Jelentős átalakulás várható az uniós források elosztásában, amely aggodalomra adhat okot a magyar kormány számára.

Az Európai Bizottság új költségvetési javaslata felforgathatja az eddigi uniós pénzelosztási logikát: a 2028-2034-es időszakra szánt keret egyszerre nyúlna hozzá a kohéziós és az agrártámogatásokhoz, ráadásul úgy, hogy azok egyetlen rendszerbe olvadnának össze. A Bizottság szerint ezzel hatékonyabbá, célzottabbá és ellenőrizhetőbbé válik a forrásfelhasználás, miközben a tagállamok a saját adottságaikhoz igazíthatják beruházásaikat. Az új modell alapja a Nemzeti és Regionális Partnerségi Terv, amely minden eddiginél erősebben kapcsolja össze a pénzt a teljesítménnyel - és a jogállamisággal. A javaslat bírálói szerint azonban az ambiciózusnak szánt reform valójában rejtett forráskivonást jelent, különösen az agráriumban, ahol a közvetlen támogatások nominálisan is csökkennének. További feszültségforrás lehet, hogy a jogállamisági mechanizmus szigorodik: a felfüggesztett forrásokat nem lehet majd más célokra átcsoportosítani. A Bizottság szerint viszont épp ez hozza közelebb az európai pénzeket az emberekhez - például ha egy régió óvodát akar építeni, elég lesz azt mondania: itt van rá szükség.

Az Európai Bizottság új, 2028-2034-es költségvetési javaslata nemcsak méretében jelent fordulatot, hanem abban is, hogy radikálisan átszabná az uniós források elosztásának szerkezetét. A brüsszeli tervezet szerint a kohéziós és agrártámogatásokat egyetlen közös rendszerbe olvasztanák, és a tagállamok számára kötelező Nemzeti és Regionális Partnerségi Tervek alapján történne a pénzek felhasználása. A cél, hogy az uniós kiadások jobban igazodjanak a tagállamok valós szükségleteihez, ugyanakkor szorosabb ellenőrzés alá kerüljenek, és a támogatások teljesítményalapúvá váljanak. Bár a reformot ambiciózusnak nevezik, a részletek még sok tagállamban bizonytalanságot keltenek.

Különösen érzékeny pont az agrártámogatások kérdése, amely a mostani ciklushoz képest névlegesen is csökkenne, reálértéken pedig még nagyobb visszalépést jelentene. A Bizottság szerint ez nem elvonás, hanem az eddigi párhuzamosságok - például a vidékfejlesztési és kohéziós források - megszüntetésének következménye. Az új javaslatot ugyanakkor már az első napon kritika érte több tagállamból, és vita tárgya az is, hogy a tervezett saját források ténylegesen képesek-e csökkenteni a nemzeti befizetések arányát, miközben az unió növekvő pénzügyi kötelezettségeit is fedezniük kellene.

Egy magas rangú tisztviselő az Európai Bizottságtól pénteken részletes tájékoztatót tartott az Európai Unió új költségvetési struktúrájának egyik alapvető eleméről: a nemzeti és regionális partnerségi tervek (national and regional partnership plans) rendszeréről. Az uniós források célja, ahogy hangsúlyozta, az, hogy...

a pénzügyi források elosztása ne csak méltányos és hatékony, hanem jogállamisági szempontból is szigorúan ellenőrzött, ugyanakkor rugalmas és célzott legyen.

Magyar szempontból ez különösen fontos, mivel 2021 óta a kormány több jogállamisági tárgyú eljárás miatt a mai napig nem fér hozzá az összes felzárkóztatási forráshoz. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök egy csütörtöki interjúban úgy fogalmazott:

A magyar probléma a költségvetéssel, hogy szankciós eszközöket hagytak benne, amikkel a pénzt bármikor elvehetik az országtól. [...] Amíg én miniszterelnök vagyok, addig én ezt a költségvetést a büdös életben nem fogom megszavazni, mert ez azt jelenti, hogy Magyarország guillotine alá teszi a fejét.

