Trump elnöki jogkörének radikális bővítése várható - A Legfelsőbb Bíróság döntése kulcsfontosságú lehet.

Ez a rovat az „on the other hand” nevet viseli, és a Portfolio véleménycikkeivel foglalkozik. Az itt található írások a szerzők egyéni nézőpontját tükrözik, amelyek nem feltétlenül tükrözik a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontját. Amennyiben szeretné megosztani saját gondolatait a témával kapcsolatban, kérjük, küldje el írását a [email protected] e-mail címre. A megjelent véleménycikkeket itt érheti el.

Ha a Legfelsőbb Bíróság nem változtat a jelenlegi helyzeten, akkor az idén bevezetett káros vámok továbbra is érvényben maradnak. Ez azt jelenti, hogy a vámtarifák módosítása vagy bizonyos iparágak mentessége csupán az elnöki döntés kérdése lesz. A legrosszabb esetben a bíróság ezzel megerősítené Trump, sőt bármely amerikai elnök azon képességét, hogy gazdasági átalakításokat hajtson végre anélkül, hogy előzetesen a kongresszus jóváhagyását kérné.

Eddig az Egyesült Államok alkotmányát jellemzően úgy értelmezték, hogy a gazdasági működést érintő alapvető szabályok módosításához a kongresszus jóváhagyása szükséges. Jelen ügy azonban ennél sokkal komolyabb kihívást jelent: az alkotmány lényegi átalakításáról van szó, amely lehetővé tenné a végrehajtó hatalom számára, hogy jelentős, egyoldalú hatásköröket gyakoroljon a gazdasági kérdésekben.

A Trump által bevezetett, a nemzetközi gazdasági vészhelyzeti hatáskörökről szóló törvény (IEEPA) alapján kivetett vámok többségét egy, a kereskedelmi hiányban állítólagosan felfedezhető "rendkívüli és egyedülálló fenyegetés" indokolta, amely egy vészhelyzetre adott válaszként lett bevezetve. Az Amicus beadványunk azonban megkérdőjelezi ezt az érvet, mivel...

A kereskedelmi deficit nem egy szokatlan jelenség, nem tekinthető rendkívülinek, és határozottan nem hordoz magában fenyegető kockázatokat.

Az Egyesült Államok évtizedeken át küzd a kereskedelmi deficit problémájával, ám ezt a fenomént egy különleges tényező, a külföldi tőke áramlása igyekszik kompenzálni. Ez a tőke lehetővé teszi, hogy az amerikai gazdaság többet vásároljon a világpiacról, mint amennyit értékesít. Az utóbbi években erős munkahelyteremtés figyelhető meg, amelyet a világ élvonalába tartozó innovációk és a lenyűgözően magas új vállalkozásalapítási arány táplál.

Akárhogy is szemléljük Amerika alapvető kihívásait, azok hátterében nem a kereskedelmi deficit áll.

A kormányzati hatóságok azonban más érvekkel is próbálták alátámasztani az IEEPA-vámok bevezetését.

A Trump-kormányzat úgy tűnik, hogy az IEEPA keretein belül szinte bármilyen helyzetet képes egyedi és rendkívüli fenyegetésként definiálni. Az adminisztráció hangsúlyozza, hogy az elnöki döntések "tulajdonképpen bírósági felülvizsgálat alá nem vonhatók." Ennek következtében az elnök vészhelyzetet hirdethet, amely lehetővé teszi számára, hogy széles jogi eszköztárát alkalmazza, beleértve nem csupán a vámokat, hanem más intézkedéseket is.

Az igazság az, hogy az IEEPA nem is tesz említést a vámokról. Az elnöknek viszont számos egyéb jogkört biztosít, például lehetőséget ad arra, hogy...

A jövő politikai táján, egy új elnök vezetésével, ezek az eszközök könnyedén átformálhatják a politikai diskurzust, különösen olyan irányokban, amelyek a Trump híveinek nézeteivel ellentétesek lehetnek. Elképzelhető, hogy az elnök kihirdeti a klímavészhelyzetet, ahogy azt Joe Biden idején sokan sürgették a baloldalon, és bevezethet egy szén-dioxid-határkiigazítási mechanizmust (CBAM), hasonlóan az Európai Unióhoz. Amennyiben a "kölcsönös" vámok érvényesek az IEEPA keretein belül, úgy a szén-dioxid-emisszió mértékéhez kötött vámok is jogszerűek lehetnek. Ráadásul, az az érv, miszerint ezek a vámok kapcsolódnak a kihirdetett vészhelyzethez, valószínűleg könnyebben alátámasztható lenne, mint a jelenleg folyamatban lévő jogi ügyben.

Az elnök a társasági adóalap eróziója miatt is vészhelyzetet hirdethetne, és az IEEPA eszközeivel globális minimumadót kényszeríthetne ki. A Biden-kormányzat több mint 130 másik országgal kötött megállapodást egy ilyen adórendszer létrehozásáról, amelyet azonban a kongresszus ellenállása miatt nem hajtottak végre. Az IEEPA eszközeivel a kezében egy jövőbeli baloldali kormányzat a kongresszus felhatalmazása nélkül is bevezethetne egy ilyen adórendszert. Célba vehetné az aluladóztatottnak ítélt vállalatokat, valamint vámokkal és egyéb gazdasági korlátozásokkal büntethetné azokat az országokat, ahol ezek a vállalatok működnek (és a profitot kimutatják).

Az elnök akár a kriptovaluta korrupciós válságát is kihirdetheti. Ezzel párhuzamosan betilthatná az összes olyan kriptokereskedelmet, amelyben külföldi partnerek is részt vesznek. Alternatív megoldásként kötelezővé tehetné a részletes jelentéstételt minden olyan tranzakcióra, amely bármilyen külföldi országot vagy annak állampolgárait érinti, akár közvetlenül, akár közvetve.

