A vészharang zúgása átszeli a csendet, figyelmeztetve minket egy láthatatlan ellenségre: a magány sötét ölelése talán sokkal pusztítóbb, mint ahogyan azt valaha is elképzeltük.

A WHO legfrissebb jelentése szerint a magányosság több mint minden hatodik embert érint, ami figyelemre méltó problémát jelez. A zárkózottság nem csupán társadalmi problémát jelent, hanem komoly egészségügyi kockázatokat is hordoz, hiszen hozzájárulhat a sztrók, a szívroham, a cukorbetegség, a depresszió, a szorongás és az öngyilkosság megnövekedett valószínűségéhez. Érdemes tehát foglalkozni ezzel a jelenséggel, és keresni a lehetőségeket a közösségi kapcsolatok erősítésére.

Az elszigetelt fiatalok körében 22 százalékkal magasabb a valószínűsége annak, hogy gyengébb tanulmányi eredményeket érnek el, mint azok, akik nem szenvednek hasonló problémáktól. Ezen kívül a társadalmi kapcsolatoktól elzárkózó felnőttek is nehezebben boldogulnak a munkaerőpiacon, hiszen nemcsak a munkához jutás, hanem a meglévő állás megtartása is kihívást jelent számukra.

A magány hatásai nem csupán az egyes emberek életére korlátozódnak; a társadalom egészét is érintik, hiszen a magányos emberek jóléte közvetlenül befolyásolja az egészségügyi rendszerek terheit, és a munkaadók számára is jelentős anyagi veszteségeket eredményezhet. A társadalmi elszigeteltség tehát nem csak egyéni probléma, hanem kollektív kihívás is, amely széleskörű következményekkel jár.

Vivek Murthy, a szervezet bizottságának társelnöke, korábbi amerikai tiszti főorvos a magányt "fájdalmas, szubjektív érzésként" definiálta, amely az érintetteket azért viseli meg, mert meglévő kapcsolataik nem működnek megfelelően. A társadalmi elszigeteltség ezzel szemben Murthy szerint "objektív állapot, amikor az embernek kevés kapcsolata vagy interakciója van".

A világszervezet a következő tényezőket emelte ki: a betegségek jelenléte, az alacsony iskolai végzettség, a csekély jövedelem, a társas kapcsolatok hiánya, az egyedül élés, valamint a digitális technológiák használatának korlátozottsága – számolt be az MTI.

Murthy rámutatott, hogy az emberi kommunikáció története során évezredeken át nem csupán a szavak játszottak szerepet, hanem a mimika, a testbeszéd, a hangszín és a csend is. Ezek a gazdag kifejezési formák azonban fokozatosan eltűnnek, amikor valaki kizárólag a mobiltelefonjára vagy a közösségi média platformjaira támaszkodik a kapcsolataiban.