Fedezd fel Janszo Orsolya lenyűgöző világát, aki már bejárta egész Európát, miközben a zene varázsával hódította meg a színpadokat. Az énekesnő különleges interjúban osztja meg velünk tapasztalatait, élményeit és a zene iránti szenvedélyét. Ismerd meg, ho

Az ifjú tehetségek gyakran háttérbe szorulnak a médiában, így ritkán kapnak lehetőséget arra, hogy országos szinten bemutatkozzanak, meséljenek indulásukról, gyökereikről és elért sikereikről. E hiányosságot orvosolva, a Felvidék.ma felkereste Janszo Orsolya operaénekesnőt, aki Párkányban született, hogy felfedje, hol és mikor kezdődött ez a kihívásokkal teli, ám már eredményekkel teli életpálya.

Janszo Orsolya jelenleg a Papp Katalin Magán Művészeti Alapiskola énektanáraként tevékenykedik, ahol szenvedéllyel osztja meg tudását és tapasztalatait a diákokkal.

Kisdiákjait főleg népdaléneklés szakon tanítja, bátorítja, szerepelteti. Tagja a Stilla Pectus vegyes énekkarnak, s gyakran vállal szereplést mindenütt ahová meghívják. Párkányban az újévi koncert műsorában itthon már sztárként üdvözli őt a helyi közönség. Nánán jótékonysági fellépést is vállalt. A szomszédos kőhídgyarmati templomban nagy sikerű karácsonyi koncertet adott. Volt már vendége a párkányi ötórai tea beszélgetésnek is. Repertoárja széles körű: a szakrális énekektől, az operán, operetten keresztül a népdalig terjed.

Melyek voltak az első nyilvános szerepléseid? Valószínű, hogy már kisiskolás korodban is megmutattad magad a közönség előtt. Esetleg tapasztaltál valamilyen stresszt a fellépések kezdetén? Hogyan élted meg azokat az első alkalmakat? Manapság, a nagyobb eseményeken még mindig előfordul, hogy szorongást érzel?

Az első nyilvános fellépéseim a párkányi Liszt Ferenc Művészeti Alapiskolában zajlottak, valamint a kőhídgyarmati közösségi rendezvényeken, ahol a nagyszüleim élnek.

Mindig nagyon izgultam, mert az első pillanattól kezdve azt éreztem, hogy nem babra megy a játék, hanem tétje van a szerepléseimnek.

Fiatal korom óta lenyűgözött a tekintély és a pátosz, amelyet a színpad varázsa köré szőttem. Mindig is tudtam, hogy ha az emberek figyelmét egy rövid dal erejéig is elnyerem, akkor azt a néhány percet értékes tartalommal kell megtöltenem. A neveltetésem során a következetességre való törekvés kiemelt szerepet kapott, így már gyermekként is magas elvárásokat támasztottam magammal szemben.

Minden egyes tanszaki vagy iskolai koncert előtt elöntött az izgalom, mert nem akartam csalódást okozni sem a tanáraimnak, sem a szüleimnek, és természetesen magamnak sem. Az éneklés viszont akkoriban nem izgatta a fantáziámat, hiszen olyan dalokat adtam elő, amelyeket már sokszor gyakoroltam és újraénekeltem, így a teljesítményemre inkább a felkészültségem adta a biztosítékot.

Később, amikor a technikailag nehezebb darabok felé fordultam, előfordult, hogy nem tudtam elvonatkoztatni magától az énektechnikától, hiszen még nem volt természetes a helyes használata, később ez a fajta izgulás is elmúlt.

Ami azonban sosem változik, az az izgalom, ami egy-egy előadás előtt fog el minket.

Számomra a színpadon lenni igazi varázslat, ahol megnyílhatok a közönség előtt, és átadhatom egy darabomat nekik. Életem során rengeteg csodás élményben volt részem, amiért végtelenül hálás vagyok, és szeretném, ha ezekből a tapasztalatokból mások is részesülnének. Visszatérve a kérdésedre: ma már nem érzem azt a régi idegességet a fellépések előtt, de mindig ott bujkál bennem egy egészséges izgalom, ami még inkább felerősíti a pillanat varázsát.

Hol indultak zenei tanulmányai, és akadt-e olyan személy, aki útmutatást adott neki vagy bátorította a művészi életpálya választásában?

Zenei pályafutásom első lépéseit Párkányban tettem meg, ahol Hanza Rolanda tanárnő irányítása alatt fejlődhettem. Ezt követően Budapestre költözve Mikecz Kornél tanár úrtól vettem magánórákat. Valójában ők voltak azok, akik a klasszikus zene világába vezettek és inspiráltak.

