A problémák egyre inkább eluralkodnak rajtunk? Szabolcsban nem kap elég figyelmet ez a téma…
A szabolcsi halászok fáradtak már a folyamatos aggodalomból, és elhatározták, hogy cselekedni fognak a halastavaik vízellátásának megőrzéséért.
Szabolcs-Szatmár-BeregFelemás érzésekkel futott neki az idei esztendőnek a Szabolcs Halászati Kft., hiszen a tógazdasági haltermelést folytató cég számára egyre nyomasztóbb a vízutánpótlás helyzete, ugyanakkor az ügyvezető nem tagadja, van mire büszkének lenni az alapításának 40. évfordulóját júniusban ünneplő kft. munkatársainak. Az alapító cégvezető Radóczi Jánost a jubileumi gondolatairól faggattuk.
Az év eleje igazán kedvezően alakult számunkra, hiszen a Magyar Halgazdálkodási Operatív Program keretén belül Plusz néven meghirdetett uniós pályázati forrás révén 42 millió forinthoz jutottunk, amelyet öt év alatt használhatunk fel. Ebből a forrásból célunk az ökológiai állapot megóvása, és ennek megfelelően elköteleztük magunkat, hogy a madárvilágot csak minimálisan zavarjuk. Eddigi tapasztalataink szerint ezt sikeresen meg tudjuk valósítani. Például a vidrák szaporodóhelyeit kíméljük, olyan környezetet teremtve számukra, amely elősegíti a szaporodásukat. Nyilvánvaló, hogy ezek az állatok némi kárt okoznak a tógazdaságokban, de ezeket a károkat igyekszünk kompenzálni. Az említett támogatást a Szabolcsi Halászati Kft. számára ítélték meg, amely a 213 hektáros területet évente feltölti a jelenlegi körülmények között, és ezen a halastavi területen megvalósítja a vállalt gazdálkodási feladatokat.
A tavak feltöltése izgalmas és összetett feladat, amely komoly kihívásokkal jár.
Ezeket a kihívásokat valahogyan kezelni kellett, ezért már abban az időszakban létrehoztunk egy különleges létesítményt a 200 hektáros nagyréti víztározón, amely lehetővé tette számunkra, hogy megőrizzük azt a vizet, amit korábban a hagyományos "víz le, hal ki" rendszer szerint elengedtünk a halászati tevékenységek során. Az új megoldásunk révén az egyik oldalról átszivattyúztuk a vizet a másik oldalra a lehalászási folyamat során, és amikor ezt elvégeztük, ugyanígy jártunk el a fordított irányban is. Azóta is ezt a módszert alkalmazzuk, mivel a 8-as főfolyásban sosem áll rendelkezésre elegendő víz a 200 hektáros tározó feltöltéséhez. Hasonló nehézségek merültek fel a nagyhalászi tógazdaságunkban is, ahol számos próbálkozásunk ellenére a Lónyay-csatornában sem elegendő a víz. Legutóbb például a 8 millió forintnyi MAHOP-os támogatásunkat már elköltöttük, mivel a Tisza irányából a Lónyay-csatornát annyira kellett felduzzasztanunk, hogy a vizet be tudjuk emelni az általunk kiépített műtárgyon keresztül. A vízügytől bérelt csővezeték költségei is a mi terhünket jelentik. A vízügyi igazgatóság hathatósan támogatta a vízkivétel megvalósítását, ami nyilvánvalóan nem volt ingyenes. Látható, hogy egy olyan megoldás kidolgozása, amely tartósan orvosolja ezt a problémát, ameddig a Tiszában víz található, jelentős költségekkel fog járni. Már négy éve hallottam vízügyi szakemberek előadásait, akik azt mondták, hogy 2050 körül a Tisza medre már csak a víz nélküli medrét fogja mutatni, a globális felmelegedés következtében folyamatosan csökkenő csapadék miatt. Sajnos, úgy tűnik, hogy a vízhiány sokkal gyorsabban jelentkezik, mint ahogyan azt korábban vártuk. Mégis, mi abban bízunk, hogy ha már 40 évet sikerült nyernünk a víz hasznosíthatóságával, szeretnénk ezt a folyamatot a lehető leghosszabb ideig fenntartani. Érdemes megemlíteni, hogy korábban már előfordult, hogy a vízhiány miatt kukoricát termesztettünk a tófenéken. Ilyen körülmények között a gazdálkodás tervezése rendkívül nehéz, ezért elengedhetetlen, hogy megoldást találjunk erre a problémára.
