A Csirkefogók játékos-szurkolói olyan lelkesedéssel fújják a dudát és dobolnak, hogy az egész stadion zeng tőlük!

A Békéscsabai Csirkefogók Vízilabda Klub három ifjúsági csapata az országos utánpótlás-bajnokságban az elmúlt hétvégén elkezdte kamatoztatni az alapozás során megszerzett tudást. Az előző vasárnap mindhárom korosztály hazai pályán diadalmaskodott a Nyíregyháza ellen, míg a legutóbbi fordulóban a fővárosban, a Váci csapatot győzték le. Ennek eredményeként az A2 Keleti csoport alapszakaszában a gyermekek és az ifjúsági csapatok a tabella élen állnak, míg a serdülők a második helyen várják a következő mérkőzéseket.

Ez alkalommal inkább mellőzném a meccsek részletes elemzését, hiszen a csabapolo.hu szakportál ezt sokkal szakszerűbben és alaposabban tálalja. (Itt található a nyíregyházi és a váci derbi összefoglalója.) Helyette inkább a háttérre, a játékosok és szurkolók kapcsolatára, azaz a Csirkefogók "mélyállamára" vagy éppen ellenfeleik mély álmára szeretnék fókuszálni.

Gyuricza István, a közismert Pistike, a serdülők kedvence, végigküzdötte a saját és az ifjúsági korosztály mérkőzéseit -

Kép: Such Tamás / behir.hu

Korábban említettük, hogy az utóbbi évek során a gyerekek korosztályonként egyre lelkesebben szurkolnak egymásnak. A serdülők és fiatalok a kisebbeknek, míg a gyerekek és serdülők a fiataloknak buzdítanak. (Természetesen a szülők is aktívan jelen vannak.) Az utóbbi időszakban pedig a klasszikus "Hajrá, Csabát!" skandálás mellett megjelentek a különböző hangszerek is: dudák, dobok és didzseriduk is színesítik a szurkolói hangulatot.

Az azonban egyelőre még nagy kérdés, hogy ez relatíve zaj: kultúra vagy kulturálatlanság? Ugyanis számos egyesületnél még drukkerek sincsenek, pláne zaj. Egy csomószor előfordul például, hogy amikor az ellenfél játékosai - akár otthon, akár Csabán - lejátsszák a meccsüket, irány az öltöző, zuhany és léc.

A vasárnapi váci meccsen viszont több váci szülő nehezményezte a gyermekeink szurkolói "kultúráját".

A renitens csabeni szurkerek a BVSC uszodában - Kép: Such Tamás / behir.hu

Egy budapesti ismerősömet, aki igazi szurkoló-szakértő, megkérdeztem, hogy valóban annyira zavaró volt-e a gyerekek lelkes szurkolása, miután vasárnap együtt voltunk a BVSC Szőnyi úti Sportuszodájában.

- Helyenként egy kicsit öncélú volt, ugyanakkor tudjuk, a gyerekek máshogy szórakoztatják magukat. Miután se az ellenőr, se a játékvezetők nem szóltak, mivel nem volt obszcén, így a keretek közt zajlott a szurkolás. Ahogy látjuk, jó közösségépítő is, nyilván leginkább az ellenfél szüleit zavarta, mert ők közel ültek. A gyerekek alapvetően a saját belső étékrendjük szerint tolták túl, amit nehéz megfogni - fogalmazott.