XIV. Leó pápa hét embert avatott szentté, köztük egy megtérő sátánistát is, aki életének drámai fordulatával sokak figyelmét felkeltette.
A szentté avatottak között található egy érsek, akit az örmény népirtás során a törökök végeztek ki, továbbá egy pápua új-guineai hitoktató is, akit a második világháború alatt a japán megszállók öltek meg.
Hét új szentet avatott XIV. Leó pápa a Missziós Világnap alkalmából - adta hírül a Vatican News. A katolikus egyházfő a misén tartott szentbeszéde alkalmával Jézus Krisztus azon kérdéséről beszélt, hogy vajon az Emberfia talál-e hitet a földön, amikor majd újra eljön.
"Ma hét tanú áll előttünk, az új szentek, akik Isten kegyelmével életben tartották a hit lámpását. (...) Sőt, ők maguk is lámpásokká váltak, amelyek képesek voltak Krisztus fényét terjeszteni" - fogalmazott a XIV. Leó.
A CNA katolikus hírügynökség friss cikkében bemutatja a hét új szent életét, köztük Bartolo Longo figyelemre méltó történetét. Az ő élete és szentté avatása arra figyelmeztet bennünket, hogy sosem késő a visszatérés: bár katolikus családban nőtt fel, egy időszakban a hitét teljesen elvetette. A Nápolyi Egyetemen jogot tanult, és részt vett pápaellenes demonstrációkon, végül ateistává, később pedig sátánistává vált, sőt, még sátánista pappá is szentelték. Barátai és családja kitartó imáinak köszönhetően, különösen Vincenzo Pepe professzor és Alberto Radente domonkos atya támogatásával, megtért. Ekkor elhagyta a múltját, és teljes szívvel visszatért a katolikus egyház ölelésébe. Megtérése után életét a rózsafüzér, az irgalmasság és a remény üzenetének terjesztésére szentelte, és Pompeii városában telepedett le, ahol egy romos templom felújításába és egy Mária-kegyhely építésébe kezdett. Bartolo Longo vezetésével Pompeiiből virágzó katolikus áhítatközpont lett, ahol iskolákat, árvaházakat és jótékonysági intézményeket alapított, különösen a börtönfoglyok gyermekeinek segítve. Élete tehát nemcsak saját lelki megújulásáról szól, hanem arról is, hogy másoknak is esélyt adjon a jobb jövőre.
Bartolo Longón kívül a katolikus egyház újabb hat szenttel gazdagodott:
Ignatius Choukrallah Maloyan örmény katolikus érsek, mártír, akit 1915-ben az Oszmán Birodalom által végehajtott örmény holokauszt idején kivégezték, amiért nem volt hajlandó áttérni az iszlámra és megtagadni keresztény hitét.
Peter To Rot, a Pápua Új-Guineában élő laikus hitoktató, a második világháború viharos éveiben, a japán megszállás idején találta magát a hit és a bátorság határvonalán. Amikor a falujának katolikus papját munkatáborba szállították, Peter vállalta el a közösség hitoktatását, ezzel is megőrizve a vallás szellemét a nehéz időkben. A vallási tevékenységek betiltására vonatkozó rendeletek ellenére hű maradt hitéhez, ami végül a szabadságába került. 1944-ben őt is elhurcolták, és a következő évben, a méreginjekcióval végzett kivégzése során a hite és bátorsága mártírhalált jelentett. Az ő története nem csupán a vallás iránti elkötelezettség példája, hanem egy emberi lélek bátorságának örök emléke.
José Gregorio Hernández venezuelai orvos, aki a "szegények orvosaként" lett ismert. Keresztényi elkötelezettségét a szegények szolgálatában teljesítette ki, gyógyszert és ellátást biztosított nekik. 1919-ben halt meg, miután gyógyszert akart venni egy idős, szegény asszonynak, s út közben elütötte egy autó.
Maria Troncatti, az olasz szalézi apáca, közel öt évtizedet szentelt életéből Ecuador amazonasi esőerdőjében, az őslakos shuar népcsoport körében végzett misszionáriusi tevékenységének. Hitoktatói munkája mellett sokoldalú orvosi szakértelmét is kamatoztatta: sebészként, fogorvosként, ápolóként, ortopéd szakorvosként és aneszteziológusként is szolgálta a közösséget, ezzel nemcsak a lelki, hanem a fizikai gyógyulásban is jelentős szerepet játszott.
Carmen Elena Rendiles Martínez egy különleges életúttal rendelkező venezuelai apáca, aki bal karja nélkül jött a világra. Már fiatalon, mindössze 15 évesen elhatározta, hogy a szerzetesi életet választja, hogy szolgálhassa a közösségét és Isten hívását. Később, elkötelezett hitével és eltökéltségével, megalapította a Jézus Szolgái nevű szerzetesrendet Caracasban, amely a szeretet és a szolgálat szellemét hirdeti.
Vincenza Maria Poloni olasz apáca, aki 1848-ban megalapította a Veronai Irgalmas Nővérek rendjét a szegényekről, krónikus betegekről és idősekről való gondoskodás céljából. Ezt megelőzően, már az 1836-os kolerajárvány idején is saját egészségét kockáztatva dolgozott a sürgősségi osztályokon.
XIV. Leó pápa mai szentbeszédében hangsúlyozta, hogy világunk gazdag anyagi, kulturális, tudományos és művészeti örökségeit nem szabad alábecsülni, ám ezek valódi értelme hit nélkül elveszhet. Rámutatott, hogy amikor azon merengünk, mit tesz Isten a nehézségek idején, ezt a kételyt imádsággá kell formálnunk, és tudatosítanunk kell, hogy Isten mindenütt ott van, ahol az emberek szenvednek. "Amikor fájdalom, erőszak, gyűlölet és háború sújt minket, Krisztus ott van a kereszten értünk és velünk. (...) Nincs olyan kiáltás, amelyet Isten ne hallana, és nincs olyan könny, amely távol állna a szívétől" - fogalmazott. Végül arra imádkozott, hogy a hét új szent vezessen minket a szentséges élet útján, hiszen a földi hit "így őrzi meg a mennyország reményét".
XIV. Leó pápa arra kérte az Egyesült Államok püspökeit, hogy határozottan lépjenek fel Donald Trump bevándorlásellenes politikájával szemben. Tarr Zoltán különleges alkalommal találkozott XIV. Leó pápával, ahol a migráció és az emberi jogok védelmének fontosságáról beszéltek.