A pozsonyi konzervatóriumban találkoztam életem legfontosabb mesterével, akinek a tanítása és inspirációja mély hatással volt rám. Itt, az érettségi után, egy új fejezet kezdődött az életemben, amely tele volt felfedezésekkel és fejlődéssel.

Gurgen Ovsepian örmény származású tenor egy szigorú, következetes és igazán egyedi mester volt. Mivel az osztályában javarészt fiúk tanultak, a későbbiekben gyakran megkaptam, hogy ,,férfias"énektechnikát használok. Ovsepian a moszkvai Csajkovszkij Egyetemen tanult annak fénykorában, éppen ezért ugyanabban a stílusban is oktatott, mint amit anno ő tapasztalt. Ez javarészt abból állt, hogy nem csak saját egyéni óráinkon vettünk részt, hanem az összes osztálytársunk óráján bent ültünk és tanultunk, figyeltünk, tapasztaltunk rajtuk keresztül is. Természetesen ez így általában az egész napot igénybe vette reggeltől-estig, de nem bántuk, ittuk a szavait.

Az évben, amikor lehetőséget kaptam a pozsonyi konzervatóriumban, egyúttal a Snétberger Zenei Tehetség Központba is felvételt nyertem.

Snétberger Ferenc hatalmas hatással volt az életemre – ő volt az, aki elindította a pályámat, és megtanított arra, milyen fontos az emberség és az empátia. Különösen nagy segítséget nyújtott abban is, hogy lehetőséget kaptam Marton Éva professzor asszonytól tanulni, és Balázs János zongoraművész mentorálása alatt fejlődhettem.

A későbbiekben felvételi vizsgák nélkül, hanganyagok és videó alapján nyertem felvételt a Hágai Királyi Zeneakadémiára, Gerda van Zelm osztályába. Az itteni tanáraimnak is sokat köszönhetek, bár a mentalitás és látásmódbeli különbségek miatt gyakran nehezen értettük meg egymást.

Természetesen a családom is biztatott az úton, illetve minden úton, amit valaha csak kitaláltam.

2023-ban Hollandiában diplomázott - hogy került oda?

Ahogy már korábban említettem, szerencsésen felvételt nyertem a Snétberger Központba, ahol egy igazán inspiráló mentor mellett tanulhattam. Ő Hágában szerezte meg a tudását szonológia szakon, így alaposan ismerte az iskola működését. Abban az időszakban rendkívül erősen vágyakoztam arra, hogy elhagyjam Magyarországot, és belevágjak a nyugati kalandba.

Mentorom bátorításának köszönhetően jutottam el Hollandiába; magamtól valószínűleg fel sem merült volna bennem a gondolat, hogy jelentkezem oda.

Hol lépett fel hazai színpadon, ha nem a szülővárosában?

Örömmel osztom meg veletek, hogy már számos európai városban megcsillogtathattam énekhangomat, legyen szó Londonról, Stockholmról, Madridról (ahol Zsófia spanyol királynőnek adtam koncertet), Barcelonáról vagy Rómáról. Az Egyesült Államokban is élvezhettem a fellépést, például a Ronald Reagan Központ színpadán Washingtonban. Mégis, szomorúsággal tölt el, hogy hazámban alig volt lehetőségem megmutatni magam.

Általában meglehetősen ritkán léptem fel hazai színpadokon, mivel a legtöbb időmet külföldön töltöttem. Amikor azonban mégis itthon voltam, főleg magyarországi eseményeken mutatkoztam be.

Szlovákiában, a szülővárosomon kívül, számos különleges helyszínen léptem fel. Énekeltem a fővárosi Pavol Országh Hviezdoslav Színház varázslatos falai között, a Zichy-palota elegáns termeiben, és a Prímás-palota impozáns atmoszférájában. A Comenius Egyetem Moyzes termében is megoszthattam tehetségemet a hallgatósággal, de emellett a lévai és komáromi zsinagógák, valamint a rózsahegyi galéria intimebb környezetében is színpadra léphettem. Ezen kívül számos kisebb koncertteremben és templomban is előadtam, ahol minden alkalommal új élményekkel gazdagodtam.

Nagy boldogsággal osztom meg veletek, hogy ez évtől kezdve az Art Operett Társulat tagjaként üdvözölhetem magam! Kálmán Imre ikonikus művében, a Csárdáskirálynőben én alakítom a címszereplőt, Csárdáskirálynőt – azaz Vereczky Szilviaként lépek a közönség elé. Alig várom, hogy együtt élvezhessük ezt a különleges élményt!