Karnyújtásnyira a beszélő kutyáktól: vágyott álom vagy közelgő valóság?
Képzelj el egy uszkárt, aki gombnyomogatással osztja meg velünk álmait, vagy egy bulldogot, amelyik bátran kiejti a "mama" és "I love you" szavakat. Esetleg egy huskyt, aki olasz akcentussal kommunikál! Az internet tele van az ilyen beszélő kutyákról készült szórakoztató videókkal. De mennyire megbízhatóak ezek a felvételek? Valóban képesek-e kedvenceink emberi nyelven kifejezni magukat? És mi lenne, ha a kutyák nem csupán ugatnának, hanem valóban tudnának beszélni? Az ELTE etológusa segít megérteni a jelenséget.
Az utóbbi években egyre több olyan videó árasztotta el a közösségi felületeket, amelyeken kutyák és gazdáik "beszélgetnek" egymással. Különösen népszerűek lettek azok a hangszóróval ellátott gombok, amelyekre a gazdik szavakat rögzítenek, majd kedvenceik mancsukkal lenyomva "válaszolnak" nekik. Bár a módszer lelkes hívei - és nem utolsósorban a gyártó - esküsznek a hatékonyságára, valószínűbb, hogy mindez inkább tanult, kondicionált viselkedés eredménye, semmint valódi nyelvi készség. Az is kérdéses, hogy a kutyák tisztában vannak-e egyáltalán azzal, milyen szavakat hallatnak, hiszen a felvételek hangját az eszközök sokszor jelentősen torzítják.
Vannak azonban kutya-gazdi párosok, akiknek nincs szükségük technikai kütyükre ahhoz, hogy "beszélgessenek". Számos felvételen láthatjuk, ahogy a négylábúak mintha teljes mondatokat formálnának, miközben gazdáik lelkesen visszamondják a hallottakat, vagy épp feliratokkal látják el a videót, hogy a néző is pontosan ugyanazt hallja bele, amit ők. De vajon mi az igazság? Tényleg képesek beszélni a kutyák?
Bár első pillantásra talán mulatságosnak tűnik a kérdés, a kutyák nyelvi képességeivel és vokális tanulási lehetőségeivel foglalkozó kutatások komoly tudományos alapokon nyugszanak. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszékén nemrégiben létrejött BARKS Lab éppen e különleges témát tűzte ki célul. A kutyák évezredek óta osztoznak az emberi életformán, így érthető, hogy a két faj közötti kommunikáció miként alakul ki és fejlődik. Az a képesség, amely lehetővé teszi, hogy a kutyák értelmezzék a mi szavainkat, és mi is megértsük az ő üzeneteiket, komoly előnyöket hordozhat a közös élet szempontjából. Talán nem is lenne meglepő, ha a kutyák beszélő képessége egy napon valósággá válna!
Érdemes alaposan szemügyre venni, vajon a kutyák rendelkeznek-e olyan kommunikációs képességekkel, amelyek a beszéd alapjainak számítanak. Továbbá fontos kérdés, hogy milyen képességeket igényelnénk tőlük, de amelyekkel mégsem bírnak - hiszen a valósággal szembenézve el kell ismernünk, hogy a kutyák, bármennyire is vágyunk rá, nem tudnak beszélni. A fenti kérdések megválaszolása önmagában is izgalmas eredményekhez vezethet, azonban még ennél is figyelemre méltóbb tudásra tehetünk szert, amely az emberi nyelv fejlődésének és evolúciójának mélyebb megértéséhez vezet.
Kérdéseink között szerepelt az is, hogy mit gondol Dr. Lenkei Ritáról, az új kutatócsoport tudományos munkatársáról.
A neten fellelhető beszélő kutyákról készült felvételek hitelessége sok kérdést felvet. Bár lenyűgöző és szórakoztató látni, ahogy egy kutya "beszél", fontos megjegyezni, hogy a legtöbb ilyen tartalom manipulált vagy félrevezető lehet. A kutyák hangját sokszor utólagos vágásokkal, hanghatásokkal vagy akár trükkökkel keltik életre, így a valóságban nem biztos, hogy valóban így kommunikálnak. Ezek a videók ugyanakkor felhívják a figyelmet a kutyák intelligenciájára és a gazdákkal való interakciójukra, tehát nem minden esetben károsak, de érdemes kritikusan szemlélni őket. A nézőnek mindig érdemes utánajárnia a forrásnak, és mérlegelni, mennyire valósághű az adott felvétel.