A bizottsági tisztviselő a rendszer működését részletesebben kifejtve hangsúlyozta, hogy az uniós végrehajtó testület új megközelítése az Európai Bíróság egy fontos döntésére épül. Ez a döntés a jogállamisági feltételességi rendelet kontextusában született, és kimondta, hogy az uniós források felfüggesztésének arányban kell állnia a felmerülő probléma súlyosságával, valamint az adott szabálytalanság EU-s pénzekre gyakorolt hatásával.

Ez az egyensúly az, amelyet integrálunk a nemzeti és regionális tervek értékelési folyamatába.

- nyilatkozta az EU egyik tisztviselője. A Bizottság az értékelés során alaposan vizsgálja a jogállamisági problémák súlyosságát, valamint azt, hogy ezek milyen mértékben érintik az uniós támogatások felhasználását. Ennek alapján hoz döntést arról, hogy a forrásokat ideiglenesen vagy véglegesen felfüggeszti-e.

Jelentős új fejlemény, hogy a felfüggesztett forrásokat ezentúl nem lehet átirányítani más felhasználási területekre.

A bizottsági forrás világossá tette, hogy nem működhet az a megközelítés, amely szerint ha egy régió jogállamisági problémák miatt elveszíti a támogatását, akkor azt mondja, hogy inkább más célokra használja fel a pénzt. Ha egyszer felfüggesztjük a forrást, az a pénz gyakorlatilag leáll, és nem lesz hozzáférhető.

Jelenleg, a 2021-2027-es költségvetés keretében, a magyar kormány kihasználta ezt a lehetőséget: a félidős felfüggesztések során azt kérte, hogy a befagyasztott források egy részét a felzárkóztatási támogatások céljaira irányítsák át.

Az uniós forrásokkal kapcsolatosan megjegyezték, hogy a hosszú távon elveszett pénzek felhasználása a Tanács és az Európai Parlament hatáskörébe tartozik. E források egy része a civil társadalmat támogató programokra irányulhat. Az Európai Parlament számára ez kulcsfontosságú követelés volt, hiszen lehetővé tenné, hogy a régiók és civil szervezetek közvetlenül hozzáférhessenek a támogatásokhoz, amennyiben egy ország kormányát jogállamisági szankciókkal sújtják. Ezzel biztosítható, hogy az uniós állampolgárok ne szenvedjenek hátrányt.

A nemzeti és regionális partnerségi tervek egy innovatív, egységes keretrendszerbe integrálják az eddig külön-külön kezelt alapokat. E megközelítés révén egyetlen, átfogó forrásként kezelik a kohéziós, szociális, agrár- és halászati támogatásokat, továbbá a migrációs és belbiztonsági forrásokat is.

Összesen 865 milliárd euró áll majd rendelkezésre ebben a keretben - ahogy arról írtunk, Magyarország 37,7 milliárd euróra számíthat a keretből a mostani tervek szerint.

A tervezett költségvetésből 302 milliárd eurót különítenek el agrár- és halászati támogatásokra, amelyből a mezőgazdaság 300 milliárd eurót, míg a halászat 2 milliárd eurót kap. Ezen kívül 218 milliárd eurót garantáltan a legnagyobb szegénységgel küzdő régiók számára biztosítanak.

A jövőbeni forráselosztás nem egy egységes szabályrendszerre épül, hanem a rugalmasságra és a helyi sajátosságok figyelembevételére - mondta egy magas rangú uniós tisztviselő. A Bizottság megfogalmazza a közös európai prioritásokat, ezt követően pedig az egyes tagállamok, vagy azok régiói, a saját alkotmányos kereteiknek megfelelően, szabadabb keretek között tervezhetik meg, hogy milyen beruházásokra és reformokra van szükségük a kitűzött célok eléréséhez.

Ez az, amit szubszidiaritás szteroidokra emelünk. Nem csökkenti a régiók szerepét, sőt, éppen ellenkezőleg: még inkább figyelembe veszi a helyi igényeket és szükségleteket.

- tájékoztatta a bizottság képviselője.

Az új rendszer továbbá számos alapvető követelményt is kidolgoz.

A terveknek minimum 14%-át szociális beruházásokra, míg 43%-át klímavédelmi célokra kell allokálni, hogy támogassák a felzárkózási célok megvalósítását.

