Ezért zúdul ránk a szélsőséges és lesújtó hírek áradata.

Az utóbbi évek során egyre inkább szembetűnővé vált, hogy a közszereplők és a médiában zajló diskurzusok egyre inkább agresszív irányt vesznek. Ennek következtében sok ember már inkább távolságot tart a hírek világától. De vajon miért tapasztaljuk, hogy a figyelemfelkeltő, szélsőséges és negatív tartalmak özönlenek ránk? Mit tehetnek azok, akik elfordultak ezektől a médiatartalmaktól, és hogyan találhatják meg az értékes információkat egy zűrzavaros médiatérben?

A közbeszéd és a politikai diskurzus világában az extrém hangvételű megszólalások folyamatosan jelen vannak, és ezt még azok is észlelik, akik nem követik szorosan a híreket. A közösségi médiában, különösen a Facebookon, olyan posztok születnek, amelyek alatt ismerőseink heves vitákba bonyolódnak. Ezen interakciók következményeként mémek és karikatúrák formájában újabb tartalmak születnek, amelyeket barátaink és családtagjaink folyamatosan osztanak meg egymással, így szinte lehetetlen elkerülni ezt a jelenséget. Ez a tendencia nem csupán helyi, hanem globális szinten is megfigyelhető, és a mögöttes folyamatok a hazai viszonyok tükrében is jól nyomon követhetők.

Guld Ádám médiakutató és kommunikációs szakember egy fontos kérdést vet fel: kik is kapnak lehetőséget arra, hogy megszólaljanak a médiában?

A tömegmédia, amely magában foglalja a klasszikus nyomtatott sajtót, a rádiót és a televíziót, kezdetben szigorú szabályok közé szorította azt, hogy kik kaptak szót ezeken a platformokon. Az első időszakban főként értelmiségiek nyilatkozhattak, ami azt eredményezte, hogy a megszólalások hangneme visszafogott, tárgyilagos és érveken alapult. Ekkoriban a társadalom egy része valószínűleg nem mindig tudta pontosan követni, miről is beszélnek ezek a szakemberek, akik viszont valódi szakértők voltak különböző területeken, mint például intézményvezetők, politikai mozgalmak vezetői vagy a tudományos élet képviselői.

A folyamat első jelentős fordulópontja a kereskedelmi médiumok megjelenése volt, amely Magyarországon a kilencvenes évek második felében zajlott. Ekkor kezdett a korábban szigorú és hierarchikus rendszer fokozatosan fellazulni. A távolságtartó stílus háttérbe szorult, helyette egy közvetlenebb, barátságosabb hangvétel terjedt el és vált uralkodóvá.

Nézzük meg közelebbről a későszocialista bemondónők és a kereskedelmi csatornák műsorvezetőinek stílusát, és azonnal észlelhetjük a markáns különbségeket. A régi idők bemondónői formális, kissé távolságtartó megjelenése mellett, a modern műsorvezetők sokkal közvetlenebb, dinamizmusra építő stílust képviselnek, ami jól tükrözi a társadalmi és kulturális változásokat.

- Hamar világossá vált - folytatja Guld Ádám -, hogy a közönség kifejezetten vonzódik ehhez a dinamikus, közvetlen stílushoz. Ezek a csatornák jelentős nézőszámot vonzottak be, hiszen a megjelenésük sokkal inkább rezonált a tömeg ízlésével.

A következő váltást a digitális média megjelenése hozta el, és azon belül is a közösségimédia-platformok elterjedése, amelyek által a párbeszéd kétoldalúvá vált, hiszen mindenki hozzászólhatott a bejegyzésekhez, hírekhez. Amikor pedig bárki, bármilyen témában véleményt fejezhet ki, azok a hangok lesznek a meghatározók, amelyek hangosak és agresszívek.

Manapság már nem szükséges szakértői háttér ahhoz, hogy valaki megszólaljon a nyilvánosság előtt; a hitelesség kérdése is háttérbe szorul. Az állítások valóságtartalma és az információk pontossága már nem alapfeltétel ahhoz, hogy valaki jelentős médiaplatformra juthasson. Ennek következményeként a nyilvános diskurzus egyre inkább leegyszerűsödik, ami új kihívásokat és lehetőségeket teremt a kommunikáció terén.

