A homok hamarosan luxuscikké válik, miközben a homokmaffia virágzásnak indul, és a feketepiac egyre erősebbé válik.

Bármennyire is szokatlanul hangzik, a világ legelterjedtebb anyaga, a homok, mára a legkeresettebb árucikkek közé sorolható. A globális építőipar folyamatosan növekvő igénye ugyanis súlyos homokhiányt idézett elő, hiszen a beton alapvető összetevője nélkülözhetetlen a modern építkezésekhez. Ráadásul meglepő módon még a gazdag olajlelőhelyekkel rendelkező sivatagi országok is kénytelenek homokot importálni, mivel a hatalmas, de építkezésre alkalmatlan szaharai és arab-sivatagi homok nem felel meg a követelményeknek. Szerencsére Magyarország gazdag nemcsak termőföldben, hanem kiváló minőségű homokban is, ami segíthet enyhíteni a globális keresletet.

"Mi történik, ha a szocializmus megérkezik a Szaharába? Először semmi, de aztán jön a homokhiány" - szól a találó aforizma, aminek eredetét lehetetlen kideríteni, de többen a 20. század egyik legnagyobb hatású Nobel-díjas amerikai közgazdászát, Milton Friedmant gyanítják a bonmot mögött. Talán még az eredendően életképtelen tervutasításos szocialista gazdaság is csak nagy nehezen tudna ilyen képtelen helyzetet előidézni. Mert annyi homok van a szárazföldek tíz százalékát borító homoksivatagokban, hogy

A Szahara folyamatosan terjeszkedik, évente körülbelül 10 kilométert haladva a Száhel-övezet irányába. Így, ha létezik olyan természetes anyag, amely végtelennek látszik, az biztosan a kezeink közül kicsúszó, terméketlen homok.

Mégis, egy furcsa és abszurd helyzet bontakozik ki előttünk: globális homokválság fenyeget, és olyan sivatagos országok, mint Szaúd-Arábia vagy Dubaj is kénytelenek homokot importálni.

Annyira felpörgött a homokkereskedelem az utóbbi években, hogy a globális (és legális) homokexport már meghaladta a 2 és fél milliárd dolláros forgalmat, miközben a volumen évente 5-10 százalékkal nő. És olyan új kifejezések születtek, mint az egyetlen éjszaka alatt teherautókkal egész strandokat eltakarítani képes homokmaffia.

Ritkán merülünk el abban a gondolatban, hogy a homok mennyire alapvető szerepet játszik életünkben, pedig nélküle a modern világunk elképzelhetetlen lenne. Nem csupán az üveg vagy a napelemek előállításához elengedhetetlen, de a digitális eszközök – mint telefonjaink és más kütyüink – szilíciumcsipjeinek is nélkülözhetetlen összetevője. Az építészetben a beton, mint az egyik leggyakoribb és legfontosabb anyag, szintén nem létezhetne homok nélkül. Mindenütt, ahol csak körülnézünk – utak, terek, lakóházak, irodaházak – a homok rejtőzik az alapokban. Ironikus, hogy a bibliai példázatban a "balga ember" éppen homokra épít, míg a valóságban a legtöbb építmény, amit látunk, valójában ezen az alapanyagon áll.

A probléma nem az üveggel, a napelemekkel vagy a szilíciumcsipekkel van, hanem inkább a beton alapanyagával. Az építkezésekhez szükséges homoktípusok nem mindegyike felel meg a követelményeknek. A szél által formált sivatagi homok például túlnyomórészt haszontalan számunkra, mivel a szemcséi túl simák és lekerekítettek ahhoz, hogy megfelelően összekapaszkodjanak, és így stabil betont alkossanak a cementtel. Ezzel szemben a folyók medreinek, partjainak, ártereinek, tavainak és számos tengerparti területnek a víz által koptatott, érdesebb és szögletesebb szemcséjű homokja sokkal alkalmasabb az építkezési célokra.

Bár Szaúd-Arábia és a szaharai országok hatalmas mennyiségű homokkal bírnak, az apró, szétfolyó szemcsék miatt ez a nyersanyag nem alkalmas építkezési célokra. Ennek ellenére az Öböl-országok az utóbbi tíz évben hihetetlen építkezési lázba kezdtek, amellyel új városokat és monumentális projekteket álmodtak meg.

