A magyar nyelv jövője veszélybe került? Pozsonyban a kétnyelvűségről folytattak eszmecserét.
A kisebbségi nyelvhasználat színterei folyamatosan átalakulnak, és Szlovákiában is figyelemmel kísérhetjük ezt a folyamatot. A nyelvhasználat lehetőségei a kisebbségi közösségek számára széles spektrumon mozognak, és különböző szinteken valósulnak meg. Jelenleg Szlovákiában a kisebbségi nyelvek használata leginkább az oktatásban, a közigazgatásban és a médiában érvényesül. Az iskolákban a kisebbségi nyelvek tanítására lehetőség van, ami hozzájárul a nyelvi és kulturális identitás megőrzéséhez. A közigazgatásban, ahol a kisebbségek jelentős arányt képviselnek, a helyi nyelvek használata kötelező bizonyos szinten, így a polgárok anyanyelvükön intézhetik ügyeiket. 1989 óta a kisebbségi nyelvi jogok számos változáson mentek keresztül. Az alapvető jogokat rögzítő törvények és irányelvek révén a kisebbségi közösségek számára biztosították, hogy nyelvük használatát jogi keretek között érvényesíthessék. A kisebbségi nyelvek hivatalos használata, a nyelvi jogok védelme és a kulturális örökség megőrzése érdekében számos kezdeményezés indult, amelyek célja a nyelvi sokszínűség fenntartása és erősítése. Ezek a jogok és lehetőségek nemcsak a nyelvhasználat formális kereteit határozzák meg, hanem hozzájárulnak a kisebbségi közösségek identitásának megőrzéséhez és fejlődéséhez is. A jövőbeli kihívások között szerepel a nyelvhasználat további bővítése, a fiatal generációk bevonása, valamint a digitális tér kihasználása a kisebbségi nyelvek népszerűsítésére.
Azok, akik részt vettek a november 12-i szerdai konferencián a pozsonyi Liszt Intézetben, választ kaptak hasonlóan izgalmas kérdésekre.
A Fórum Kisebbségkutató Intézet Gramma Nyelvi Irodájának munkacsoportja által szervezett konferencia "A kisebbségi nyelvhasználat változó színterei" címet kapta. Az eseményen hazai és külföldi nyelvészek, történészek és szociológusok tartottak izgalmas előadásokat, és osztották meg legújabb kutatási eredményeiket.
A konferencia szervezésében a pozsonyi Comenius Egyetem magyar tanszéke és a komáromi Selye János Egyetem variológiai kutatócsoportja is közreműködött.
A program három fő részből állt. Az első szekcióban Kontra Miklós tartott figyelemfelkeltő előadást „Nem élnek meglévő lehetőségeikkel” címmel. Előadásának középpontjában a jelenleg forgalomban lévő, gyenge minőségű szlovákiai magyar nyelvtan-tankönyvek álltak. Kontra rávilágított arra, hogy számos kiváló minőségű tankönyv érhető el a piacon, ám különböző okok miatt ezeket sajnos nem alkalmazzák a közoktatási rendszerben.
A konferencia második előadását Simon Attila történész vezette, aki a kétnyelvűség 1919 és 1945 utáni fejlődését elemezte. Kiemelt figyelmet fordított arra, hogyan alakult a magyar nyelv hivatali környezetben való alkalmazása az adott időszakokban.
Simon előadását követően Lampl Zsuzsanna, szociológus, a magyar kisebbség lélekszámának csökkenéséről osztotta meg gondolatait. Rávilágított arra, hogy az ország határain belül ez a tendencia figyelhető meg, és részletesen bemutatta a csökkenés mögött meghúzódó főbb okokat. Lampl említette az ismeretlen, vagyis nem bevallott nemzetiséget és anyanyelvet, a rejtett migrációt, valamint a természetes fogyás jelenségét. Mindazonáltal hangsúlyozta, hogy a legmeghatározóbb tényező az asszimiláció folyamata.
Az első blokk zárásaként Simon Szabolcs, a Selye János Egyetem oktatója tartotta meg előadását, amelynek címe: "Nyelvhasználati színtérvizsgálat a szlovákiai magyarok és szlovákok körében". Az előadás során Simon egy új, nem reprezentatív kutatást ismertetett, amely a kétnyelvűség témakörét célozta meg. Elmondása szerint korábban már végzett hasonló jellegű kutatást Lanstyák Istvánnal, de most úgy érezte, hogy friss adatokra van szükség. Az új kutatás négy dél-szlovákiai város – Érsekújvár, Vágsellye, Dunaszerdahely és Komárom – nyelvi helyzetét vizsgálja. Az előadás során szó esett a nyelvjárások ismeretének fontosságáról, a nyelvhasználat gyakoriságáról, valamint a helyi lakosok többnyelvűséghez való viszonyáról is.