Ezek a felvételek lehetnek hitelesek, tehát nem biztos, hogy utólagosan megváltoztatták őket. Azonban egy másik kérdés merül fel: vajon mit is hallunk valójában rajtuk?
Ezek az élőlények valójában a természetes hangjaikat adják elő, amelyek sokkal gazdagabbak és sokszínűbbek, mint csupán az egyszerű ugatás, nyüszítés vagy morgás. Ilyenkor az emberi agy az, ami megtéveszt bennünket. Az emberi agy ugyanis alapvetően a beszéd feldolgozására van "programozva", ezért előfordulhat, hogy a hasonló hangok hallatán magánhangzókat vélelmez. Ezen kívül a kutyák szájának és ajkának mozgása is befolyásolja a hangképzésüket, így olyan illúziót kelt, mintha mássalhangzókat is kiadnának. Végső soron azt halljuk, amit szeretnénk hallani. Ez a jelenség hasonlítható a pirítóson megjelenő "Jézus-arcok" effekthez: agyunk rendkívül érzékenyen reagál az arcokra, így a hasonló formákat is úgy értelmezi. A gazda örömteli reakciója, akár tudatos, akár tudattalan, elegendő megerősítést adhat a kutyának, hogy ismételten produkálja az adott hangot.
Mi az, ami a legnagyobb mértékben gátolja meg a kutyákat abban, hogy az emberekhez hasonlóan kommunikáljanak?
a nyelvi képességek fejlődése szoros kapcsolatban áll a szociális interakciók komplexitásával. Ez a gondolat arra utal, hogy minél bonyolultabbak az egyedek közötti kapcsolatok, annál fejlettebb nyelvi rendszerek alakulhatnak ki. A kutyák esetében megfigyelhetjük, hogy hogyan reagálnak különböző hangokra és jelekre, ami bizonyos fokú kommunikációs készséget mutat. Ugyanakkor a kutyák nyelvi megértése és kifejezőképessége lényegesen eltér az emberitől, hiszen ők nem rendelkeznek azokkal a kognitív struktúrákkal, amelyek lehetővé tennék számukra a bonyolult nyelvtani rendszerek elsajátítását. Egy másik izgalmas irány, melyet érdemes megvizsgálni, az a gondolat, hogy a nyelvi készségek nem csupán az individuális képességektől függenek, hanem a környezeti hatásoktól és a társadalmi interakcióktól is. Az emberek esetében például a nyelvi fejlődés szorosan összefonódik a szocializációval, így a gyerekek nyelvi készségei a családi és közösségi környezetükből merítenek. A kutyák esetében, mivel ők is társas lények, elképzelhető, hogy a velük való interakcióink formálják az ő kommunikációs képességeiket is. Bár a kutatások még mindig gyerekcipőben járnak, egyre világosabbá válik, hogy a nyelv nem csupán egy eszköz a kommunikációra, hanem egy összetett rendszer, amely mélyen gyökerezik az élőlények szociális struktúráiban. Az, hogy a kutyák képesek bizonyos hangokat kontrollálni, csak a jéghegy csúcsa – a mögöttes mechanizmusok és a nyelv fejlődésének tényezői sokkal mélyebb és összetettebb folyamatokat rejtenek.
- ami alapot szolgáltathatott a nyelv későbbi evolúciójához.
Ha a beszéd hasznos lenne nekik, szerinted miért nem alakult ki magától mostanáig?
Valóban sokak álma egy beszélő kutya, de kérdés, hogy valóban szükségünk van-e rá ahhoz, hogy megértsük őket? Ne gondoljuk azt, hogy csak a beszéden keresztül lehetséges ez. A háziasítás során a kutya számtalan olyan képességre tett szert, ami segíti az emberrel való kommunikációt. Például már egészen kicsi koruktól szívesen és hosszan felveszik a szemkontaktust. Képesek értelmezni az érzelmi állapotunkat, tudják, hogy épp hozzájuk szólunk-e vagy sem. Kiválóan értelmezik az emberi mutatást, sőt, tekintetüket váltogatva ők maguk is képesek dolgokra felhívni a figyelmünket. Az ugatást is főleg nekünk tartogatják, a kutyák a vadon élő rokonaikhoz képest sokkal többet és változatosabban ugatnak. Ez egy olyan hangadási forma, ami pont megfelelő az emberi környezetben. A kutyák tehát számtalan módot alakítottak ki, hogy velünk kommunikáljanak - anélkül is, hogy beszélni tudnának.
