Íme egy alternatív változat: A háború orosz frontvonalán - Egyedülálló riport fedi fel, mi zajlott le az ukránok által elfoglalt Kurszkban.

Oroszország számára komoly csapást jelentett, amikor Ukrajna tavaly nyáron váratlanul offenzívát indított az orosz területen, különösen a kurszki régióban, amely az északi ukrán határ közelében található. Miután az orosz fegyveres erők tavasszal sikeresen visszafoglalták a területet, a The New York Times tudósítója lehetőséget kapott arra, hogy felfedezze a háború által sújtott zónát. Egyedi beszámolójából kiderül, hogy mekkora árat fizettek az oroszok azért a taktikai húzásért, amellyel egy gázvezetéken keresztül, több kilométeren át megközelítették az ukrán erőket.

2024. augusztus 6-án indult Ukrajna meglepetésszerű offenzívája a határ melletti Kurszki területen, ahol legnagyobb kiterjedése idején több mint 1200 km²-nyi terület volt ukrán kézen, közte a békeidőben nagyjából 6000 fős Szudzsa városa.

A második világháború óta először fordult elő, hogy orosz/szovjet földet ilyen mértékű támadás ér, és hogy egy idegen hadsereg hónapokig tart uralma alatt nagyobb kiterjedésű térséget.

Idén tavasszal az orosz hadsereg, körülbelül 11 ezer észak-koreai katona támogatásával, sikeresen helyreállította az irányítást a régió teljes területe felett. Ezen események fényében pedig világossá vált, milyen hatalmas rombolást végzett a több mint fél évig elhúzódó háború.

Az ukrán hadsereg feltételezhető célja egyrészt az volt, hogy elvonjon orosz csapatokat az ukrajnai frontvonalról, másrészt az, hogy megakadályozza, hogy Kurszk felől indítson offenzívát Oroszország, harmadrészt pedig a megszállt területeket cserealapként akarták felhasználni egy esetleges fegyverszünetet követő területcsere esetére. Az ukrán célok csak részlegesen teljesültek, ugyanis az Ukrajna területén folyó harcok intenzitása érdemben nem csökkent, és mivel az oroszoknak sikerült visszavenniük az ellenőrzést, immár a területcsere lehetősége is megszűnt.

Az offenzíva inkább presztízs- és kommunikációs szempontból tekinthető eredményesnek, azt mutatta ugyanis, hogy a kivéreztetett ukrán haderő még mindig képes meglepetésszerű támadásokra, és rávilágított arra, hogy az orosz haderő az ukrajnai háború miatt a saját területeit sem tudja megvédeni teljesen. Igaz, a rendkívül szabályozott orosz nyilvánosságban jelentős hatása nem volt az orosz hadvezetés eme kudarcának, de Nyugaton megerősíthette azokat a gondolatokat, hogy érdemes pénzt és fegyvert áldozni az ukrán haderőre.

A Kreml mindenesetre megkezdte a felelősök, vagy inkább a bűnbakok felkutatását és felelősségre vonását. Így került a figyelem középpontjába a kudarc miatt leváltott kormányzó, Alekszej Szmirnov, valamint helyettese, Alekszej Dedov, továbbá a kurszki katonai védvonal kiépítéséért felelős vállalat vezetője, Vlagyimir Lukin, akik jelenleg előzetes letartóztatásban várják sorsukat. A vádak szerint több milliárd rubelt sikkasztottak el a védvonal építésére szánt költségekből, ami miatt a védmű nem készült el időben, lehetőséget adva az ukrán haderőnek a régióba való betörésre. Szmirnov állítólag elődjére, Roman Sztarovojtra vallott, aki azóta közlekedési miniszterré lépett elő. Július 7-én azonban váratlanul leváltották posztjáról, és még aznap holtan találták autójában. Rejtélyes halála kapcsán ebben a cikkben bővebben is olvashatnak.

Nanna Heitmann, a The New York Times tudósítója, különleges lehetőséget kapott, hogy bepillantást nyerjen az oroszok által visszafoglalt kurszki területek világába. Hat napot töltött a csecsen Ahmat különleges erők katonáinak társaságában, akiknek kíséretében felfedezte a térséget. A riport mindössze néhány nappal a terület "felszabadítása" után készült, így a háború kegyetlen valósága meztelen valóságában tárult fel a tudósító előtt.

Amikor márciusban felfedeztem a területet, a mezőkön tehén- és sertéstetemek, valamint civilek és katonák holttestei hevertek. Az elesettek ruházata túlnyomórészt orosz katonai egyenruhákból állt. A romos házak között más holttestek, már hónapokkal ezelőtt, a bomlás folyamatába kezdtek, látszólag érintetlenül, haláluk körülményei pedig rejtélyesek maradtak.

- írja.

A holttestek és tetemek sorfala mellett aknák és fel nem robbant rakéták sokasága heverészett a földeken. A riport készítése alatt az orosz erők éppen aknamentesítési munkálatokba kezdtek. Közben napvilágra került, hogy a Moszkva és Phenjan közötti megállapodás részeként hamarosan körülbelül 6000 észak-koreai érkezik a Kurszki területre. Ők a veszélyes robbanóanyagok eltávolításában, valamint az újjáépítési feladatokban fognak részt venni.

