Rejtélyes radioaktív nyomokat fedeztek fel a Csendes-óceán mélyén, amely egy újabb izgalmas kérdést vet fel a tenger mélyének titokzatos világában.
Egy nemzetközi kutatócsoport meglepően magas szintű berillium-10 izotópot talált az óceánfenék mintáiban, és úgy vélik, hogy ez akár egy több mint 10 millió évvel ezelőtti kozmikus sugárzáskitörés következménye is lehet.
A berillium-10 egy különleges és ritka radioaktív izotóp, amely a kozmikus sugarak és a Föld felső légkörében található oxigén és nitrogén ütközése során keletkezik. E folyamat eredményeként, amikor eső formájában a föld felszínére jut, fokozatosan lerakódik az óceánok mélyén, viszonylag állandó ütemben.
Azonban a kutatók, amikor 10 millió évvel ezelőtti rétegeket vizsgáltak, kétszer akkora berillium-10 koncentrációt találtak, mint amire számítottak.
Dr. Dominik Koll, a német Helmholtz-Zentrum Dresden-Rossendorf kutatója így nyilatkozott a felfedezésről:
"Egy eddig ismeretlen anomáliába botlottunk."
A kutatás eredményeit a Nature Communications tudományos folyóiratban publikálták. A vizsgált mintákat a Csendes-óceán mélyének rejtelmeiből nyerték, és ezek jellemzően vas- és mangántartalmú ferromangánkéregből tevődnek össze.
A hihetetlenül érzékeny gyorsítós tömegspektrometriás módszer révén felfedezték, hogy egy új, eddig ismeretlen berillium-10 csúcs bukkant fel körülbelül 10 millió évvel ezelőtt.
A kutatók két érdekes elmélettel álltak elő, hogy megmagyarázzák ezt a különös jelenséget:
A földi eredetű elmélet alapján az óceáni áramlatok jelentős átalakulása az Antarktisz környékén körülbelül 10-12 millió évvel ezelőtt hatással lehetett a berillium-10 eloszlására is. Ennek következtében a Csendes-óceánban különösen magas koncentrációban halmozódhatott fel ez az izotóp.
A kozmikus eredetű elmélet alapján a Föld fejlődését egy közeli szupernóva robbanásának következményei formálhatták. E robbanás következtében hatalmas mennyiségű sugárzás árasztotta el bolygónkat, amely így átmenetileg elveszíthette természetes védelmét, a helioszférát. Ez az esemény különösen jelentős lehetett, amikor a Föld áthaladt egy sűrű csillagközi felhőn, amely új kihívások elé állította a bolygónk légkörét és életfeltételeit.
Ha az utóbbi teória igaz, akkor a berillium-10 szintjének világszerte magasabbnak kellene lennie ebben az időszakban.
A kutatók szerint ennek az anomáliának óriási jelentősége lehet a múltbeli események pontosabb időbeli meghatározásában.
A radioaktív izotópos kormeghatározás általában megbízható, de a kutatóknak szükségük van globálisan érvényes időbeli viszonyítási pontokra. Például a C14 izotópcsúcsok segítenek a tudósoknak a nukleáris fegyvertesztek korszakába eső minták pontos időbeli behatárolásában.
Dr. Koll véleménye szerint a hosszú időszakok, amelyek évmilliók mélységébe nyúlnak vissza, még mindig nem rendelkeznek megfelelő kozmogén időjelzőkkel. "Azonban ez a berillium-anomália potenciálisan új referenciaértékké alakulhat."
A kutatók újabb minták elemzését tervezik, hogy feltérképezzék, vajon a berillium-10 csúcs globálisan is megfigyelhető-e. Amennyiben sikerül bizonyítani, hogy ez a jelenség világszerte elterjedt, úgy jelentős szerepet játszhat az időbeli tájékozódásban a földtörténeti kutatások során.
