Sokan nincsenek tisztában a haszonbérleti szerződésekkel kapcsolatos részletekkel, ami komoly kihívásokat jelenthet a gazdálkodók számára - Agro Napló.
Az erdőgazdálkodásra vonatkozó három fő szerződés típus - a haszonbérlet, az integrációs és az erdőkezelési szerződés - mindegyike eltérő módon osztja meg a kockázatokat és hasznokat a felek között. A haszonbérlet esetén a bérlő saját kockázatára gazdálkodik, míg az integrációs szerződés közösségi hasznosítást jelent, amelynél a tulajdonosok a hozamokat együttesen osztják meg. Az erdőkezelési szerződés a tulajdonosok érdekeit szem előtt tartva biztosítja, hogy az erdőgazdálkodás eredményei a tulajdonost illetik, miközben az erdőkezelő díjazásban részesül a közreműködéséért.
Erdőterületek használata esetén, ha harmadik félről van szó (aki nem tulajdonostárs), szívességi földhasználati szerződés mellett lehetőség nyílik erdőgazdálkodási haszonbérleti, integrációs vagy kezelési szerződések kötésére. A NAK által közölt cikk keretein belül röviden áttekinthetjük ezeket az erdőhasználati jogcímeket. A három lehetőség alapvetően abban tér el egymástól, hogy miként oszlanak meg az erdőgazdálkodási tevékenységekhez kapcsolódó kockázatok, a rendelkezési jogok, valamint az erdőgazdálkodásból származó eredmények a szerződő felek között.
Erdőgazdálkodási haszonbérlet alatt az erdőnek minősülő föld használati jogosultságának haszonbér ellenében történő átengedését értjük. Ekkor a haszonbérlő saját kockázatára folytat erdőgazdálkodási tevékenységet, amelyért cserébe a tulajdonosnak haszonbért fizet. A haszonbér mértéke, a haszonbérlőnek az erdőgazdálkodási tevékenységek bizonytalan szakmai és gazdasági tervezhetőségéből fakadó magasabb kockázatai miatt, értelemszerűen elmarad az erdő valós hozamaitól, de ezt figyelembe véve is egy kiszámítható jövedelmet biztosít a tulajdonos számára.
Erdőgazdálkodási haszonbérleti szerződés esetén a hasznok szedésének joga fő szabály szerint kizárólag a növedék mértékéig terjedhet.
Ezt meghaladó mértékű fakitermelést, különösen véghasználatot (azaz az idős erdő letermelését) a haszonbérlő csak abban az esetben végezhet, ha arról a haszonbérleti szerződésben a tulajdonosokkal kifejezetten megegyezett - és a haszonbért ennek tudatában határozták meg. Véghasználat esetében a haszonbérlő megfelelő garanciákat kell vállaljon az erdőfelújítás elvégzésére.
Ezzel is összefüggő további fontos kitétel, hogy a szerződésben meg kell határozni az erdő szerződés lejártakor elvárt értékét, ami a szerződés bármilyen okból történő idő előtti megszűnése esetén irányadó lesz a tulajdonos és a haszonbérlő közötti pénzügyi elszámolásra. A szabályozás értelmében ugyanis a haszonbérlő a haszonbérleti díj fejében olyan mértékű haszonvételekre jogosult, amit egyrészt a felek a szerződésben meghatároznak, másrészt az erdőnek a szerződés normál lejártára rögzített természetbeni állapotát és értékét eredményezi. Ha a szerződés korábbi lejárata esetén a haszonbérlő ezen haszonvételi lehetőségekkel nem időarányosan élt, akkor az a felek között elszámolási kötelezettséget keletkeztet.
Az erdőgazdálkodási integrátori földhasználati jogcím sok tekintetben hasonlít az erdőgazdálkodási haszonbérlethez. A fő különbség, hogy az erdőgazdálkodási integrátor az integrációba vont erdőkben - szerződésben nem korlátozható módon -az erdőtörvény, valamint az erdő rendeltetései szerint irányadó egyéb jogszabályok biztosította keretek között szabadon folytathat erdőgazdálkodási tevékenységet, és szedheti az erdő hasznait. A használatba vétel fejében fizetendő tulajdonosi járandóságot - jelen esetben járadékot - pedig nem ingatlanonként elkülönülten, hanem az integrációba vont összes erdő együttes várható hozamai alapján kell meghatározni.
Az erdőgazdálkodási integrációt úgy érdemes elképzelni, mint egy olyan közösségi megközelítést, ahol az erdőtulajdonosok, függetlenül az erdeik sajátos jellemzőitől és jövedelemtermelő potenciáljától, közösen vállalnak felelősséget. Ezen tulajdonosok egyfajta vagyonhasznosítási közösséget alkotva, egy harmadik fél, az integrátor részére adják át erdeik használatát. Ez a megoldás hasonlít az erdőbirtokossági társulatok keretein belül megvalósított közös erdőgazdálkodási modellekhez, ahol a tagok együttműködve igyekeznek maximalizálni az erdők nyújtotta lehetőségeket.
