Az epés hasmenés és az epesav-felszívódási zavar olyan egészségügyi problémák, amelyek jelentős hatással lehetnek a bélrendszer működésére. Ezek a zavarok gyakran a máj, az epehólyag vagy a hasnyálmirigy működésének rendellenességeihez kapcsolódnak, és sz

A köznyelvben epés hasmenésnek hívjuk az epesavak felszívódási zavara következtében jelentkező krónikus, vizes hasmenést. Az epesavak, amelyek nem szívódnak fel megfelelően a vékonybélben, a vastagbélbe jutnak, ahol fokozott vízkiáramlást és bélfali irritációt, hasmenéses tünetet váltanak ki.

Az epe a máj által előállított fontos anyag, amely az epevezetéken keresztül jut el a vékonybélbe, ahol kulcsszerepet játszik az emésztési folyamatban. A vékonybélben található epesavak segítik a zsírok lebontását, lehetővé téve azok hatékony felszívódását. Miután a zsírok lebomlottak, az epesavaknak vissza kell szívódniuk a bélfalon keresztül, hogy visszakerüljenek a vérkeringésbe, majd a májba, ahol újra epévé alakulnak. Normális körülmények között a vékonybél utolsó részében, az ileumban az epesavak körülbelül 95%-a felszívódik, mielőtt a vastagbélbe jutnának. Ha ez a folyamat nem zajlik le megfelelően, akkor sárgás színű, híg hasmenés léphet fel.

A funkcionális hasmenéses esetek körülbelül 30%-ában tapasztalható epesav felszívódási zavar, ami gyakran rejtett okokból ered. A funkcionális rendellenességek olyan állapotok, amelyeknél nem mutatható ki nyilvánvaló szervi vagy anatómiai elváltozás, mégis jelentős panaszokat okoznak a betegeknek. Ilyen példa erre az irritábilis bél szindróma (IBS), amely számos ember életét megnehezíti.

Az epesavak felszívódási problémáinak hátterében két fő ok állhat: egyrészt lehet szó az epesavak túlzott termelődéséről, másrészt pedig a vékonybél sérülése miatt kialakuló, elégtelen visszaszívási képességről.

Hosszú távú fennállás esetén a fogyás és a hiányállapotok kockázata megnőhet. A csökkent epesav-felszívódás következtében a zsírok, valamint a zsírban oldódó vitaminok (mint például az A, D, E és K vitaminok) megfelelő felszívódása is kérdésessé válhat. Ez alultápláltsághoz vezethet, és a zsírban oldódó vitaminok hiánya specifikus egészségügyi problémákat idézhet elő. Például a D-vitamin elégtelen szintje gyengítheti a csontokat, míg az A-vitamin hiánya a látásra gyakorolhat kedvezőtlen hatást.

A jelenlegi irányelvek alapján minden olyan egyén esetében, akinél ismeretlen eredetű krónikus hasmenés lép fel, javasolt az epesav felszívódásának vizsgálata. Fontos megjegyezni, hogy nem minden diagnosztikai eljárás áll rendelkezésre széles körben; ilyen például a SeHCAT teszt vagy a szérum C4 szintjének mérése.

A széklet epesav-tesztje a széklettel kiválasztott epesavak szintjének meghatározására szolgál. Ez a módszer a legdirektebb módja az epesav-felszívódási zavarok diagnosztizálásának, ám sajnos csupán bizonyos egészségügyi intézményekben érhető el. A teszt során a páciensnek több napon át egy előre meghatározott étrendet kell követnie, majd ezt követően 48 órán keresztül székletmintákat kell összegyűjtenie.

Rendszerint alkalmazott eljárás, hogy epés hasmenés esetén epesavmegkötő gyógyszereket írnak fel. Amennyiben a gyógyszer hatására a panaszok enyhülnek vagy megszűnnek, az megerősíti az epés hasmenés diagnózisának valószínűségét.

Alapbetegség kezelése - Amennyiben az epesavfelszívódási zavar hátterében oki betegség (pl. Crohn-betegség, SIBO) igazolódik, annak kezelése, remisszióba helyezése már csökkentheti vagy meg is szüntetheti az epés panaszokat.

Epesavkötő gyógyszerek, mint például a kolesztiramin, olyan különleges molekulák, amelyek pozitív töltéssel rendelkeznek. Ezek a vegyületek a bélrendszerben a negatív töltésű epesavakkal lépnek reakcióba, így semlegesítve azokat, és enyhítve a velük járó kellemetlen tüneteket. Fontos megjegyezni, hogy ezek a szerek csupán tüneti kezelésre szolgálnak, és használatuk akadályozhatja az epesavak, valamint a zsírok és a zsírban oldódó vitaminok felszívódását. A mellékhatások között szerepelhet a székrekedés, hányinger, puffadás és gázképződés, ezért egyes pácienseknek ajánlott vitaminkiegészítők szedése is a gyógyszerek mellett. Az epesavkötők általában por formájában érhetők el, amelyet folyadékkal összekeverve kell elfogyasztani. Az ízük és állaguk miatt azonban néhány ember számára nehézséget okozhat a lenyelésük.