Vannak olyan állatfajok is, amelyek a kutyáknál közelebb állnak a kommunikációhoz, mint a verbális beszéd. Például a delfinek hihetetlenül fejlett társalgási képességekkel rendelkeznek, és képesek összetett hangjelzéseket használni egymás közötti információcserére. Emellett a papagájok is híresek arról, hogy képesek utánozni emberi beszédet, ami szintén a kommunikáció egyik formáját jelenti. Az ilyen állatok nemcsak hangokat adnak ki, hanem érzelmeket és társadalmi interakciókat is kifejeznek, ami közelít a beszéd fogalmához.
Ebben az összefüggésben elengedhetetlen, hogy megkülönböztessük a beszédet mint folyamatot és az egyéb nyelvi készségeket. Sokak számára ismerős lehet, hogy a papagájok milyen ügyesen sajátítják el a szavakat. Egyik legismertebb példa erre Alex, a szürke jákópapagáj, aki évtizedeken át tartó nyelvi kísérletek középpontjában állt. Alex nem csupán a betanult szavakat ismételte, hanem képes volt színeket és formákat is azonosítani, valamint kategorizálni őket.
Természetesen a főemlősök esetében is folytak kísérletek a beszédtanításra, de ezek a próbálkozások rendszerint kudarcot vallottak. Ennek oka, hogy a főemlősök vokális tanulási képességei sokkal korlátozottabbak, mint egyes madárfajoké, így nehezebben sajátítanak el új hangokat a természetes hangadásaikon kívül. Viszont amikor jelnyelvet tanítottak nekik, vagy különböző technológiai eszközöket használtak a kommunikáció elősegítésére, sokkal nyitottabbak és befogadóbbak voltak.
Érdemes megemlíteni a delfineket is, hiszen a kutatások során arra keresték a választ, hogy mennyire képesek felfogni a teljes mondatokat. Például képesek-e megkülönböztetni a következő két utasítást: "Vidd a labdát a karikához!" és "Vidd a karikát a labdához!". E példák alapján világossá válik, hogy a nyelvi képességek rendkívül sokszínűek, és nehéz lenne pontosan meghatározni, hogy egyes fajok hol helyezkednek el ezen a skálán.
El tudod képzelni, hogy egyszer a technológia segítségével a kutyák hangja emberibb legyen?
Manapság is találkozhatunk olyan törekvésekkel, amelyek a kutyák kommunikációjának „lefordítására” irányulnak, azonban ezek megbízhatósága és hitelessége erősen megkérdőjelezhető. Elég csupán egy kis fantázia, hogy elképzeljünk egy nyakörvet, amely képes rögzíteni a kutyánk hangját, majd egy applikáció segítségével azonnal „értelmezni” is azt. Azonban valószínű, hogy az így kapott eredmények nem lesznek olyan sokszínűek, mint ahogyan azt sokan remélik.
Térjünk át egy másik megközelítésre: vajon a technológia hangja lehet "kutyásabb"? Az etorobotika területén végzett kutatások éppen ezt a kérdést boncolgatják. A robotok és a kutyák közötti párhuzam nem véletlen: mindkét fél számára kulcsfontosságú, hogy hatékonyan kommunikáljon az emberrel. Érdemes hát alaposan megvizsgálni, milyen módszereket alkalmaz a kutya, hogy kifejezze magát, és ezt a tudást felhasználva a robotok számára is átültethetünk olyan jellemzőket, amelyek segítik a felhasználót a könnyebb megértésben és interakcióban.
