Halmosi Péter folyamatosan támogatta beteg édesapját, és hűségesen ott állt mellette minden nehézségben.

Ritkán látott férjével mulatott Belgrádban Rúzsa Magdi: csodásan néznek ki együtt - fotó

Játszott Marseille-ben a magyar futballtörténelem egyik legfájdalmasabb mérkőzésén, amikor a csehszlovákok világbajnoki pótselejtezőn 4-1-re győzték le a magyar válogatottat. De gólt lőtt az íreknek címeres mezben, és összesen 326 alkalommal viselhette a Hali zöld-fehér mezét. Halmosi Zoltán igazi klublegendaként nyugdíjas koráig szolgálta a Haladást, és órákig mesélhetett volna arról, mit jelentett számára a szombathelyi klub, no meg a futball.

- Késői gyerek vagyok, így én már csak a régi felvételeken láthattam játszani aput. Sokat beszélgettünk, de édesapám nem volt az a nosztalgiázós típus - emlékezett fia, a szintén korábbi válogatott Halmosi Péter.

Arról a legendás marseille-i mérkőzésről persze megosztott néhány emléket, de az ő életében a Haladás mindig is a középpontban állt. Gyakran faggatták arról, miért nem kötött ki valamelyik fővárosi nagycsapatnál. Azt tudom, hogy Illovszky Rudolf évekig próbálta rávenni, hogy a Vasas színeit válassza. De neki Szombathely volt az igazi otthona, és a Haladás a szívügye. Ő megmaradt az egyszerű bozzai parasztgyereknek, aki a bozzai réten fedezte fel a foci iránti szenvedélyét. Tőle örököltem a Hali iránti lelkesedést, hiszen apám itt lett válogatott játékos, édesanyám pedig sikeres atléta volt. Az én gyermekkori játszóterem a Rohonci úti sporttelep távolugrógödre volt...

A 45 esztendős Halmosi Péter itt elhallgatott. Míg édesapja tizenegyszer, ő harmincöt alkalommal viselhette a címeres mezt. Neki megadatott, hogy a Debrecen színeiben három bajnoki címet nyerjen, és külföldön, egészen pontosan Angliában is futballozhasson. Ők ketten, apa és fia hihetetlenül szoros kapcsolatban voltak, a családi kötelék mellett a futball és a Haladás iránti rajongás fűzte szorosra a kapcsolatukat.