**Rangadó helyett kiütés: Mi állhatott a Diósgyőr súlyos veresége mögött a Hungária körúton?** A Diósgyőri VTK ezúttal nem tudta megállítani a hazai csapatot a Hungária körúton, és a rangadó helyett egy váratlanul sima, kiütéses vereséggel zárták a talál

Az MTK-DVTK összecsapás előzetesen a 21. forduló rangadójának tűnt, azonban már az első félidőben is megmutatkozott a két csapat között meghúzódó számottevő különbség. Rendkívül látványos volt, hogy az MTK alapvető játékstílusa, a rövidpasszos, hátulról történő építkezésen alapuló pozíciós játék mennyivel markánsabb volt, mint a vendégek reaktív, meglehetősen passzív, elsősorban a labda elleni játékra fókuszáló szisztémája.

A Diósgyőr csapata az MTK támadásainak megfékezésére egy középmagas védekezést választott. Ez a stratégia azonban számos nehézséget hozott magával. Az MTK 4-2-es felállása ellen a DVTK öt játékost mozgósított a védelemben, ami folyamatosan egy szabad játékos jelenlétét eredményezte.

Ez még nem jelentett volna akkora gondot, mivel a szabad játékos rendszerint valamelyik belső védő volt, aki elől igyekeztek elzárni a passzopciókat, így különösebb hátrányt ez önmagában nem jelentett volna. Azonban az MTK nagyszerűen manipulálta - főként a baloldalon - a DVTK védelmét.

Egy figyelemreméltó jelenet zajlott a 24. percben, amikor Kádár Tamás, mint mindig, zavartalanul készülhetett a passzra. Ezúttal azonban a fent látható párosok dinamikája felborult Molnár Rajmund váratlan visszalépése és félterületbe való húzódása következtében. Christ Tiéhinek hirtelen két játékosra, Molnárra és Horváth Artúrra is figyelnie kellett, ami megnehezítette a helyzetét. A két játékos közötti távolságot nem tudta megfelelően kezelni, így az MTK könnyedén áttörte a vendégek középpályás vonalát, és lendületes támadással közelíthetett Artem Odyntsov kapujához.

Néhány perccel később az MTK vezető gólját megelőző helyzetben szintén a DVTK jobb oldalát támadta Molnár és Horváth.

Bár az MTK változata esetében kevesebb rafinéria mutatkozott, mégis érdemes hangsúlyozni a kialakult helyzetet, különösen, mivel gól is született belőle. Molnár Rajmund a mérkőzés során folyamatosan variálta a pozícióit: gyakran visszalépett, vagy éppen a középpálya felé húzódott, de a vonal mellett is többször felbukkant, ahogy ez most is történt. Ezzel sikerült Gerát kiszorítani a védelemből, ami megnövelte a távolságot közte és a belső védő között. Ezen a helyen (sárga terület) később Kovács Patrik érkezett meg nagy lendülettel, és ő szerezte meg az első gólt.

A piros-fehérek részéről a helyzetet tovább súlyosbította, hogy sem Jurek, sem Gera nem gyakoroltak nyomást Molnárra, miközben a beinduló Horváthot figyelmen kívül hagyták. Ha a DVTK védelme megfelelően zárta volna le a távolságokat, akár egy másik védő is keresztbe tudott volna feszülni Molnár passzának, ám a védelem hiányosságai miatt Kovács zavartalanul beléphetett a tizenhatoson belülre, és célba vehette Odyntsov kapuját.

Ha már a gólpasszt Molnár jegyezte, érdemes megállni nála egy-két mondat erejéig, hiszen a rendszeres játéklehetőség és a számára ideális szerepkör egyre látványosabb fejlődési ívet mutat.

Ahogy a fenti grafikon is szemlélteti, a labdavezetések, cselek, lövések száma és az előkészítések terén is fölényben van a riválisokkal szemben. Továbbá a védekezésben is megbízhatóan teljesít, hiszen a letámadás során is jelentős szerepet vállal.

Az MTK az első félidőben nem csupán a labdával, hanem annak hiányában is sokkal erőszakosabb játékot mutatott be. A védekezési struktúrájuk lényegében hasonlított a vendégekéhoz, ám a megközelítésük teljesen más volt.

Míg Bright Edomwonyi nem gyakorolt nyomást Kádárékra, addig Jurina folyamatosan azon fáradozott, hogy valamilyen módon a pálya szélén helyezze el Bárdos Bencét vagy Marco Lundot. Emellett Gruber Zsombor is aktívan részt vett a támadásban, különösen a bal oldalon, ahol a védőt a másik oldalról próbálta meglepni. Ezzel a taktikával igyekeztek csapdába csalni ellenfelüket, ami azt eredményezte, hogy a DVTK védelme kénytelen volt kényszerűen felrúgdosni a labdákat.

A második félidőre a mérkőzés dinamikája kiegyenlítettebbé vált, amit a lent található lövéstérképek is jól tükröznek. Mindkét csapat hasonló számú kapura lövéssel próbálkozott, jelezve, hogy mindkét fél igyekezett dominálni a játékban.

Kétgólos hátrányból a diósgyőrieknek már alig maradt esélyük, és ezzel egyre mélyebbre süllyednek a tabellán. A 4-0-s vereség természetesen súlyos, de ennél aggasztóbb, hogy a csapat teljesítménye éles ellentétben áll a hangzatos ígéretekkel. Hiába próbálnak figyelemfelkeltő nyilatkozatokkal a miskolci szellemiségre utalni, a valóság az, hogy a csapat játéka passzív és reaktív, sok esetben pedig teljesen strukturálatlan.

Továbbá ősszel kiemelkedően teljesítettek, így alapvetően természetes lenne, hogy valamilyen mértékű visszaesés következzen be. Azonban ezúttal nem a balszerencse vagy a kapufát érintő lövések okozzák a nehézségeket, hanem a csapat jelenlegi teljesítménye és játéka áll a háttérben.

Ezzel ellentétben az MTK-nál, még ha a győzelem elmarad is, a játék minőségével általában nincs okunk reklamálni.