Magyarország helyzete a nemzetközi politikai színtéren összetett kérdéseket vet fel, amelyek a szövetségi kapcsolatok és a potenciális ellenfelek közötti egyensúlyra építenek. Az ország fejlődése és biztonsága szempontjából kulcsfontosságú, hogy mennyire
Melyik csoport határozza meg inkább a sorsunkat: a szövetségeseink, akik támogatnak minket, vagy az ellenfeleink, akik kihívások elé állítanak?
Az országok közötti ellentétek és fegyveres konfliktusok nem új jelenségek, ám a 20. század végén és a 21. század elején a gazdasági és piaci mechanizmusok sokkal kevésbé voltak érzékenyek az ilyen eseményekre. A vállalatok a termelési folyamataikat a lehető legnagyobb hatékonyság érdekében alakították ki. Ha ez azt jelentette, hogy munkaigényes tevékenységeket kellett Ázsiába telepíteni, nem haboztak ezt megtenni. Hasonlóképpen, ha a versenyképesség fenntartásához olcsó orosz energiára volt szükség, akkor onnan biztosították a szükséges forrást.
Az utóbbi években ezekben a folyamatokban jelentős változások tapasztalhatók. Ahogy azt a magyar gazdaság globális kitettségével foglalkozó cikkemben is kifejtettem, számos olyan esemény történt, amely válságokhoz, áruhiányhoz és az árak növekedéshez vezetett. Ezen történések egy csoportja azonban kifejezetten geopolitika jellegű volt. Még Donald Trump első ciklusa alatt bontakozott ki a vámháború az USA és Kína között, amely nagyobb hullámokat és változásokat idézett elő a globális kereskedelemben. Az igazi változások azonban mégis a 2022-ben kirobbant orosz-ukrán háborúhoz kapcsolódik. Az európai és más fejlett országok szankciókat vezettek be Oroszországgal szemben és igyekeztek leépíteni a külkereskedelmi kapcsolatokat az oroszokkal. Emellett Kína és Tajvan között is felerősödtek a feszültségek, ami a globális chiptermelés szemszögéből növelte meg elsősorban a kockázatokat. Ezt követően Izrael és Palesztina között robbant ki háború, mellyel párhuzamosan a jemeni húszi lázadók zavarták meg a Vörös-tenger hajóforgalmát. Aztán az elektromos autók tiltott támogatása kapcsán az EU és Kína között nőttek a feszültségek, míg 2025 tavasza az USA vámpolitikájától és főként Kínával szemben történő fellépéseitől hangos. Ezekben az eseményekben közös, hogy elsősorban nem gazdasági, hanem politikai és geopolitikai okok váltották ki őket és mindegyik jelentős kockázatokkal és átalakulásokkal járt a globális külkereskedelemben.
Egy ilyen gazdasági környezetben rendkívül fontossá válik, hogy az egyes országok és vállalataik milyen gazdaságpolitikát folytatnak a külkereskedelem vonatkozásában. Az erősödő geopolitikai kockázatok miatt elmozdulás tapasztalható afelé, hogy a kapcsolatokat a baráti, a szövetséges országokkal egyre szorosabbá tegyék, míg ezzel párhuzamosan a nem szövetségesekkel gyengítsék. Az ilyen lépéseknek azonban ára van, hiszen ez a hatékonyság romlásához és a költségek növekedéséhez vezethet. Emiatt a geopolitikai és a gazdasági érdekek között is ellentétek alakulhatnak ki. A kérdés az, hogy vajon miként döntenek az egyes országok és mit tartanak fontosabbnak. A geopolitikai konfliktusok és a szövetségi rendszereknek megfelelően erősítik a külkereskedelmi kapcsolataikat, ezáltal csökkentve további geopolitikai események negatív hatásait, de rontva a hatékonyságot. Vagy pedig továbbra is a hatékonyságot tartják szem előtt, folytatva a korábbi globalizációs folyamatokat és vállalva a geopolitikai feszültségekből adódó kockázatokat.
