Képzeld el a vásznakat, melyek nem csupán színek és formák játéka, hanem történetek hordozói, tele sebekkel és megpróbáltatásokkal. Ezek a megsebzett vásznak az élet nyomait viselik magukon, minden egyes ránc és folt egy-egy emléket őriz. Az ecsetvonások
A budapesti Tokaj Art Wine galériában egy különleges kiállításra invitálnak, ahol hét női művész alkotásai bontják ki a sebezhetőség, a fizikai és lelki sérülések történeteit. A tárlat címe a Kispál és a Borz együttes 1998-as „Szívrablás” című dalának egy sorát idézi: "Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már", amely tökéletesen tükrözi a bemutatott művek mélységét és érzelmi gazdagságát. Az alkotások párbeszédet kezdenek a nézővel, felfedve a női lét sokszínűségét és a belső küzdelmeket, amelyek mindannyiunkat érintenek.
A tárlat az emberi lélek mélységeibe vezet, felfedve a traumákra és sérülésekre adott reakciókat: a belső konfliktusokat, az énkép megrendülését és az identitás elvesztésének érzését. Kocsis Katica kurátor hangsúlyozta, hogy bár a falakon hét női művész alkotásai láthatók, a férfiak is könnyen azonosulhatnak azzal a fájdalmas helyzettel, amikor a környezetük vagy a világ fájdalmat okoz számukra. Katica a kiállításon részt vevő művészeket gondosan válogatta, figyelembe véve, hogy legyenek köztük már elismert alkotók és pályakezdők is, akik a témát saját, egyedi perspektívájukból közelítik meg, akár közvetlenül, akár áttételesen.
A kiállítás három különböző hangulatú teret ölel fel, mindegyik sajátos érzelmi világot teremtve. A középső, zöld falú teremben a szürreális és sötét atmoszférájú alkotások dominálnak, melyek a fizikai vagy lelki sérülések utáni állapotokat tárják elénk. Kovács Petra olajképein csukott szemű, tekintet nélküli nők képei ragadnak magukkal; ezek a figurák a fájdalom súlya alatt szoborrá dermedtek. Ezen kívül Denisa Štefanigová cseh művésznő munkáiban a karakterek folyamatosan formálódnak, a mozgás és a forma közötti határvonalakat feszítve. Gáspár Annamária alkotásain a nők titokzatosan rejtőzködnek a fekete terek mélyén, csupán karjaikat, kézfejeiket vagy lábaikat felfedve, ezzel is elbújva a világ elől, mintha a jelenlétükön túl egy másik valóságra vágyoznának.
A kurátor nem osztja azt a véleményt, hogy a tárlat üzenete negatív lenne. Bár a művek megjelenítik a fájdalom és a sebeink nyomait, sok közülük a gyógyulás perspektíváját is felvillantja. Erre példa Nagy Kriszta Tereskova 2008-as önportréi, amelyek a művésznő egy nehéz szakítását követően születtek, amikor visszatért édesanyjához Szolnokra. A festményeken Tereskova meztelen felsőtesttel áll előttünk, vágásokkal, sérülésekkel borítva. Ezeket a sebeket úgy hozta létre, hogy magát a vásznat is megsebezte, majd a hegeket "meggyógyította" – varrással vagy flitterekkel díszítette. Tereskova munkái különleges párbeszédet folytatnak Bodrogi Judit cérnával a vászonba varrt meztelen női testei és Töttös Kata hiperrealista nőportréi között. Ezek a képek a fájdalmat és a belső vívódásokat tükrözik, amelyek a nők lelkében zajlanak. Noha a fájdalmukról nem beszélnek, riadt tekintetük, kócos hajuk és az elkent rúzsuk mind-mind beszédes üzeneteket hordoz. A termek összekapcsolását Városi Gabriella Te lelkedet is tőr járja át című installációja valósítja meg, melynek művein lángoló vagy töviskoszorúval körülvett szívek jelennek meg, mindegyikben egy tőrrel. Ez a kompozíció tovább mélyíti a tárlat érzelmi rétegeit, és egy újabb dimenziót ad a gyógyulás és a fájdalom párbeszédéhez.
Tereskova: Egy koronáját vesztett, bukott királylány lettem
Infó: Csak múlna már el ez a feszültség, mert nem érzem magam önmagamnak. Kurátor: Kocsis Katica, Tokaj Art Wine. Cím: Budapest, V. kerület, Hold utca 21., 1. emelet 70. A kiállítás megtekinthető 2025. február 28-ig.
