Hosszú Katinka: Mostanra sokkal nagyobb tisztelettel tekintek minden édesanyára.

Fontos változtatást jelentett be a MOHU: ezzel sokan nagyon jól járnak

Az "Iron Lady" január 8-án, szinte napra pontosan egy hónapja, hivatalosan is búcsút intett a profi úszás világának. Bár ez a döntés hatalmas űrt teremt az életében, ő maga mégis örömmel tekint vissza erre az időszakra, hiszen gyermekkori álmai valóra váltak: megszerezte az olimpiai aranyérmet és felállította a világcsúcsot, méghozzá nem is keveset, hanem összesen húszat.

Nem úgy érzem, hogy csupán megkönnyebbültem volna, inkább egy mély, boldog érzés járja át a szívemet, hiszen olyan pályafutást sikerült lezárnom, amely tele volt csodákkal és emlékekkel. Nem is vágyhattam volna szebb befejezésre - kezdte a háromszoros olimpiai bajnok. Hozzátette, hogy bár az úszás iránti szenvedélye a mai napig él, a búcsúzás nem okozott nehézséget számára.

Míg nagyapja, Bakos László az úszás alapjaival, addig korábbi kosárlabdázó édesapja, Hosszú István a sportolói élet árával ismertette meg. Utóbbi ugyan szívesebben látta volna labdát pattogtatni, miután a kis Katinkát szíve inkább a medencébe húzta, végül az úszó karrierre és a sportolói élettel járó nehézségekre készítette fel legjobb tudása szerint.

Erre a későbbi huszonhatszoros világ- és harmincötszörös Európa-bajnok sportolónak szüksége is volt, hiszen egy három évtizedet átkaroló pályafutásban rengetegszer előfordulnak mélypontok. Katinka számára az egyik legemlékezetesebb már 18 éves korában elérkezett, aminek következtében még az úszás befejezésén is elgondolkodott.

- 19 éves koromig Baján edzettem, ahol sajnos az edzőm nem volt éppen a legmotiválóbb figura. Folyamatosan azt hallgattam, hogy nem rendelkezem tehetséggel. Amikor elérkezett a továbbtanulás ideje, komolyan elgondolkodtam azon, hogy ha tényleg így van, és sosem fogok részt venni olimpiai döntőn vagy érmet nyerni, akkor miért is fárasszam magam ezzel az egésszel – mesélte visszaemlékezőn.

A végső megoldás végül Amerika irányába terelődött, ahol lehetősége nyílt mindkét tevékenységet párhuzamosan végezni.

- Az úszás révén nyertem ösztöndíjat, ami lehetőséget adott arra, hogy Los Angelesben folytathassam tanulmányaimat. Kezdetben azonban csak azért úsztam, hogy támogassam a tanulásomat. Ahogy teltek a hónapok, újra felfedeztem az úszás iránti szenvedélyemet - osztotta meg velem.

Naponta körülbelül hat órát töltött a víz alatt, mondhatni magányosan. A legnagyobb próbatételt a családja és barátai távolléte jelentette, de szerencsésnek érezheti magát, mert azok, akiket valóban fontosnak tartott, mindvégig kitartottak mellette.

A folyamatos ismétlődés és a nehézségek ellenére pályafutása minden egyes lépcsőfokán felfedezte hivatása varázsát.

Gyerekkoromban a vízben úszva mindig új világokat teremtettem. Olyan voltam, mint egy uszály, amelyik a folyó két partja között ingázik, és a medence egyik végéből a másikba fuvarozza az álmaimat. Még konkrét karaktereket is kitaláltam, akik velem együtt úszkáltak a képzelet birodalmában - mesélte Katinka, nosztalgiával a gyerekkori inspirációiról.

Hétköznapjai már messze nem nevezhetők magányosnak. A korábbi úszó és modell Gelencsér Mátéval augusztusban ünneplik majd a három éve tartó boldog házasságukat. Jelenlegi mesélői pedig nem mások, mint a legkisebb családtag, a másfél éves kislány, akinek színes történetekkel szövi tele a mindennapjait.

- Kamília szó szerint teljesen megváltoztatta az életemet. Eddig egy évre előre pontosan be voltak osztva a napjaim. Most ez teljesen felborult, ugyanis anyukaként nem én állok a beosztásom középpontjában, hanem ő. Meg kellett tanulnom teljesen rugalmasnak lennem. Teljesen más kihívás. Most már sokkal jobban felnézek minden anyukára, mert az összes helyzetben a topon kell lenni - mondta az úszó hozzátéve, kizárólag akkor szeretné, hogy kislánya egyszer nyomdokaiba lépjen, ha ezt valóban élvezetből teszi. Annyi azonban bizonyos, hogy ha így lesz, akkor tud majd neki egy-két dologban segíteni.