A magyar gazdaságpolitika 2024 második felében kezdte el hirdetni a gazdasági semlegesség politikáját, melynek egyik eleme a "piaci semlegesség" volt, miszerint ott kell értékesíteni a magyar termékeket, ahol azokat megvásárolják, függetlenül a szövetséges rendszerektől és a geopolitikai viszonyoktól. Az ezen logikán alapuló gazdasági semlegesség meghatározása azonban nem egyszerű feladat, ugyanis azt tartalmazza, hogy két partner között nincs preferencia felállítva. A valóságban viszont a kereskedelmi kapcsolatok kialakulását számos tényező befolyásolja, amelyek preferenciákat alakítanak ki, bizonyos országokat előnyben, míg másokat hátrányban részesítenek. Ezen tényezők közé tartozik például a földrajzi távolság vagy a közös történelmi múlt. Magyarország esetében ezek azt jelentik, hogy a hozzánk közelebb fekvő országokkal erősebb külkereskedelmi kapcsolatokat létesítünk, míg a távolabb fekvőkkel gyengébbet, valamint a szocializmus és a keleti blokk miatt a mai napig erősebb gazdasági kapcsolatokkal rendelkezünk Oroszországgal szemben.
A gazdasági semlegesség fogalma a külkereskedelmi kapcsolatok kontextusában új megvilágításba helyezhető a felmerülő problémák fényében. A gazdaságpolitikai célkitűzések között a semlegesség hangsúlyozása azt az üzenetet hordozza, hogy a létező kereskedelmi kapcsolatok, függőségek és kockázatok sokszínűsítése elengedhetetlen. Magyarország számára nemcsak Németország a célpiac, hanem más régiók, például Ázsia is nyitott lehetőségeket kínálhat. Ezzel a lépéssel csökkenthető a német gazdaságtól való függőség, azonban ez a stratégia elkerülhetetlenül azt eredményezheti, hogy a hagyományos szövetségesekkel fenntartott kapcsolatok szerepe csökken, míg a nem szövetséges államokkal való együttműködés erősödik.
A gazdasági semlegesség külkereskedelmi vonatkozásainak vizsgálatakor két alapvető dimenziót érdemes figyelembe venni. Az első dimenzió a kereskedelmi kapcsolatok koncentrációját és diverzifikációját elemzi, míg a második dimenzió a szövetséges és nem szövetséges országok arányát tükrözi a külkereskedelem keretein belül. E koncepciót egy szemléletes ábra szemlélteti, amely négy különböző esetet azonosít. Ezek az esetek attól függnek, hogy a kereskedelmi kapcsolatok szerkezete mennyire koncentrált, illetve hogy a szövetséges országok aránya dominál-e a külkereskedelemben vagy sem.
Mint ahogy az előző írásomban részletesen kifejtettem, a gazdálkodókra gyakorolt hatások legfőképpen azokra a termékekre vonatkoznak, amelyek külkereskedelme erősen koncentrált, és ahol a helyettesítés lehetősége korlátozott. Ezért a semlegesség szempontjából kizárólag azokat a termékeket vesszük figyelembe, amelyek esetében a gazdaságok függőséggel bírnak az import és export tekintetében. Ezeket a termékeket pedig az említett két dimenzió alapján fogjuk elemezni és összegezni:
A szövetségeseinket azok az országok alkotják, amelyek az Európai Unió vagy a NATO tagjaiként működnek.
A javasolt megközelítés szerint Magyarország gazdasági semlegessége a bilaterális kapcsolatok tükrében határozható meg. Az eredmények elemzése során a hazánkkal szoros kapcsolatban álló országokkal való összehasonlításra kerül sor, amely lehetőséget ad arra, hogy megértsük, a szomszédos államokhoz vagy a szövetségeseinkhez viszonyítva milyen gazdasági struktúrával bírunk.
Az alábbi grafikonon az importadatok alapján az országok semlegessége figyelhető meg a felvázolt dimenziók mentén. A függőséggel bíró termékek esetében a beszerzési kapcsolatok koncentrációja 0,11, ami nem számít erős koncentrációnak, és alacsonyabb a vizsgált országok átlagánál is. A 36 elemzett gazdaság közül ez a 11. legalacsonyabb érték, és a régióban is inkább a kisebb koncentrációval rendelkező országok közé tartozik. Ez összességében azt jelenti, hogy a kockázatos termékek beszerzése hazánkban jól diverzifikált, tehát nem függünk egyetlen erősebb partnertől. Más szavakkal, a kockázatos szerkezettel rendelkező termékek esetében különböző gazdaságok irányába mutatkozik kitettségünk.