Ez a jogcím - nagyon gyakorlatiasan megközelítve - elsősorban azon erdőtulajdonosok számára lehet igazán előnyös, akiknek kisebb hozamú erdeik vannak, vagy az erdeikben a szerződéses időszakban összességében inkább ráfordításigényes erdőgazdálkodási tevékenységek (például erdőfelújítás, erdőnevelés) várhatóak, hiszen területegységre vetítve azonos járadékot kapnak, mint a kedvezőbb adottságú erdők tulajdonosai. Ez persze csak akkor lehetséges, ha ugyanilyen feltételekkel az utóbbi körbe tartozó erdőtulajdonosokkal is sikerül szerződést kötnie az integrátornak.
A szokványostól eltérően az erdőgazdálkodási integrációs szerződések megszűnésekor alkalmazandó elszámolási szabályok is különleges figyelmet érdemelnek. E jogcím keretében kizárólag az erdő vagyonnövekedésének mértékét szükséges értékelni, és a jogszabályok mindössze egyirányú elszámolási kötelezettséget írnak elő. Amennyiben vagyonnövekedés következik be, a növekedés mértékét – feltéve, hogy az integrátor a tulajdonosok megbízása és költsége nélkül végezte a tevékenységet – a tulajdonosoknak meg kell téríteniük az integrátor számára. Ezzel szemben vagyoncsökkenés esetén a felek között nincs elszámolási kötelezettség, ami a helyzet bonyolultságát csökkenti.
Erdőkezelés során az erdőkezelő a tulajdonos érdekeit szem előtt tartva, ugyanakkor saját nevében jár el, figyelembe véve a tulajdonos egyedi igényeit és kockázatait. Tevékenysége során az erdőgazdálkodás minden aspektusát mérlegeli, hogy a lehető legjobb eredményeket érje el a tulajdonos számára.
Egy szemléletes példa az erdőkezelés világából: az erdőkezelő folyamatosan tájékoztatja a tulajdonost az erdő aktuális állapotáról, a potenciális haszonvételi lehetőségekről, valamint a felmerülő fenntartási feladatokról. Emellett részletes javaslatokat fogalmaz meg az erdőgazdálkodási tevékenységek ütemezésére és végrehajtására, amelyeket a tulajdonos elfogadása után megszervez. A folyamat végén pedig átláthatóan elszámol az erdőgazdálkodás pénzügyi eredményeivel, biztosítva ezzel a tulajdonos számára a szükséges információkat és a fenntartható gazdálkodás kereteit.
Az erdőkezelés során lényegében egyfajta vagyonkezelési jogviszonyról van szó, ahol a tulajdonos rendelkezési jogai elsődlegesek. Ennek megfelelően ő viseli a gazdálkodás kockázatait, és a gazdálkodásból származó eredmények is őt illetik. Az erdőkezelő az általa nyújtott szolgáltatásokért arányos díjazásban részesül. Fontos megjegyezni, hogy a földhasználónak, azaz az erdőgazdálkodónak, alapvetően csak olyan erdészeti szakirányító vállalkozás lehet a partnere, amely jogosult az erdőgazdálkodásra. Két kivétel azonban létezik: ha a földhasználó a tulajdonos közeli hozzátartozója, vagy ha olyan családi mezőgazdasági társaság tagja, amelyben a tulajdonos is részt vesz.
A használati jog átadásával a tulajdonos jogosultságai mindhárom jogcím keretein belül természetbeni formában is érvényesíthetők.
Lényeges különbség ugyanakkor, hogy a szerződés érvényességéhez erdőgazdálkodási haszonbérleti és erdőgazdálkodási integrátori szerződés esetében a tulajdonosok több, mint kétharmadának a hozzájárulása szükséges, míg erdőkezelési szerződés esetében elegendő az egyszerű többségi hozzájárulás. Fontos! A tulajdonost, tulajdonosi közösséget szerződéses ajánlattal úgy is megkereshetik, ha azt nem ők kezdeményezték. Emiatt különösen fontos, hogy arra írásban, igazolható módon - pl. tértivevényes levélben - a tulajdonos válaszoljon. Jogszerűen kiközölt szerződéses ajánlatra ugyanis a nem elérhető, valamint a határidőben nem válaszoló tulajdonosok hozzájárulását megadottnak kell tekinteni. Az erdőgazdálkodási haszonbérlet, az erdőgazdálkodási integráció és az erdőkezelés főbb jellemzői ide kattintva érhető el.
Bármelyik jogviszonyra vonatkozó szerződéskötés során a felek közötti közös megegyezés lehetőséget ad arra, hogy eltérjenek a jogszabályban meghatározott általános normáktól. Ezért elengedhetetlen, hogy a szerződés részleteit a felek alaposan átnézzék és jóváhagyják az aláírás előtt. Ha tulajdonosként bármilyen kétség merül fel a szerződés tartalmával kapcsolatban, erősen ajánlott, hogy egy ügyvéd véleményét kérje ki. Továbbá, ha erdőtulajdonosként nem biztos abban, melyik használati szerződéstípust válassza, érdemes szakértő segítségét igénybe venni.
