Szívszorító módon, mindössze néhány évvel a karrierje kezdetét követően, egy szörnyű tragédia oltotta ki a tehetséges magyar színész életét.
"Már csak a sors keze dönti el" - A TV2 álompárja izgatottan várja első gyermekük érkezését.
Huszár Zsolt neve a tehetség, a szenvedély és a karizmatikus színpadi jelenlét szimbólumává vált, elfeledhetetlenné téve őt a közönség számára. A színház és a film világa volt az ő igazi terepe, ahol csillagként ragyogott, noha sokan futballistaként, vívóként vagy akár szobrászként is szívesen látták volna őt. Ám a sors különös úton vezette, és más lehetőségeket kínált neki…
Nem sikerült felvételt nyernie a színművészeti egyetemre – úgy tűnt, hogy alig egy perc telt el, és máris megkapták a válaszukat. Ezt tréfásan mesélte el egy interjú során: „Másfél perc után már ki is rúgtak.” Mégis, a kihívások ellenére elhatározta, hogy a színpadot választja, és ez a döntés alapvetően megváltoztatta az életét.
Az RS9 színház direktorát előadást kérve maga jelentkezett -- és megkapta! Később az Operetka főszerepéért pótolta egy távozót, és nemcsak helytállt, de egy lengyel fesztiválon díjat is kapott. "Elementáris színész volt Huszár Zsolt. Jól beszélt, jól énekelt, és jól táncolt." -- mondta róluk Lábán Katalin.
Alapító tagja volt a Krétakör színházi társulatának, és pályafutása során több neves magyar színházban is megfordult, mint például a Katona József Színház és az Újszínház. A filmezés világában olyan emlékezetes alkotásokban tűnt fel, mint a Szabadság, szerelem, a Lora, a Budakeszi srácok, valamint az Intim fejlövés. Kollégái mindig is mély érzelmekkel teli, impulzív és vibráló színészként emlékeztek rá, aki maradandó nyomot hagyott a színpadon és a vásznon egyaránt.
2011.szeptember 17-én egy kerékpár volt az, amit barátai a negyvenedik születésnapjára adtak. Éjszakai pesti tekerés közben azonban egy villamos kerekei alá került. Néhány perc, és Huszár Zsolt már nem volt az utakon. Egy vendéglős látta utoljára -- amikor odaértek, már nem lélegzett.
54 éves lenne ma... A ravatalánál Márta István így búcsúzott tőle: "Öntörvényű, zabolátlan és konok volt, de egyben Istenáldotta tehetség is." És valóban - Huszár Zsolt különleges, érzékeny művész volt, akiről ma már méltatlanul kevesen beszélnek.
