Húsvét harmadik vasárnapján Sajgó Balázs atya elmélkedése mély gondolatokat kínál a hívők számára. A húsvéti időszak öröme és a feltámadás üzenete összefonódik a mindennapi életünkkel, és arra ösztönöz bennünket, hogy újraértelmezzük hitünket és kapcsolat

Péter lelkesedése hirtelen fellángol, és elindul a számára kijelölt úton. Ez az impulzus elengedhetetlen, de sajnos nem elegendő, ahogy később tapasztalni fogja; az út során süllyedni kezd. A kezdeti lelkesedés önmagában nem elegendő, hiszen a kitartásra is szükség van az utazás során. Azonban a nehézségek és kudarcok sem elkerülhetőek – sőt, sok esetben éppen ezek a tapasztalatok vezetnek el a legnagyobb eredményekhez. Végső soron a legnagyobb siker az, amikor képes vagyok felismerni az Urat az életemben.

Húsvét harmadik vasárnapján az evangélium története szerint az Úr ismét megjelenik a tanítványok előtt, emlékeztetve őket a régi időkre, amikor a vízparton állva halászat közben találkoztak vele.

Húsvét előtt, amikor Péter távolról észreveszi a vízen közeledő Urat, a szívét elönti a lelkesedés, és azonnal a víz felé siet. Ám a hirtelen izgalom hatására kezdi érezni, ahogy a lába alatt a víz mélyebbre húzza. Húsvét után, amikor Jánossal együtt a parton állnak, és ránéznek az ottlévő emberre, már nem csupán a külsőt észlelik, hanem mélyen és tisztán látják az Urat, aki előttük áll: egy új felismerés, amely túlmutat a puszta látáson.

A feltámadt Jézus mostantól az "Egyetemes Krisztus" néven ismert, ahogy Richard Rohr ferences szerzetes fogalmaz. Ő bárhol és bármikor képes megjelenni, amikor az ember nyitott a megértésre. Az isteni valóság, amely eddig rejtve volt, most felfedi magát, és Krisztus jelenléte tapinthatóvá válik számunkra.

Oly sokszor ülök a szentmise csendjében, az eucharisztia szent pillanataiban, és hallom az alapító szavakat: "ez az én testem", "ez az én vérem kelyhe." Hirtelen elér engem a felismerés: Ő az Úr. Az a Jézus, aki egykor megjelent a tanítványok előtt, megvendégelve őket, most is itt van: velem, veled, mindenki között. Azok, akik megélik ezt a felismerést, elindulnak – mások felé, a másik felé, és ezek a pillanatok születnek meg, amikor valódi találkozások történnek. Csak azok értik meg igazán egymást, akik hasonló élményeken mentek keresztül. Nem elég csupán hallani Róla vagy hirdetni Őt; az igazi találkozás, az igazi kapcsolat az, ami összeköt minket. Akik ugyanazt az Urat látják, azok EGYETértenek, hiszen Ő az Egyetlen Úr.

Nem csupán azok a hozzám legközelebb állók, akikkel a mindennapjaimat osztom meg, hanem azok is, akik ugyanazt az Urat érzik a szívükben, és Őt valóban közel érzik magukhoz. Ezzel a közös érzéssel nő a Feltámadt Krisztus Fénye, és formálja meg közösségünket, mint egy Egy-Házat.

A feltámadás előtti hit olyan, mint egy lángra lobbanó szikra, amely felforrósítja a szívet, míg a feltámadás utáni hit mélyebb gyökerekre lel, és meggyőződéssé formálódik. Különbség húzódik meg a kettő között: az utóbbi az igazi, a végső cél, amelyre mindannyian vágyunk. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy az első lépés, az átmeneti hit, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy elérjük ezt a mélyebb és tartósabb meggyőződést.