A médiakutató rávilágít arra, hogy hat-nyolc éve a "figyelemgazdaság" rendszerében élünk, azaz ma a figyelem az egyik legfontosabb erőforrás. A médiazajban nagyon nehéz kitűnni, olyan tartalmat létrehozni, amelyre felkapja a fejét a fogyasztó, emiatt minden közszereplő a figyelemért harcol.

Ebben a küzdelemben az válik igazán sikeressé, aki merész, provokatív és akár sokkoló véleményeket oszt meg. Az, aki képes túllépni a megszokott határokon és felkavarni a kedélyeket, az lesz a figyelem középpontjában.

Ez a nézőpont formálja a politikai diskurzusokat, befolyásolja a közvélemény alakulását, és nem mellesleg a marketing- és kommunikációs stratégiákra, valamint a reklámok üzeneteire is hatással van. Egy-egy influenszer akár a hamis információk terjesztésétől sem riad vissza, ha ezzel széles tömegeket kíván elérni.

Egy ennyire túlfeszített, szélsőséges médiakörnyezetben hamarabb elfáradunk, ám elkezdhetjük leépíteni ezeket a külső, zavaró tényezőket.

Egy lehetséges megközelítés az önkorlátozás, amely során például úgy dönthetünk, hogy egy nap maximum félórát szánunk a közösségi média böngészésére. Emellett elhatározhatjuk, hogy bár a hétköznapokban a munkánk miatt kénytelenek vagyunk internetezni és böngészni a különböző oldalakat, a hétvégén két teljes napra elhagyjuk a laptopunkat, a tabletünket és a telefonunkat, kivéve, ha hívásokat kell intéznünk.

Ez már szinte digitális detox, amit szintén egyre többen vezetnek be az életükbe - például a karácsony időszakában. Mert ha a média zajától túlterheltnek érezzük magunkat, egy időre (egy-két hétre) félretehetjük az eszközeinket. Sőt, már létezik a "kivonulók" csoportja is, ők azok, akik teljesen elhagyják a digitális médiafelületeket.

Vannak, akik úgy döntenek, hogy csak olyan csevegőcsoportokhoz csatlakoznak, ahol egy adott téma köré épül a társalgás. Legyen szó kertészkedésről, autójavításról, festészetről vagy utazásról, itt a résztvevők élvezettel osztják meg tudásukat és tapasztalataikat. Amennyiben valaki aktuálpolitikai megjegyzéseket tesz, vagy szélsőséges nézeteket hangoztat, azonnal távolítják őt a közösségből, biztosítva ezzel a harmonikus légkört.

Guld Ádám hangsúlyozza, hogy ha bármilyen módon korlátozzuk a médiafogyasztásunkat, jellemzően a való élet felé fordulunk. E mögött a fogyasztói szokások mögött ott rejlik az a tudat, hogy a digitális média túlzottan dominálja mindennapjainkat és a szabadidőnket, ami miatt egyre inkább vágyunk az offline tevékenységekre és a személyes találkozásokra.

Nem meglepő, hogy a társasjátékok iránti érdeklődés az utóbbi években újra virágzik a klubokban.

A kézműves tevékenységek, mint a festés és a korongozás, egyre népszerűbbek, akárcsak a borászatok felfedezése vagy a gasztronómiai kalandokban való részvétel. Emellett a baráti kirándulások szervezése is igencsak divatos lett az utóbbi időben.

Az utóbbi időszakban egyre több feszültség merül fel abból, hogy a gyerekek technikai szempontból ügyesen bánnak a telefonokkal, viszont hiányzik belőlük az a szükséges érzelmi érettség, amely lehetővé tenné számukra, hogy átgondolják, milyen következményekkel járhatnak a döntéseik. Például, ha egy kiszolgáltatott helyzetben lévő barátjukról készítenek fényképet, és azt megosztják a közösségi médiában. Ebből a szempontból Guld Ádám kiemeli a közvetlen családi környezet szerepét, különösen azt, hogy a gyerekek három- és hatéves koruk között milyen példákat látnak a szüleiktől a médiahasználat és a telefonkezelés terén.

- Nem lepődhetünk meg azon a trenden - mondja a kommunikációs szakember -, amit a friss kutatásokban látunk, miszerint az óvodába érkező gyerekek közel fele médiafüggő, hiszen médiafüggő Y és Z generációs szülők nevelik őket, akik este is több órában piszkálják a telefonjukat a gyerekeik jelenlétében.