A civil áldozatok száma az oroszok által becsült adatok szerint körülbelül 300-ra tehető, míg az eltűntek száma elérheti a 600-at, de valószínű, hogy sokan közülük szintén életüket vesztették. A katonai veszteségek mindkét oldalon több tízezerre rúghatnak, azonban az orosz oldalon szenvedett veszteségek valószínűleg magasabbak. Emellett az észak-koreai katonák is jelentős számú áldozatot adtak, különösen, mivel az első bevetéseik során nem voltak felkészülve a konfliktus során alkalmazott harcmodorra.

A túlélők beszámolói szerint a Kurszki térségben a háború hónapjai alatt elképzelhetetlen állapotok uralkodtak. Noha több tízezer embert sikerült evakuálni, sokan közülük a sorsukra voltak utalva, míg mások önként döntöttek úgy, hogy a helyszínen maradnak. Ők olyan körülmények között élték meg a hét hónapot, amelyet élelmiszer-, gyógyszer- és áramhiány sújtott, ráadásul a hideg őszi és téli hónapok is rányomták bélyegüket a mindennapjaikra.

A megkérdezett érintettek beszámolóiból úgy tűnik, bár bírálják az orosz hatóságokat a nem tökéletesen sikerült evakuálás miatt, a háború egésze kapcsán a Kreml narratíváját mondják fel: a NATO terjeszkedése miatt tört ki. Az ukránokról azt tartják, megtéveszti őket a nyugati propaganda, de a kurszki lakosok körében általában nem jellemző az ukránellenesség. Mivel egészen 1991-ig még határok sem választották el őket egymástól, többen is Ukrajnából származnak, ukrajnai rokonaik, ismerőseik vannak, így kedvezőbb a véleményük az ukránokról, mint egy átlag orosznak.

Akik túlélték a harcokat, arról számoltak be, hogy az ukrán katonák alapvetően jól bántak velük. Moszkva részéről ugyanakkor több vád is megfogalmazódott, hogy ukrán katonák civilek elleni háborús bűnöket követtek el. A tudósító, Nanna Heitmann maga is szembesült lemészárolt civilek esetével, ugyanakkor azt már nem lehet kideríteni, pontosan kik is a felelősek az atrocitásokért. Az ukrán haderő tagadja, hogy civilek ellen lépett volna fel.

Nem bántottak minket. Sem az ukránok, sem az oroszok - egymás ellen harcoltak, de civileket nem bántottak

- mesélte egy helyi asszony.

A nemzetközi sajtót is megjárta egy orosz művelet, melynek során orosz katonák a Szudzsán áthaladó gázvezetéken keresztül lepték meg az ukrán erőket. Az akció azonban hosszabb távon súlyos áldozatokat követelt.

A művelet keretében az orosz erők lecsapolták a gázvezeték egy szakaszát, majd levegővel töltötték meg. Ezután az orosz katonák több kilométeren át haladtak végig a csövön, és váratlan támadást indítottak az ukrán csapatok ellen.

Amikor az ellenség felfedezte a jelenlétünket, azonnal megkezdte a visszavonulást, mintha csak egy árnyékot láttak volna, amely gyorsan eltűnik a sötétben.

„A rajtaütésről beszélve, a csecsen Ahmat erők egyik harcosa, Koponya, így nyilatkozott:...”

Apti Alaudinov altábornagy, a csecsen egység vezetője, a New York Times tudósítójának elmondta, hogy súlyos mérgezés miatt több katonát kórházba kellett szállítani. A katonák a csővezetékben maradt mérgező anyagokat lélegezték be. Az incidens következtében egy katona életét vesztette, míg kettőt leszereltek, miután rákos daganatot diagnosztizáltak náluk.

Csöpögő hangok töltik be a teret. Kondenzációs vízcseppek, vegyszerek szúrós szaga, olaj és gáz keveréke. Mindez a levegőben szállong, és mi is magunkba szívjuk. Hajolj közelebb, és érzékeld az anyagok zavaros elegyét. Ahogy elhaladsz a mellettük álló emberek között, észreveszed, hogy légzésük olyan, mint a zombiké – monoton, gépies és élet nélküli.

- mondta egy másik, egy Művész hívójelű katona, aki szintén részt vett a veszélyes műveletben.

Vlagyimir Putyin, Oroszország elnöke, korábban ígéretet tett a Kurszki terület háború által sújtott részeinek újjáépítésére. Az egykor ukránok által megszállt települések lakói közül sokan reménykednek abban, hogy visszatérhetnek otthonaikba, amint a helyreállítás megkezdődik. Azonban egy helyi lakos megosztotta érzéseit, miszerint ő már pakolni kezdett, és elhagyja a vidéket, mert úgy érzi, hogy nem tudja tovább elviselni a helyzetet ezen a földön.