A kutya rendkívül izgalmas alany a nyelv evolúciójának tanulmányozásában, és ennek több oka is van. Az emberi közösségekben a beszéd mindennapos jelenség, ám annak eredete körüli bizonytalanságok miatt nehéz nyomozni a nyelv kialakulásának történetét. Ekkor lép színre a kutya, amely sok tekintetben hasonló helyzetben van, mint az ember a nyelv fejlődésének korai szakaszában, amikor még nem létezett a beszéd. Kutatócsoportunk például azt a kérdést vizsgálja, hogy a kutyák együttműködési hajlandósága hogyan befolyásolja a hangok tanulásának képességét. Az együttműködés kulcsfontosságú szerepet játszott az emberi evolúció során, és egyes elméletek szerint a nyelv kialakulásában is jelentős szerepet töltött be.
Mi a legnagyobb veszély abban, ha megpróbáljuk megszólaltatni a kutyákat? Szerinted változna a jogi helyzetük vagy az, ahogyan bánunk velük?
Úgy vélem, hogy igen. Azonban számos olyan aspektus merül fel, amelyeket első pillantásra talán nem is veszünk észre. Például elképzelhető, hogy egy beszélő kutya látványa bizonyos fokú idegenkedést keltene bennünk, hiszen ez teljesen ellentétben áll azzal, amit megszoktunk tőle. Még ha sikerül is túllépnünk ezen a kezdeti reakciókon, a kérdés továbbra is attól függ, hogyan is képzeljük el egy kutya beszédét és személyiségét.
Ez azonban nem jelentene igazi megértést a kutya részéről. Valójában olyan, mintha csak azt tanítanánk neki, hogy üljön le. Elmehetünk odáig is, hogy a nyelv teljes bonyolultságát elsajátítja és használja, de ezt a lehetőséget bátran a sci-fi kategóriába sorolhatjuk, és azonnal elvethetjük. Elképzelhetjük azt a köztes állapotot is, ahol a kutyák kifejezhetik belső állapotaikat, csak éppen szavakkal, ahelyett, hogy természetes hangjaikat használnák. Tehát a meglévő vokális repertoárjukat átalakítanák egy számunkra érthetőbb formára. Ugyanakkor ehhez komoly kognitív átalakulásokra lenne szükség, ami bizonyos helyzetekben előnyös lehet, míg másokban hátrányt jelenthet.
Képzeljünk el egy kutyust, aki vágyakozva néz az ajtón túlra, hiszen nagyon szeretne a szabadba lépni. Ezt a pillanatot könnyedén figyelmen kívül hagyhatjuk, ha éppen elmerülünk más teendőinkben. De ha közben a kutya folyamatosan nyüszít és követeli a figyelmünket, az egészen más szituációt teremt. A kis nyafogása hamarosan nemcsak a figyelmünket vonja el, hanem a szívünket is megérinti, és máris nehezen tudunk ellenállni a kívánságának.
Sokféle aspektusból nézve a kutya képes pótolni más szociális kapcsolatok hiányát, és a gazdák gyakran családtagként tekintenek rájuk. A kutyák feltétlen szeretete mellett azonban fontos észben tartani, hogy ez a kapcsolat nem teljesen kiegyensúlyozott. Míg azt gondolhatjuk, hogy egy beszélni tudó kutya megjelenése révén megalkothatnánk a tökéletes társaságot, valójában lehet, hogy éppen a kutya és ember közötti kötelék egyik lényeges eleme veszne el.
Élnél olyan világban, ahol a kutyák beszélni tudnak?
Trükkös kérdés, valóban! Etológusként, aki az állati elme rejtelmeit kutatja, azonnal rávágom, hogy igen – hiszen mennyire megkönnyítené a kutatási folyamatot. De aztán eszembe jut, hogy talán ez nem is annyira egyszerű. Képzeletben már látom a kutyákat, amint kérdőíveket töltenek ki, miközben ahelyett, hogy a viselkedésüket tesztelnénk, inkább az írásbeliség világába lépnek. Pedig valójában csak közvetett módon nyerhetünk bepillantást abba, mi zajlik a gondolataikban. De a kutató énemet elnyomja az állatvédő én. Úgy érzem, hogy ezek a törekvések olyan ismeretlen vizekre vezethetnek, ahol a következmények felmérése szinte lehetetlen. Vajon valóban jót tenne ez az állatokkal, vagy csak újabb problémákat generálnánk? Az etológiai kutatás során mindig is fontos volt megérteni az állatok belső világát, de talán éppen az a titokzatos mivoltuk az, amiért annyira különlegesek.
