Elhunyt Szalai Györgyi, a Balázs Béla-díjas filmrendező és forgatókönyvíró, akinek munkássága mély nyomot hagyott a magyar filmművészetben.
Életének 85. évében, december 17-én elhunyt Szalai Györgyi Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja - közölte a köztestület szerdán az MTI-vel.
Az MMA közleménye hangsúlyozta, hogy Szalai Györgyi kulcsszereplője volt a dokumentum-játékfilmes irányzatot megalapozó Budapesti Iskolának. Szakmai pályafutása során filmrendezőként, forgatókönyvíróként és művészetszervezőként egyaránt kiemelkedő teljesítményt nyújtott, munkássága pedig elválaszthatatlanul összefonódott állandó alkotótársával, Dárday Istvánnal. Az alkotópáros hosszú évtizedeken át készített játék- és dokumentumfilmjei a magyar társadalom valóságának mélyreható problémáira reflektáltak, ami különösen figyelemre méltó. Az MMA az elhunytat saját halottjának tekinti – áll a közleményben.
Szalai Györgyi 1940. augusztus 31-én született Kispesten. 1963 tavaszán felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, itt találkozott Dárday Istvánnal, a majdani rendezővel, aki később az életben és az alkotásban is társa lett. A főiskoláról a másodév végén eltávolították, így egy ideig a legkülönbözőbb alkalmi foglalkozásokból és munkákból élt, miközben filmnovellákat írt. Egy idő után kisebb megbízásokat kapott a filmgyárból, a hatvanas évek végén pedig már forgatókönyveken is dolgozott.
Az 1970-es Nyugodtan meghalni és az 1971-ben bemutatott Miheztartás végett című, Dárdayval készített filmjei szakmailag nagy visszhangot váltottak ki, sőt, mindketten bekerültek a Balázs Béla Stúdióba, ami a hetvenes években szellemi otthonukká vált.
Az első nagy vállalkozásuk az 1973-as Nevelésügyi sorozat öt, másfél órás dokumentumfilmje volt, amit Mihályfy László, Vilt Pál és Vitézy László rendezett. 1974-ben készült el Dárday Istvánnal közös első játékfilmje, a Jutalomutazás, ami itthon és külföldön is sikert aratott, Szalainak pedig meghozta a Balázs Béla-díjat, a Filmkritikusok díját, valamint a Mannheimi Fesztivál fődíját is.
A bemutató utáni évben megalkotta Az egyedi eset természetrajza (1975) című dokumentumfilmjét, amely a Jutalomutazás alaptörténetét tárja elénk. 1976-ban a Balázs Béla Stúdión belül megalakult a Közművelődési Munkacsoport, ahol filmrendezők, kritikusok és filmtörténészek együttműködve igyekeztek előmozdítani a dokumentumfilmek társadalmi forgalmazását. A hetvenes évek második felében egyre több alkotó fordult a dokumentum-játékfilm műfaja felé, és a külföldi kritikusok már ekkor a Budapesti Iskola jelenségéről beszéltek. Dárday és Szalai 1977-ben bemutatták a Filmregény - Három nővér című alkotásukat, amely elnyerte a filmkritikusok nagydíját, valamint egy operatőri kitüntetést is. Szalai ebben az időszakban más rendezők filmjeiben is részt vett, konzultánsi, társrendezői vagy forgatókönyvírói pozíciókat betöltve.
Tevékenysége elismeréseként 1980-ban a Dialóg Stúdióban lehetősége nyílt egy önálló játékfilm megrendezésére: a Dédelgetett kedvenceink című, társa forgatókönyvéből született filmet 1981-ben mutatták be.
Szalai Györgyi a MAFILM Társulás Stúdió egyik alapítójaként tevékenykedett 1981 és 1985 között, olyan neves alkotótársakkal együtt, mint Tarr Béla, Mihályfy László, Gyöngyössy Imre, Vitézy László, Erdőss Pál, Gyarmathy Lívia, Zolnay Pál, Xantus János és Kabay Barna. Ezen időszak alatt születtek olyan figyelemre méltó filmek, mint a Harcmodor (1980), az Átváltozás (1984) és A dokumentátor (1988).
A rendszerváltozás után egy különleges vállalkozás formálódott, amely a filmkészítés iránti szenvedélyre épült. Az addig Kinizsi néven ismert mozi 1989. február 23-án új identitást öltött, amikor Mozgókép Innovációs Társulás (M.I.T.) Videó- és Moziklub néven megnyitotta kapuit. Az esemény méltó nyitányaként a Recsk 1950-1953 című film debütált. Később, 1991-ben a helyszín a Blue Box nevet vette fel, amelynek vezetését Szalai 1999-ig magára vállalta, ezzel új irányokat nyitva meg a filmek és a közönség számára.
A kilencvenes évek folyamán Dárday és Szalai két figyelemre méltó játékfilmet hozott létre: az első, 1993-ban debütáló alkotásuk a „Nyugattól keletre, avagy a média diszkrét bája” címet viseli, és egy szellemes filmszatíra formájában reflektál a korabeli társadalmi jelenségekre. Ezt követően, 1998-ban, a „Tükröződések” című drámával folytatták munkásságukat. A kétezres években a dokumentumfilmes tevékenységük során egyre inkább a környezetvédelem, valamint a nemzeti identitás és kultúra kérdései kerültek a középpontba. Az évtized egyik kiemelkedő közös munkája az „Az emigráns - Minden másképp van” című film, amely 2006-ban készült, és Márai Sándor utolsó éveit idézi fel - áll a közleményben.
