La Dolce Villa: Az Érzelmek Palotája A La Dolce Villa nem csupán egy hely, hanem egy valódi érzelmi utazás. Itt minden fal, minden szeglet tele van történetekkel, amelyek az érzéseinket tükrözik. A villa varázslatos atmoszférája lehetővé teszi, hogy a lá

Az élet szép, hogy egy olasz filmcímmel kezdjem ennek a filmnek a megítélését. Nekem mindegy, hogy ki gyártja ezeket a filmeket, én azt keresem, ami benne van. Szerintem egy remek alkotás a romantikus film és vígjáték kategóriában. Nagyon tiszta, könnyed, és talán ad olyan érzelmi megvilágosítást, ami az életben helytálló lehet.

Nem vártam hatalmas produkciót, csak egy jó, könnyed filmre vágytam. Ez nekem bejött. Nincs semmi túlerőltetve, és pluszt is kapunk az alkotástól. Maga a történet is érdekes, és ennek az 1 eurós vásárlásnak a rejtelmeibe nem is mennék bele. A történet szépen folyik, és alakulnak azok az érzelmi szálak, amik elvárhatók egy ilyen filmtől.

Itt jegyezném meg, talán túl finoman, hogy az olasz mentalitás csak nagyon pici részét kaptam meg, ez nekem hiányzott. A gasztronómia, a táj, a nyelv nagyon szépen bele van csempészve az alkotásba. Így meg lehet szeretni az olaszokat. :) Viccet félretéve, az igazi olasz erélyes, romantikus, fondorlatos érzelmekből keveset kapunk. Na de ennyi legyen a legnagyobb bajunk, hiszen itt van a látvány, a tájak, az ízek, és persze a szerelem!

Összességében a forgatókönyv jó, ami a rendezéssel párosul. A színészek közül senkit nem emelnék ki, hozzák a jó szintet, és mindenki azt adja, amit kell. A két főhős, az apa néhol jól alakít, néhol nagyon gyengén, és szinte ugyanez a meglátásom a polgármesternőre is. Végül is így egészítik ki egymást. A képi és hangi effektek rendben voltak.

Ez a film nálam elérte a négy csillagos szintet, és szeretnék gratulálni a készítőknek érte. Számomra többször is újranézhető darab, amelynek különleges varázsát a romantika és a harmónia adja, távol a túlzottan érzelgős, klisés elemek világától. A film tele van tiszta, letisztult elemekkel, mentes minden agressziótól vagy akciótól. Főleg a békét, a szeretetet és a gyönyörű látványt helyezi a középpontba, miközben a gasztronómiai élmények is hangsúlyt kapnak. Nyugodtan hátradőlhetünk, mert tudjuk, hogy semmi olyasmi nem fog történni, ami miatt a film átcsúszna a gyengébb kategóriába.

A film szereplői a legtöbb jelenetben vidám mosollyal az arcukon idézik meg a pozitív életszemléletet, amit talán mindannyiunknak érdemes lenne követnie. Az érzelmek hullámzása viszont változó: néhol intenzív, máskor pedig finomabb, de ezáltal valósághűbbé válik a történet. Az igazi értékek bemutatása természetes módon történik, ami szerintem kifejezetten jó választás. Mindenkinek ajánlom, aki egy rövid időre szeretné felfedezni Olaszország varázsát, és az olasz életérzés átélésére vágyik - számukra ez egy remek kis film. De nemcsak ezért érdemes megnézni: a napi stresszes életvitelünket hátrahagyva valóban egyfajta megnyugvást nyújt. Üdvözlettel, Yosi