Különleges könyves meglepetések a karácsonyfa alá A karácsony varázslatos időszaka nemcsak a családi összejövetelek és az ünnepi étkezések miatt különleges, hanem a gondosan kiválasztott ajándékok miatt is. Ha szeretnél valami igazán egyedit és maradandó
Adni mindig is szebb élmény volt, mint csupán kapni – állítja a régi bölcsesség. Ahogy a téli ünnepek közelednek, ez a két tevékenység szinte elválaszthatatlanná válik, hiszen a karácsony varázsa épp az ajándékozás örömében rejlik. A Könyvjelző sorozatunk legfrissebb epizódjában Lékai-Kiss Ramóna színésznőt és műsorvezetőt, Viola Szandra írót, valamint Pottyondy Ákos "kertembert" kérdeztük meg azokról a könyvekről, amelyek a karácsonyfa alá kerülve boldogságot és meglepetést hozhatnak valakinek.
Könyvet adni és könyvet kapni számomra a világ egyik legcsodálatosabb élménye. Ugyanúgy, ahogy a közös élmények ajándékozása is, legyen szó egy izgalmas hétvégi kiruccanásról, egy főzőtanfolyamról, vagy bármilyen tevékenységről, ami örömet hoz az életünkbe. Amikor egy könyvet a kezünkbe veszünk, az olvasás során magunkat is belehelyezzük a történet szövetébe. Megismerjük a szereplőket, szurkolunk nekik, izgulunk értük, néha pedig sírunk vagy nevetünk. Mire a végére érünk, a történet részévé válunk, és valószínű, hogy soha nem felejtjük el sem a könyvet, sem azt, akitől kaptuk. Ezért is remek ajándék, legyen az névnap, születésnap vagy éppen karácsony. Ráadásul az én karácsonyaim sosem telnek el könyv nélkül - a húgom mindig ügyel arra, hogy a fa alá kerüljön egy újabb olvasmány számomra. Ezek a könyvek jellemzően önéletrajzi művek, de néha az egyik kedvenc írómtól, Agatha Christie-től is érkezik egy meglepetés. Az ő rövid, könnyen emészthető történetei ideálisak, ha autóban utazom, hiszen ezekkel gyorsan elmerülhetek a cselekmények világában. Viszont van, hogy a komolyabb könyvek, mint például Gabriel García Márquez „Száz év magány” című remekműve, különös figyelmet és nyugalmat igényelnek. Ezekhez időre, térre és a megfelelő hangulatra van szükségem, hogy igazán bele tudjak merülni az olvasásba, és átadhassam magam a szavak varázsának.
A könyveknek az a varázsa, amit én nagyon szeretek, s ami visszaadhatatlan, hogy illatuk van, s ha kinyitom, a lapok mesélnek arról, hogy az a könyv friss, ropogós vagy akár öt- vagy huszonöt éves. Éppen ezért szeretek az első lapra írni egy dátumot és egy kis gondolatot, hogy a könyv a történettel együtt emlékké válhasson számomra.
Régimódi vagy nem, nekem fontos, hogy a könyvet a kezemben tartsam. Illata, súlya, valami kézzel fogható komolysága van az ilyennek. Aztán ha már kézben tartom, az is számít, hogy néz ki - bár ez éppen a kézbe vevés oka is lehet... E téren sokszor többet ér, ha avíttas, régi, kopott borítójú, a lapok gerince pedig sárgásan sorolódik. Aztán fontos az ajánlás, a szerző előszava - ha van ilyen. Legtöbbször a tartalomjegyzékkel kezdem, vagy az alkotók felsorolásának átböngészésével, különös figyelemmel a fotók készítőire - már ha releváns... Szeretem, ha az ábrák és a képek igényesen szerkesztettek, és az illusztrációk nem szolgálják, hanem inkább a szöveggel egyenrangú elemekként alkotnak egészet. Ha ez mind együtt van, évszaktól függően már csak egy hideg fröccsre vagy egy nagy bögre forralt borra van szükség, és jöhet a könyv érdemi része: maga a tartalom...
Mindenkinek személyre szabottan igyekszem választani. Ha ismerem az illető érdeklődési területét, akkor annak megfelelően. Ha nem, akkor gyakran a saját könyveimből ajándékozok például távolabbi barátoknak, kollégáknak. Azt vettem észre, hogy örülnek neki, mert az irodalmi körökön kívül még mindig exkluzív élménynek számít élő íróval, költővel találkozni. Ez esetben pedig "gyermekkori pajtásból", "szomszéd kislányból" stb. váltam azzá, és így, hogy személyesen is régóta ismernek, még nagyobb kíváncsisággal olvassák, hogy mit írtam.
Fordított esetben viszont nem is tudom előre, hogy melyik könyv fog igazán örömet okozni. Van, amikor várok valamit, aztán csak nem sikerül az adott művel egy hullámhosszra kerülni. De olyan is előfordul, hogy felcsapok egy verseskötetet, és úgy érzem, hogy unalmas, nincs kedvem olvasni. Aztán, amikor néhány nap múlva előveszem, akkor meg alig bírom letenni. Ilyenkor kiderült, a "hiba az én készülékemben volt". Szóval érdemes ugyanazt a könyvet többször is kézbe venni. A Poétikon című rádióműsor és videós podcast szerkesztő-műsorvezetőjeként elsősorban a kortárs magyar alkotókra fókuszálok, ezért örülök, ha karácsonyra külföldi szerzőktől kapok valamit, mert jó néha kipillantani a világirodalomra.