Utóbbi cél a teljes költségvetés 35%-os zöld célját bontja le a tagállami szintre, és lefedi többek között a klímaváltozás mérséklését és adaptációját, a biológiai sokféleség védelmét, a vízgazdálkodást, a körforgásos gazdaságot és a szennyezés-csökkentést is. Emellett rögzítettek egy minimumösszeget a migráció és határvédelem finanszírozására is, amit háromszorosára emelnek a jelenlegi szinthez képest. A keleti határ menti országok - például a Fehéroroszországgal vagy Oroszországgal, esetleg Ukrajnával szomszédos államok - plusz bónuszt kapnak az elosztási kulcsban.

A rendszer nemcsak célzottabb, hanem adminisztratív szempontból is sokkal egyszerűbb lesz. A bizottsági forrás egy közérthető példán keresztül mutatta be, miért. "Vegyünk egy vidéki óvodát. Ma egy ilyen projektet három különböző uniós alapból lehet finanszírozni: a regionális fejlesztési alapból, a szociális alapból, vagy a vidékfejlesztésiből. De mindegyiknek más a szabályrendszere, más a társfinanszírozási aránya, más az elszámolási logikája. Egy régiós hatóság emiatt gyakran nem azt nézi, hogy mire van szükség, hanem azt, hogy melyik forrás a legkönnyebben kezelhető" - bontotta ki a példát az uniós szakember.

Az új rendszerben viszont mindez megszűnik: egyetlen szabályrendszer, egyetlen programozás alapján lehet megvalósítani a beruházást - és nem az alapján, melyik forrás passzol jobban, hanem az alapján, mire van szükség. "Azt mondja a régió: itt akarunk egy óvodát, mert ez szolgálja a szociális, a regionális és a vidéki célokat is - és mi azt mondjuk: rendben" - magyarázta a tisztviselő. "Egy euró ma három célhoz is hozzájárulhat - ez a valódi hatékonyság" - fogalmazott.

Elmondta, hogy a források elosztása mostantól a teljesítmény alapján történik: a Bizottság nem számlákra, hanem a kitűzött célok elérésére fog kifizetni.

"A célok megvalósulásával a pénzügyi források is elérhetőbbé válnak. Ezáltal a támogatás időben jobban összhangba kerül a közös törekvéseinkkel" - emelte ki a forrás.

Újdonságként debütál a maximum 150 milliárd eurós Catalyst Europe program, amely lehetőséget teremt a tagállamok számára, hogy önkéntesen hitelt vegyenek fel saját nemzeti terveik kiterjesztésére. Ez a hitelprogram ugyanazokat az európai célkitűzéseket szolgálja, mint a vissza nem térítendő támogatások, és a programozási és értékelési folyamatok is hasonlóak. Fontos azonban, hogy a tagállamoknak vállalniuk kell a kamatköltségeket és a törlesztést. Az EU költségvetésére csak akkor lenne hatással egy esetleges nem teljesítés, ha egy tagállam nem tudná visszafizetni a felvett hitelt - ilyen esemény pedig eddig még soha nem történt meg az EU történetében.

Az uniós tisztviselő érvelése alapján az új nemzeti és regionális partnerségi tervek nem csupán a rugalmasság és a hatékonyság javítását célozzák, hanem a bürokratikus terheket is mérséklik. Ezen tervek segítenek kiküszöbölni a források közötti átfedéseket, és összekapcsolják az uniós célkitűzéseket a helyi közösségek valós szükségleteivel.

A Bizottság törekvése az, hogy a tervezési és végrehajtási folyamatok logikáját átformálja. A cél nem csupán az, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi források legyenek az elsődleges szempont, hanem sokkal inkább az, hogy a valódi szükségletek határozzák meg a prioritásokat. "A lényeg az, hogy a szükségleteket a lehető legegyszerűbb módon finanszírozzuk" - fogalmazott a bizottsági diplomata.

Az új rendszer logikáját a bizottsági forrás szerint az is alátámasztja, hogy semelyik korábbi célkitűzés sem tűnik el: az EU alapértéke, hogy csökkenteni kell a gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségeket, továbbra is középpontban marad. Csak mostantól valóban a leghatékonyabb eszközökkel.