Ha a szobájában tartózkodik, vajon valóban biztonságban van? Kamaszok a digitális világban.
Hogyan óvhatjuk meg a mai elveszett generációt, hogy biztonságban érezzék magukat mind az online térben, mind a való életben? Egy megrendítő Netflix-sorozat után, amely felkeltette figyelmünket, gyermekvédelmi szakértőkkel együtt keressük azokat a megoldásokat, amelyek segíthetnek a fiatalok védelmében.
A szülői szeretet kiszolgáltatottá tesz. "Ha gyilkos lenne a gyerekem, akkor is szeretném" - hangzik el sok szülő szájából, ami szépen alátámasztja az előbbi állítást. De mi van, ha tényleg gyilkossággal vádolják a gyerekünket? Ezt ugyanannyira lehetetlen ép ésszel felfogni és feldolgozni, mintha gyilkosság áldozatául esne. A Kamaszok című sorozat a "tettes" kamasz fiúról és az ő teljesen átlagos családi hátteréről szól - arról, hogy mi történik akkor, ha mi leszünk azok, akik "így járnak". A Netflix-produkció pedig mintha éppen a szülőket rázná fel a téli álomból: bárki járhat így, ha nem figyelünk arra, mit csinál a gyerek naphosszat az online térben, vagy este kilenckor a város utcáin.
Ez a sorozat azért is válhatott ennyire népszerűvé, mert mindenki máshonnan nézi és máshonnan is tud rá rezonálni. Nincsenek benne nagy rettegések és nagy megoldások, ezért a személyes szorongások és projekciók minden értelmezésben zöld utat kaphatnak. Nincsen szájbarágós tanulság, sem igazi feloldás, csak intenzív történések és az ezekkel párhuzamos lélektani folyamatok neutrális bemutatása. Mindenesetre a Kamaszok erős példázat lehet arról (is), hogyan veszhet el egy mai gyerek a négy fal között - miközben azt hisszük, otthon biztonságban van.
Bizonyára minden szülő elkövette már azt a hibát, hogy túl sokat engedte kütyüzni a gyerekét. Azért, mert elfoglalt, mert "bízik" a gyerekben, és persze, jót is akar neki. Vagy azért, mert a mai szülők - az egykori "kulcsos gyerekek" generációja - abból indulnak ki, ők maguk mennyi rázós helyzetnek voltak szem- és fültanúji vagy éppen áldozatai (kis)kamaszként, ami elkerülhető lett volna a négy fal között. Szlankó Viola, az UNICEF Magyarország gyermekvédelmi igazgatója viszont azt mondja, "nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ha magára hagyunk az internetes világban egy tizenkét-tizenhárom éves gyereket, az is elhanyagolás, csak nem úgy néz ki, mint régen. Ma nem koszos ruhákban jár a gyerek, hanem egyedül bolyong az online térben napi hat-nyolc órát - és ez is ugyanúgy veszélyes. A szülők gyakran hivatkoznak arra, hogy ők "megbíznak" a gyerekben. De ez a sorozat is arra világít rá, hogy az, hogy a gyereket hagyjuk-e egyedül bolyongani a digitális térben, nem bizalmi kérdés, hanem arról szól, hogy szülőként tudjuk-e a biztonságát garantálni. Éljünk szülői felelősségünkkel és tekintélyünkkel, amikor egyértelmű határokat állítunk fel - ugyanis ez ebben az esetben azt jelenti, hogy megvédjük őt az olyan káros tartalmaktól, amelyeknek ki lehet szolgáltatva az online térben."
A sorozatban egy rendkívül átlagos, mégis zavarba ejtő család életébe nyerünk bepillantást, akik nem szándékosan hanyagolják el a gyerekeiket. Sokkal inkább a digitális világ veszélyeinek ismeretének és megértésének hiányából adódik a helyzet, valamint a felnőttek túlterheltségéből fakadó, jóhiszemű elhanyagolásról van szó. E jelenség csúcsosodik ki abban a szürreális és nyomasztó epizódban, amikor a nyomozók szemszögéből merülünk el az iskolai környezetbe: egy online térben magára hagyott generáció találkozik egy széteső iskolarendszerrel, amelyben a pedagógusok tehetetlensége és a gyerekek kaotikus helyzete csak súlyosbítja a problémákat. A rendőr szavára is csak vállrándítással reagálnak. "Ez nem csupán fikció. A tanárok valóban eszköztelenek, és sok esetben a tekintélyüket is elveszítették" - mondja a szakértő. "A gyerekek között rengeteg a magányos lélek, és ha otthon nem kapják meg a szükséges támogatást, az iskola csak tovább súlyosbítja a sérüléseiket." A Kamaszok sorozat pontosan bemutatja, hogyan alakul ki a fiatalok sérülékenysége. "A főszereplőt senki sem ismeri el, senki nem veszi észre, ami miatt sebezhetővé válik a különféle csoportokkal szemben, amelyek legalább valamilyen pozitív visszajelzést adnak neki, még ha az torz is." Szlankó Viola az incel kultúrára is utal, ami végül drámai módon beszippantja az egyébként helyes és értelmes (anti)főhőst, bemutatva, hogy a modern világ mennyire képes manipulálni és torzítani a fiatalok önértékelését.