Másrészt, ahogyan egy friss elemzés is rávilágít a magyar gazdaság függőségeire, a külföldi beszerzések során gyakran Oroszország, Kína és Dél-Korea emelkedik ki legfontosabb partnerként. Ha az összes függőséggel érintett terméket vizsgáljuk, akkor megfigyelhető, hogy a nem szövetséges országokkal folytatott kereskedelem aránya eléri a 43,09%-ot, ami jelentősen túlszárnyalja az általános átlagot (37,07%). Ugyanakkor, ha a régiós összehasonlítást nézzük, ez az arány nem tűnik kiemelkedőnek: például Szlovéniában 47,66%, Szlovákiában 47,17%, míg Lengyelországban 40,78% a hasonló mutató.
A két dimenzió összehasonlítása alapján megállapítható, hogy Magyarország importstruktúrája jelentős semlegességet mutat, ugyanakkor intenzívebb kereskedelmi kapcsolatokat ápol a nem szövetséges államokkal. Ez a markáns semlegesség abból ered, hogy a nem szövetséges gazdaságokkal folytatott kereskedelem aránya relatíve magasabb.
Az export esetében eltérő mintát láthatunk. A függőséggel rendelkező termékek külföldön történő értékesítése erősebben koncentrált (0,24), amellyel Magyarország a 7. legnagyobb értékkel rendelkezik. Ez az átlagos koncentrációnál (0,19) jóval magasabb, de a régió más országai, például Szlovákia vagy Csehország, is hasonló értékkel bírnak. Ami pedig a nem szövetségesek részarányát illeti, csupán az értékesítés 27,48%-a történik az irányukba, ami a 6. legkisebb érték és messze elmarad a 27,48%-os átlagos értéktől. Ennek oka, hogy Magyarország a legkockázatosabb termékeket főként Németországnak adja el. A régió más országainál is hasonló minta látható, csak valamivel nagyobb mértékű a nem szövetségesekkel folytatott kereskedelem aránya.
Összességében elmondható, hogy Magyarország exportteljesítménye az átlaghoz viszonyítva gyenge semlegességgel bír. Ezen kívül a nem szövetségi országok felé irányuló értékesítési arány is alacsonyabb.
A gazdasági semlegességre való törekvést nézzük a bilaterális kereskedelmi kapcsolatok tükrében, akkor Magyarország esetében az látható, hogy az import esetében diverzifikáltabb a szerkezet, amely főként amiatt van, hogy néhány termék esetében főként Oroszországtól, Dél-Koreától vagy Kínától vásárolunk. Ebbe a mintába illik bele az utóbbi évek iparpolitikája is, amely az akkumulátorgyárakat és BYD magyarországi működését támogatja. Úgy tűnik tehát, hogy a beszerzések esetében valóban látható a semlegesség és a diverzifikáció erősítése.
Az exportot tekintve azonban ennek ellenkezője látható. Ahogy az elemzés is rámutat, a kockázatosabb kapcsolati szerkezettel bíró termékek esetében szinte kizárólag a szövetséges gazdaságokkal, köztük főként Németországgal kereskedünk. Ha az ipari fejlesztéseket nézzük, akkor az akkumulátorok és a kínai elektromos autók esetében is az a cél, hogy ezeket a termékeket Nyugat-Európában, legfőképpen Németországban értékesítsük. Ez pedig a meglévő koncentrált szerkezetet tartja fenn, vagy akár erősíti tovább. Így az a megfogalmazott cél, miszerint "oda adjunk el, ahol azokat megveszik" stratégia nem vezet majd a külföldi értékesítés diverzifikálásához és a német függőség csökkentéséhez.
Az elemzésünk a "A magyar gazdaság semlegessége. Elemzés a bilaterális kapcsolatok tükrében" című, a Statisztika Szemle tudományos folyóiratban publikált tanulmányra épül. Külön köszönet illeti a tanulmány társszerzőjét, Cseporán Zsoltot, aki jelentős hozzájárulásával segítette a munkánkat.
