Hagyd, hogy a mémek zúgása betöltse a teret!

Pár hónapja nagyon bizarr jelenségnek voltam szemtanúja a hármas metrón, és biztosan nem úgy folytatom ezt a mondatot, ahogy el lehet képzelni. Valahol Kőbánya után felszállt egy fiatalabb és egy idősebb nő, mindkettejük kezében telefon, amiben eddig még semmi különös nincsen. Leültek egymás mellé két ülésre, majd elkezdték nyomogatni a telefonjukat. Fülhallgatót egyikük sem használt. Amikor a nevetségesen csikorgó-sikoltó hármas metró megállt egy állomáson, akkor hallottam, hogy mit néznek - az egyikőjük zenés videókat, a másik pedig klasszikus TikTok-tartalmat pörgetett, mindegyiket csak pár másodpercig. Egymáshoz nem szóltak. A két telefon hangjából valami iszonyatos, web 3.0-s kakofónia lett.

A jelenség, amiről beszélni fogunk, nem éppen szokatlan. Az utóbbi években mintha párhuzamosan két, egymással összefonódó tendencia bontakozott volna ki: a tömegközlekedés világában egyre többen viselnek bluetooth fülhallgatót, miközben egyre több olyan utast is megfigyelhetünk, aki fittyet hány arra, hogy a környezetében ki hallja, mit művel a telefonján. Legyen szó egy kihangosított beszélgetésről, amelyben orvosi problémákról esik szó, vagy éppen egy hangos youtuber videójáról, esetleg a Candy Crush játék idegesítő csipogásáról – a zaj szinte mindennapossá vált. E két jelenség akár kölcsönösen is táplálhatja egymást: a zajongók miatt egyre többen keresnek menedéket a zajszűrős fülhallgatók világában, míg a zajos telefonosok joggal feltételezhetik, hogy azok, akik nem akarnak a világ zajaival foglalkozni, már befektettek a szükséges eszközökbe. Így hát miért is ne harsoghatnák bátran a mémeket, hiszen a fülhallgatók védelme alatt senki sem akadályozza őket?

A mobiltelefonok megjelenése radikálisan átalakította az emberi kommunikációt és szórakozást. A korábban csak otthon, a négy fal között zajló tevékenységek, mint a telefonálás vagy a számítógépezés, hirtelen kikerültek a nyilvánosság elé. Az okostelefonok forradalmasították ezt a folyamatot, mivel egyesítették az otthoni telefonálás és számítógép használat előnyeit, így mindezek a funkciók most már mindössze két gombnyomásra elérhetőek voltak a zsebünkben. A mobilok elterjedésével új jelenségek is megjelentek, melyek korábban már léteztek, de az új technológia révén sokkal könnyebbé váltak. Erre remek példa az mp3 formátumú zenék lejátszása és közönség előtti hallgatása, amely a nyolcvanas évek hangos magnózását idézi, ám most már nem kellett egy óriási, nehezen hordozható eszközt magunkkal vinnünk. A modern technológia lehetővé tette, hogy a zeneélvezet sokkal praktikusabbá és élvezetesebbé váljon, miközben a közönség is könnyebben hozzáférhetett a különféle zenei tartalmakhoz.

A morális pánikra különösen hajlamos britek a kétezres évek közepén gyakorlatilag egyenlőségjelet tettek a nyilvános zenehallgatás és a rendbontás közé azzal, hogy antiszociális cselekedetként bélyegezték meg azt, ha valaki a mobilján, rettenetes hangminőségben játszott valamit hangosan. Ken Livingstone, London polgármestere teljes betiltást lengetett be, olyan extra büntetéssel, hogy ha egy kiskorút hangos zenehallgatáson kapnak, onnantól akkor is fizetnie kellett volna a tömegközlekedésért, ha amúgy ingyen utazott. A BBC akkori cikke szerint a tömegközlekedési szakszervezet feje kifejtette, hogy a több ezer alkalmazott nincsen arra felkészülve, hogy be is tartassa az utasokkal azt, amit egyébként először egy több ezer aláírásos online petícióban vetettek fel.

A tervezett tiltás végül elmaradt, ám a brit sajtóban a téma folyamatosan napirenden maradt az elkövetkező évek során. A diskurzus jellemzően a fiatalok körüli zajos zenehallgatásra összpontosított, ami főként arról szólt, hogy a tinédzserek zenei preferenciái zavarják a nyugodt ötvenes generációt, amikor a tömegközlekedésen utaznak. Wayne Marshall, a Berklee zenei főiskola professzora a Guardiannek adott interjújában rámutatott, hogy ez a jelenség gyökerei a reggae soundsystem kultúrájában és a tranzisztoros rádiók használatában keresendők. Marshall véleménye szerint a Magyarországon is népszerű rádiók éppen azt illusztrálták, hogy az emberek hajlandók voltak lemondani a hangminőségről a zene mobilitása érdekében. A ghettoblaster, azaz a hordozható, nagy teljesítményű rádiómagnó, tökéletes példája annak, hogyan alakultak a határok egy közösségen belül arról, hogy mi számít zajnak. Kérdés, hogy a magnóból áradó zene mennyire válhat a környék szerves részévé, akárcsak a Spike Lee „Szemet szemért” című filmjében bemutatott Radio Raheem karakter esetében:

Harry Witchel, a You Are What You Hear (Az vagy, amit hallgatsz) című könyv írója ugyanabban a cikkben úgy fogalmazta meg a jelenség lényegét, hogy azok, akik hangosan zenét hallgatnak, nem antiszociálisak, hanem sajátos módon próbálják a saját területüket meghatározni a társadalomban, azaz birtokba veszik azt, ami körülveszi őket. Witchel szerint a hangosan zenét hallgatók egy olyan teret alakítanak ki, amelyben ők és kortársaik jól érzik magukat, biztonságot és önbizalmat ad, de mindenki másra, főleg az idősebbekre teljesen ellentétes hatással lehet. A Guardian megkérdezett szakértői szerint a mobilos zenehallgatás annyira elterjedt, hogy a producerek már potenciálisan azokhoz alakíthatták az új zenéket, kevesebb basszussal, több magas hanggal, fittyet hányva a jó minőségre.

"A nyilvános telefonálás valójában performance-művészet" - írja a Psychology Today a több mint tíz évvel ezelőtti cikkében, ami azt próbálta megfejteni, hogy milyen folyamatok zajlanak valakiben, aki úgy dönt, hogy mindenki füle hallatára intézi el a telefonálását. A cikk megkülönbözteti azokat, akiknek muszáj valamit azonnal elintézniük mobiltelefonon azoktól, akik gyakran és szándékosan telefonálnak mindenki füle hallatára és szeme láttára. A cikk szerint azok, akik rendszeresen így beszélnek, úgy érzik, hogy a telefonbeszélgetés ténye elzárja őket a külvilágtól, miközben élvezik azt az akár negatív figyelmet, amit a hangos csacsogás miatt kapnak a többiektől. A többiektől, akiben zavart kelthet az, hogy a beszélgetésnek csak az egyik felét hallják, és az is, hogy a telefonálók ilyenkor hangosabbak a kelleténél.

Az utóbbi észrevétel nem csupán véletlenszerű találgatás; egy 2012-es kutatás eredményei szerint az emberek általában 1,6-szor hangosabban beszélnek, amikor mobiltelefonon kommunikálnak, mint amikor személyesen folytatják a beszélgetést. Ez a jelenség érdekes betekintést nyújt abba, hogyan alkalmazkodunk a különböző kommunikációs formákhoz.

Amikor ez a tanulmány még készülőben volt, a FaceTime csak egy távoli álmunk volt, a Skype-on való csevegés pedig mobilon egy elképzelhetetlen luxusnak számított. Az Instagram Reelek és TikTok kihívások világát pedig még meg sem álmodtuk. Manapság az okostelefonok már szerves részét képezik mindennapi életünknek, kivéve persze, ha a gyanús Meta vagy a kínai adatgyűjtés miatt inkább távol maradunk a legnépszerűbb applikációktól. Vagy talán dönthetünk úgy is, hogy a modern világ zűrzavara helyett inkább a butatelefonra váltunk, mint valami modern kori aszkéták, akik lemondanak a digitális csábításokról.

Az utóbbi tizenvalahány évben a világ nem a hagyományos mobiltelefonok mellett tette le a voksát. A helyzet odáig jutott, hogy belga politikai körökben 2023-ban felmerült egy ötlet, amely már tizenhét évvel korábban is a londoni polgármester szájából elhangzott: büntetni kellene azokat, akik hangosan telefonálnak a vasúti hálózaton, a STIB-en. Bár a liberális képviselők javaslata végül nem valósult meg, az indítvány felhívta a figyelmet arra, hogy a STIB utasainak többsége pontosan tudja, hol ér véget a saját szabadsága. Ennek ellenére még mindig sokan vannak, akik nem ismerik fel ezt a határt.

Ez lehet az egyik lehetséges magyarázat arra, hogy miért terjedt el ennyire a hangos telefonozás. Az amerikai sajtó 2024 második felében cikket cikkre és véleménycikkre halmozva ítélte el ezt a szokást, bár akárhány szakértőt kérdeztek meg, csak tippelni tudott mindenki arra, hogy mi lehet az oka a hangszennyezés ilyen szintű elterjedésének.