A homokválság fő mozgatórugója a féktelen tempójú urbanizáció. 1950 óta több mint négyszeresére nőtt a városi területeken élők száma a világon. Ma az emberiség 55 százaléka, 4,5 milliárd ember él urbanizált településeken, pár évtizeden belül pedig már a Föld népességének kétharmada, további 2 és fél milliárd költözik majd lebetonozott környezetbe. Csak hogy elképzelhessük a nagyságrendet: önmagában Kína több betont, hozzá pedig homokot használt fel csak a 2010-es években, mint az Egyesült Államok az egész 20. században.

Már a közeli jövő is hatalmas, elképesztő mennyiségű - a megfelelő szemcsemérettel rendelkező - homok meglétét feltételezi. Jelenleg évente világszerte körülbelül 50 milliárd tonna homokos kavicsot bányásznak ki, ebből körülbelül 30 milliárd tonna tiszta homok. Ez a mennyiség olyan óriási, hogy...

Nem is vettük észre, de szép csendben a homok vált a második legnagyobb mennyiségben használt természetes erőforrássá a világon - a víz után.

Ahogy a városok születtek, a homokkereskedelem is egyre nagyobb lendületet kapott. Jelenleg a világ top öt homokexportőre az Egyesült Államok, Hollandia, Kambodzsa, Németország és Belgium. Ezek az országok együttesen a globális kereslet kétharmadát elégítik ki. Különösen az Egyesült Államok tűnik ki a mezőnyből, hiszen a homokpiac 36%-át uralja.

Most éppen Szingapúr, Kína, Kanada és Vietnám a legnagyobb vásárlók. De a sivatagi homokban bővelkedő Bahrein, Kuvait, Katar, Dubaj és Szaúd-Arábia is állandóan fogadókész.

Szingapúr veszi - egy lakosra leosztva - a legtöbb homokot. A Budapest területénél nem sokkal nagyobb, ám 6 milliós lélekszámú, délkelet-ázsiai városállam ugyanis nemcsak építkezésre, hanem a partszakasz mesterséges bővítésére is homokot használ. Területe az 1965-ös függetlenedés óta 22 százalékkal, 71 ezer hektárra nőtt. A kormány várakozásai szerint további 5600 hektárra lesz szükség 2030-ig.

Olyannyira nő a kereslet, hogy folyómedreket és strandokat hordanak el, de ha kell, akár termőföldeket és erdőket is feltépnek, hogy hozzáférjenek az értékes szemcsékhez.

A belépési költségek alacsonyan tartása (mindössze teherautókra és markolókra van szükség) lehetőséget teremtett arra, hogy a bűnszervezetek is megjelenjenek a kereskedelem színpadán. Ennek következtében a homok fekete piaca virágzásnak indult, ahol a homokkalózok milliárd tonnányi értékes anyagot cserélnek egymással, legális kereskedelmet megközelítő tételekben. A forgalom értéke több milliárd dollárra rúg, ami figyelemre méltó jelenséggé emeli ezt az illegális tevékenységet.

Ezért ha élőhelyek elpusztítása ellen tiltakozó környezetvédők, újságírók vagy rendőrök kerülnek az útjukba, nem haboznak fenyegetni vagy akár fegyvert is használni. Ahogyan a rivális homokmaffiák között dúló harcokban is nemegyszer megtörténik. Ezzel pedig csak egyre rosszabb lesz, hiszen a homok - akárcsak a kőolaj - nem megújuló erőforrás.

Mivel több millió éves geológiai folyamatok során keletkezik kőzetek mállása, aprózódása és eróziója révén, építkezésre alkalmas homokból nincs korlátlan utánpótlás. Előrejelzések szerint akár 2050-re akut hiány alakulhat ki. A meglévő készletek egyre értékesebbé válnak, ami nem sok jóval kecsegteti sem az építőipart, sem a természeti környezetünket.

Örömmel állapíthatjuk meg, hogy Magyarország bővelkedik a XXI. századi stratégiai alapanyagokban, különösen a homokoskavics terén. A hazai készletek becslések szerint meghaladják a 7,5 milliárd tonnát, miközben évente körülbelül 20 millió tonna homokot bányásznak. Ez azt jelenti, hogy hosszú távon biztosítottak a tartalékaink. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a Kiskunság félsivatagos területein található, szél által formált futóhomok nem igazán alkalmas betonkeverésre, éppen úgy, ahogy a Szahara homokja sem.