Péter lelkesedése hirtelen fellángol, és elindul a számára kijelölt úton. Ez az impulzus elengedhetetlen, de sajnos nem elegendő, ahogy később tapasztalni fogja; az út során süllyedni kezd. A kezdeti lelkesedés önmagában nem elegendő, hiszen a kitartásra is szükség van az utazás során. Azonban a nehézségek és kudarcok sem elkerülhetőek – sőt, sok esetben éppen ezek a tapasztalatok vezetnek el a legnagyobb eredményekhez. Végső soron a legnagyobb siker az, amikor képes vagyok felismerni az Urat az életemben.

A FELISMERÉS szó már önmagában is egy különleges utazásra invitál. Ha a végéről indulunk, felfedezhetjük, hogy a "S" betű a szintézis és a struktúra szimbóluma, hiszen a felismeréshez elengedhetetlen, hogy a különböző elemeket összeállítsuk. Ezt követi az "E", amely a élményt és az empátiát idézi elő, hiszen a felismerés gyakran az érzelmi tapasztalatokkal kezdődik. A "R" betű a reflexiót jelzi, amely során mérlegeljük az eddig szerzett ismereteinket. Az "I" a intuíciót szimbolizálja, hiszen sokszor a megértés hirtelen, belső megérzés formájában érkezik. Végül a "FEL" rész a felszínre hozást és a felfedezést jelenti, amely lehetővé teszi, hogy a rejtett tudás a tudatunkba kerülhessen. Így a FELISMERÉS egy összetett folyamat, amely magában foglalja az élményeket, a reflexiót, az intuíciót és a felfedezést, mindezt egy szón keresztül tükrözve.

ÉS: Akkor haladok a krisztusi úton, ha mindig van egy "és". Mindig van tovább. Nem állok meg, nem állok le a fejlődésben.

RÉSZ: Ahogy tovább haladok, lehetetlen figyelmen kívül hagyni azokat a réseket, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy mélyebbre és magasabbra lépjek. Mélyebbre, a lényem szívéhez, és egyúttal magasabbra, az Úr felé.

MERÉS: Bátorságom van ahhoz, hogy tovább haladjak, miközben gazdag tapasztalataimból és találkozásaimból merítek. Rájöttem, hogy ha sokáig stagnálok, akkor falakat emelek, amelyek megakadályoznak a fejlődésben.

IS: Nem csupán az én nézőpontom érvényes, másoknak is lehet igazuk egyszerre, hiszen csupán a képnek azt a részét érzékelem, amely rám vonatkozik. Amennyiben egyáltalán látom.

ISMERET: Ahogy egyre mélyebbre hatolok a lényem középpontjában, és egyre magasabbra emelkedem az Úr felé, úgy felfedezek egyre többet nemcsak Belőle, hanem önmagamból és másokból is. Ez a folyamat lehetővé teszi számomra, hogy közelebb kerüljek önmagamhoz, Istenhez és a másik emberhez. Noha tudásom gyarapodásával egyre tisztábban látom a rosszat a jó mellett, mégis képes vagyok a megbocsátásra.

ELISMERÉS: Ahogy bővül az ismereteim köre, úgy egyre inkább értékelem és tisztelem a másik embert. Felfedezem Isten jelenlétét az ő arcán, és egyúttal magamban is.

FELISMERÉS: Ahogy mélyebbre nézek a dolgok mögé, rájövök, hogy amit eddig láttam, az csupán a felszín. Ekkor egyértelművé válik számomra: az Úr az, akire mindig is vágytam. Az Ő arcának apró részleteit fedezem fel másokban – és saját magamban is.

Az Úrral való találkozás révén alakulok át igazi Úri-Emberré.

S akkor már nem tudom úgy folytatni a régi életemet, mint korábban. Akármennyire is hasonló dolgokat csinálok, a munka, a hivatásom és az életem új értelmet nyer. Keresztény hitvallásommal elkötelezetten élem meg a mindennapjaimat – de most már egészen más szemlélettel.

Többször mélyebben tekintek önmagamba, más szemszögből figyelek a körülöttem lévőkre, mert a feltámadás fénye és valósága világossá tette számomra: az Úr mindig mellettem áll. Jelen van mások életében is, mindazokkal együtt, akik megnyitják szívüket és befogadják Őt.