A legegyszerűbb magyarázat az, hogy egyre jobban kopnak ki az olyan telefonok, amikre egy egyszerű jackdugóval lehet fülhallgatót csatlakoztatni, a Bluetooth lett a norma, amivel egy plusz eszközre van szükség, amit meg kell venni, majd aztán fel is kell tölteni. Ennek a magyarázatnak némileg ellentmond az, hogy már pár éve is lehetett bagóért olyan fülest venni, amivel legalább elégséges minőségben lehetett zenét hallgatni és videókat nézni, de persze, legyen ez is egy ok, hozzátéve azt, hogy a telefonok technológiája is fejlődött annyit, hogy most már külön fülhallgató és mikrofon nélkül is lehet egy beszélgetést folytatni. A technológia mellett tényleg van egy FOMO-élmény, hiszen mindenki körülöttünk tiktokozik a villamoson, amelyen egyébként a BKK szabályzata szerint "tilos rádiót, vagy egyéb készüléket olyan hangerővel használni, ami zavarhat másokat", bár kérdéses, hogy mikor intézkedtek bármikor emiatt.

A másik, sokkal érdekesebb magyarázat egyszerűen az önközpontúság - ezek az emberek csak magukra gondolnak, mondta a USA Todaynek Taya Cohen viselkedéskutató. Szerinte nem feltétlenül arról van szó, hogy a hangosan telefonozók rosszindulatúak lennének, vagy szándékosan akarnának mindenkit zavarni, egyszerűen az emberek olyan fókusszal fogyasztják a tartalmat, vagy kommunikálnak másokkal, hogy nincsenek tisztában azzal, ez másra is kihathat, sokszor észre sem veszik, hogy zajt kreáltak egy közös térben.

Myka Mier, az etikettszakértő, akit a New York Times interjúvolt meg, hasonló nézeteket fogalmazott meg a modern kommunikációs szokásokról. Mier hangsúlyozta, hogy a telefonok világában az emberek könnyen rátalálnak a saját érdekeik azonnali kielégítésére, ami gyakran háttérbe szorítja a másokkal való empátiát. A kóros zajundort tanulmányozó M. Zachary Rosenthal professzor szerint a társadalmi viselkedés nem feltétlenül lett udvariatlanabb az utóbbi években, csupán új formákat öltött, amelyek lehetővé teszik az udvariatlanság kifejezését. A professzor maga is meglepődik azon, hogy az emberek miért nem használják a telefonjukat úgy, ahogyan az elvárható lenne, azaz egyszerűen a fülükhöz emelve.

Apropó udvariatlanság, a USA Today cikkének van médiatörténeti magyarázata is a hangos telefonálásra, valami, amit folyton elő lehet kapni, ha a társadalmi normák megroggyanásáról van szó: a realityműsorok. Az elmélet szerint ezeknél a műsoroknál a telefonbeszélgetéseket a műfaji kényszer miatt mindig kihangosítóval kell intézni, hiszen akkor tudja a stáb rögzíteni mindkét fél hangját egyszerre - ezzel a megoldással pedig váratlanul elfogadottá tesznek a nézők számára valami olyasmit, ami amúgy a társadalomban nem lenne az.

Jay Van Bavel, a New York Egyetem pszichológusprofesszora úgy látja, hogy a társadalmi normák az utóbbi években jelentős változásokon mentek keresztül, különösen a koronavírus-járvány következményeként. Véleménye szerint a hangos telefonálás egy olyan jelenség, amely a normák fokozatos erózióját tükrözi, és a helyzet javulásához szükséges, hogy elegendő ember merjen felszólalni ellene. Azonban a felszólalás nem egyszerű feladat; a telefonálók gyakran úgy érzik, hogy a saját privát szférájukba való behatolás történik, ha valaki bírálja őket, így ezzel a normáik is sérülhetnek. Ráadásul a fent említett okok miatt sokan talán nem is tudják, hogy cselekedetük másokat zavarhat, mivel a figyelmüket erőteljesen leköti a beszélgetés.

Az etikettszakértő véleménye szerint a megalázás soha nem a megfelelő út ilyenkor. Sokkal inkább egy empatikus, megértő párbeszédre van szükség, amely segíti a konfliktusok rendezését. Ahelyett, hogy dühös kirohanásokban bocsátkoznánk, mint ahogyan azt például a Newsweek egyik véleménycikkírója tette, célszerűbb lenne a higgadt tárgyalásmódot választani.

Egy emlékezetes élményem volt, amikor egy szicíliai buszon utaztam, és a mellettem ülő férfi hangos TikTok-videókat nézett, olyan hangerővel, hogy attól egy kicsit meg is ijedtem. Ki tudja, miről szóltak azok a videók, de a buszút hosszú volt, és elgondolkodtam, hogy mit lehetne kezdeni ezzel a helyzettel. Aztán a mellettem ülő fiatal srác váratlanul megszólította őt. Képzelheted, hogy a telefon végül zsebre került, és az út végére nemcsak a videók, hanem egy új barátság is született.