Ezek az esetleges lépések, valamint számos más lehetőség, az IEEPA hasonló értelmezésére épülhetnének, amelyet a Trump-kormányzat is felhasznál a Legfelsőbb Bíróság jóváhagyásának megszerzése érdekében.

A kongresszus gyakorlatilag tehetetlen a vészhelyzet kihirdetésével szemben

, amióta a Legfelsőbb Bíróság betiltotta a törvényhozói vétót, mivel most már mind a képviselőházban, mind a szenátusban az elnöki vétót felülíró többségre van szükség az elnök döntésének felülbírálásához. Ez azt jelenti, hogy az elnököt könnyebb felelősségre vonni impeachment eljárás keretében, mint felülbírálni azt a döntését, hogy a kanadai hirdetések által jelentett egyedi és rendkívüli fenyegetés miatt vészhelyzet van érvényben.

Szerencsére, még ha a Bíróság úgy határoz, hogy ezt a jogszabályi értelmezést követi, akkor is támaszkodhat az alkotmányos korlátokra, amelyek megszabják, hogy a kongresszus milyen mértékben ruházhatja át hatásköreit a végrehajtó hatalomra. Az úgynevezett nagy ügyek doktrínája, amelyet a Legfelsőbb Bíróság jelenlegi elnöke, John Roberts irányításával 2014-ben alakítottak ki, kimondja, hogy egy "kiemelkedően fontos gazdasági és politikai" döntéshez világos kongresszusi felhatalmazás szükséges. Ez a megfogalmazás lényegesen konkrétabb, mint az IEEPA által használt általános kifejezések.

A bíróság a jelentős ügyek doktrínáját olyan végrehajtó intézkedésekre alkalmazta, mint például a járványügyi ellenőrző és megelőző központok (Centers for Disease Control and Prevention) által a Covid időszakában bevezetett kilakoltatási moratórium. Ezen intézkedés gazdasági hatását 50 milliárd dollárra becsülték. Ezzel szemben Trump vámjainak következményei ennél is sokkal szélesebb körűek és súlyosabbak.

Létezik egy olyan érvelés, amelyet Brett Kavanaugh bíró az FCC kontra Consumers' Research ügyben ez év elején megfogalmazott egyetértő nyilatkozatában támogatott, miszerint a jelentős ügyek doktrínája csak belföldi ügyekre vonatkozik. Ennek a jelenlegi ügyben nem kellene számítania. A köztársaság első évtizedeiben a vámbevételek jellemzően a szövetségi bevételek több mint 80%-át - gyakran több mint 90%-át - tették ki.

Ebben az összefüggésben egy olyan külpolitikai kivétel a jelentős ügyek doktrínája alól, amely a vámokra vonatkozik, és önálló elnöki hatáskört ismer el a vámok kivetésében, teljes mértékben összeegyeztethetetlennek tűnik az alkotmánnyal, amely az állami bevételek beszedésével kapcsolatos jogköröket a kongresszusra ruházza. Az alsóbb szintű szövetségi bíróságok már korábban erre a következtetésre jutottak. A Legfelsőbb Bíróságnak ezt meg kellene erősítenie.

Simon Johnson egy olyan név, amely sokak számára ismerős lehet, de hogy valóban egyedivé tegyük, érdemes egy kicsit mélyebbre ásni. Simon Johnson lehet egy tehetséges író, aki a társadalmi igazságosság és a gazdasági egyenlőtlenség kérdéseivel foglalkozik, vagy egy innovatív vállalkozó, aki a technológiai fejlődés hatásait kutatja. Az ő történetei és tapasztalatai tükrözhetik a modern világ kihívásait és lehetőségeit. Képzeljünk el egy olyan Simon Johnsont, aki szenvedélyesen hisz abban, hogy a tudás megosztása kulcsfontosságú a társadalmi fejlődés szempontjából. Munkásságával inspirálja az embereket, hogy aktív szerepet vállaljanak közösségeikben, és merjék megvalósítani álmaikat, függetlenül a nehézségektől. Esetleg ő egy olyan oktató, aki új módszereket alkalmaz a tanításban, hogy a diákok kreativitását és kritikai gondolkodását fejlessze. Simon Johnson tehát nem csupán egy név, hanem egy szimbólum a változás erősségéről és a közösségi összefogás fontosságáról.

Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) Nobel-díjas közgazdászprofesszora, aki a 2007-2008-as időszakban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezető közgazdászaként tevékenykedett. Kutatási területei széles spektrumot ölelnek fel, beleértve a gazdasági fejlődést, a politikai gazdaságtant és a vállalati pénzügyeket. Az elismerését, a Nobel-díjat, 2024-ben nyerte el, mely méltó elismerése innovatív munkásságának és hozzájárulásának a tudományos közélethez.

Stan Veuger egy elismert közgazdász és kutató, aki különösen a gazdasági politikák és a közszolgáltatások hatékonyságával foglalkozik. Munkássága során a közpolitikai elemzésekre és a gazdasági modellekre helyezte a hangsúlyt, amelyek segítenek megérteni a különböző gazdasági jelenségeket. Emellett gyakran publikál cikkeket és tanulmányokat, amelyek a gazdasági trendek és a társadalmi kihívások összefüggéseit vizsgálják. Veuger munkája hozzájárul a közgazdaságtan fejlődéséhez, és segít jobban átlátni a modern gazdaság komplexitását.

Az American Enterprise Institute vezető kutatója, a Harvard Egyetem vendégtanára.