Október 23-a a szabadság ünnepe, amikor emlékezünk a bátorságra és az álmainkra, amelyeket a történelem során a szabadságért folytatott harcok születtek. Ezen a napon tiszteletünket fejezzük ki mindazok előtt, akik azért küzdöttek, hogy megvalósulhasson a


1956. október 23-án, Budapesten az egyetemi hallgatók utcára vonultak, hogy tiltakozzanak a sztálinista terror ellen. A tüntetésből forradalom és szabadságharc lett. Csatlakoztak más városokból is felkelők, mi több, Erdélyben is megmozdulások voltak. A forradalmi kormány a többpártrendszer visszavezetését követelte, és már november első napjaiban megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésről és az ország semlegességéről. A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután számíthatott arra, hogy a nyugati nagyhatalmak nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én hajnalban a szovjet csapatok bevonultak Magyarországra, és vérbe fojtották a forradalmat. Az ezutáni megtorlásban több száz forradalmárt kivégeztek, az új kormány tagjait, élükön Nagy Imre miniszterelnökkel, és mind az anyaországban, mind a határon túl több ezer embert hurcoltak meg és börtönöztek be. Ennyit talán a történelmi visszaemlékezésről. Azóta felbomlott a Szovjetunió, megbukott a kommunista rendszer, a volt csatlós országok jelenleg egy másik szövetség, az Európai Unió és a NATO tagjai. Az utóbbi időszak eseményeit tekintve azonban úgy tűnik, hogy a történelem ismétli önmagát. A Szovjetunió egyik utódállama, Oroszország jelenlegi teljhatalmú vezetője újra agressziót alkalmazott, ezúttal Ukrajna ellen. Úgy néz ki, hogy az Oroszország és az USA közötti nagyhatalmi játékban a gazdaságilag és társadalmilag meggyengült Európai Unió vesztésre áll. A fegyverkezésben, a védelmi rendszerek megerősítésével állítanák vissza azt a megbomlott egyensúlyt, amelynek eredményeként nagyobb tárgyalópozíciót szeretnének majd a béke megteremtésében, illetve befolyást az Ukrajna újjáépítéséért tett, ezután következő lépésekben. A fegyverkezés pénzforrást von el az amúgy is gazdasági válsággal küzdő tagállamoktól. A költségvetés lefaragása, az infláció leginkább a társadalom mélyén levő tömegeket érinti. Ez elégedetlenséget, tüntetést, sztrájkot, ellenállást, káoszt okoz, amit megoldások hiányában a mindenkori hatalom megtorlással oldhat meg. És a kör bezárul.

1956-ban a magyarok a szabadságukért (mai szóhasználattal a szuverenitásukért) vonultak utcára, és elbuktak a nagyhatalmi játékban, amelynek szabályait a második világháború után, 1945 februárjában a jaltai konferencián szögezték le a nyertes hatalmak. Ma is úgy döntenek, hogy a négyévente sorra kerülő politikai választásokon kívül - legalábbis Romániában - nem kérdezik meg a leginkább érintetteket, hogy mit választanak: a szabadságot, a békét, a függőséget, bizonyos feltételekkel?

A volt szocialista tömb országai megtapasztalhatták, hogy mit jelent az elnyomás, a diktatúra, az emberi jogok lábbal tiprása, a szabadság korlátozása. Hány névtelen áldozata volt az elnyomó rendszernek a szabadság (újra-) kivívásáig? Azok, akiket bebörtönöztek, kényszermunkára ítéltek, akik szökni próbáltak a "zöldhatáron", és lelőtték őket, vagy életre szóló testi sérülésekkel maradtak, miután elfogták őket a hatóságok, de ott vannak azok is, akik - miként az 1956 utáni menekülthullámban - elhagyták szülőföldjüket, keserű szívvel emigráltak egy szabadabb országba, ahol a szabadság ára gyakran az identitásvesztés.

Kelet-Közép-Európa történetében olyan mérföldkövek találhatók, mint az 1956-os forradalom, a prágai tavasz, a gdanszki mozgalom Lengyelországban, az 1989-es romániai forradalom, valamint az 1990-es évek rendszerváltó eseményei. Ezek az események arra figyelmeztetik a hatalom birtokosait, hogy az emberek legnagyobb kincse a szabadság, amelyet semmilyen ideológiai vagy gazdasági érdek nem korlátozhat. Ezt az üzenetet fontos megfontolniuk a döntéshozóknak, akik a nagypolitika játszmájában mozognak, hiszen az örök érvényű szabályok szerint a legkisebb is képes visszaállítani a hatalmat, ha a körülmények úgy hozzák. Éljen a szabadság!

Related posts