Reszkessetek, ötéves focisták! – egy Vinnie Jones-stílusú becsúszás meséje Képzeljétek el, hogy a nap már magasan jár az égen, és a kis focisták a pályán serénykednek. Öt évesek, tele energiával és lelkesedéssel, a fű zöldje pedig csillog a napfényben. D
A címünk talán kissé félreérthető, de szeretnénk hangsúlyozni, hogy egyetlen focista szülőt sem szeretnénk elriasztani attól, hogy gyermekét a focipályára kísérje. A Bozsik-programok valóban csodálatos élményekkel szolgálnak. Azok számára, akik azt hiszik, hogy soha nem fordulhat elő, hogy egy hírhedt legenda – jelen esetben Vinnie Jones – brutális becsúszó szereléssel eltávolít egy ötéves kisgyereket a pályáról, tévednek. De szerencsére ez nem Bács-Kiskunban, hanem a ködös Albion Yorkshire vidékén történt.
Vinnie Jones, az angol labdarúgás ikonikus fenegyereke, a pályán tanúsított keménységéről és agresszív játékstílusáról vált híressé. Sokak szerint az ő stílusa inkább hadviselésnek volt tekinthető, mintsem sportnak, de abban mindenképpen egyetértenek, hogy hatalmas egyéniség volt. Különösen a Wimbledon csapatában vált a "Crazy Gang" (vagyis a veszett bagázs) meghatározó alakjává. Védő középpályásként játszott, fizikális jelenléte és könyörtelen belépői révén nemcsak hogy ismertté, hanem hírhedté is vált.
Vinnie Jones nevéhez számtalan színes és emlékezetes anekdota kapcsolódik, amelyek nemcsak a sportpályán, hanem a filmszakmában is megörökítették karakterét.
A Wimbledon volt az ő igazi otthona, a szívének legkedvesebb klubja, de pályafutása során megfordult a Leeds United, a Sheffield United, a Chelsea, és a Queens Park Rangers csapataiban is. A nevét számos legendás pillanat övezi, így nem meglepő, hogy az angol labdarúgás egyik legismertebb fotója is hozzá kötődik. Ez a felvétel egy Wimbledon-Newcastle mérkőzésen készült, ahol Jones a fiatal Gascoigne ellenfeleként lépett pályára. Különös módszert választott a dominancia kifejezésére: durván megmarkolta Gazza férfiasságát, ezzel jelezve, hogy jobb, ha a fiatal tehetség nem próbálkozik a villogással. Ez a merész jelenet tökéletesen tükrözi, mennyire nem válogatott az eszközökben, ha az ellenfél megfélemlítése volt a tét. Gascoigne, a brutális támadásra válaszul, egy másik mérkőzésen, amikor Jones közelébe került, egy csokor virágot húzott elő a sportszárából, és átnyújtotta neki. Ezt a pillanatot szinte megkívánta volna a The Beatles "All You Need Is Love" című dalának dallama, de egy mini hifitorony valószínűleg nehezen fért volna el egy zokniban.
Vinnie Jones visszavonulása után a színészet világába lépett, ahol olyan emlékezetes filmekben tűnt fel, mint a Blöff és a Ravasz, az agy és két füstölgő puskacső. Ezekben a mozikban természetesen a keményfiúk szerepe ragadta magához, hiszen már futballkarrierje alatt is a dörzsölt, magabiztos karakterekről volt híres.
Amikor Vinnie Jones csatlakozott a Leeds Unitedhez, valójában olyan volt, mintha a zsák végre rátalált volna a megfelelő foltra, vagy visszafelé is fogalmazhatunk: a folt végre rátalált a tökéletes zsákra. A Leeds a hatvanas és hetvenes években nem csupán egy eredményes csapat volt, hanem a keménységéről is híres, amely már régóta a labdarúgás egyik ikonikus alakját képezte. Ebben az érában a Don Revie vezette Leeds nem csupán kiváló játékosokkal büszkélkedhetett, hanem olyan legendás nevekkel, mint Billy Bremner, Norman Hunter és Jack Charlton, akiknek említése elegendő volt ahhoz, hogy az ellenfelekben félelem ébredjen. Az 1980-as és 90-es években sem változott a helyzet: a Leeds hírneve a megalkuvás nélküli küzdeni tudásról és a fizikai erőről szólt, az Elland Road stadionban pedig nem csupán a technikai tudás, hanem a fémes elszántság is megmutatkozott. Ezt a legendás hazai közönség, amelyet a leedsiek szerint a világ legfélelmetesebb tábora övezett, hatalmas hangorkánnal támogatta, ami tovább fokozta a csapat hírnevét.
