Eddig tartott a varázslat? Kritikus hónapok előtt áll a válság sújtotta ország.

Javier Milei elnök argentin gazdasági reformja egy sorsfordító szakaszhoz érkezett. Az utóbbi hónapok során a devizapiaci korlátok lebontása, a lassuló infláció és a peso árfolyamának stabilizálódása kétségtelenül jelentős lépéseket jelentett. Most azonban úgy tűnik, hogy a reformok kedvező hatásai kezdenek elhalványulni. Az ország jelenlegi helyzete komoly kihívásokkal terhelt: magas munkanélküliség, gyengülő valuta és a gazdasági ösztönzők, mint a külföldi tőke és az alacsony kamatok, egyre nehezebbé teszik a helyzetet. Az októberi választások kulcsszerepet játszanak a reformok jövőjében, de az argentin elnök számára az oda vezető út rendkívül göröngyösnek tűnik.

Jelenlegi kritikus szakaszához érkezett Javier Milei elnök által irányított gazdasági reformkísérlet Argentínában. Az áprilisi IMF-megállapodás, a devizapiaci korlátozások enyhítése, az árfolyam stabilizálása, valamint a kedvező reálgazdasági folyamatok (mint a csökkenő infláció és a növekvő gazdasági dinamika) erős alapot biztosítottak a modern piacgazdaság kialakításához. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy ezek a kedvező hatások kezdenek kifulladni.

A tünetek főként a deviza- és munkaerőpiacon jelentkeznek, a problémák gyökere viszont az alacsony bizalomban és a régi beidegződésekben keresendő. A kedvezőtlen fordulat akár Milei infláció elleni küzdelmét is alááshatja, pedig az elnök erre építette gazdasági reformprogramját és politikai hitelességét is. Októberi időközi választás következik, ami jelentős következményekkel járhat bel- és külpolitikai szempontból egyaránt.

Eldől ugyanis, hogy Milei képes lesz-e növelni parlamenti támogatottságát és megalapozni a további reformokat, a nemzetközi befektetők számára pedig kiderül, hogy mennyire erős a gazdasági irányváltás társadalmi támogatottsága.

A hátralévő hónapok három kulcsterülete az infláció, az árfolyam-stabilitás, illetve az elnök támogatottsága lesz, melyeket érdemes külön-külön is megvizsgálni.

Milei elnökségének első másfél éve alapvetően az inflációs krízis árnyékában telt, így nem meglepő, hogy az árstabilitás helyreállítása vált az elnök egyik legfőbb prioritásává. Az elmúlt két év hiperinflációs időszakát követően idén tavasszal a fogyasztói árak növekedése fokozatosan kezdett stabilizálódni. Májusban a havi áremelkedés üteme ötéves mélypontra esett vissza (1,5 százalék), és júniusban sem tapasztaltunk jelentős eltérést (1,6 százalék). Ez különösen figyelemre méltó, hiszen a szezonális hatások megszűnésével az elemzők egy magasabb, 1,9 százalékos havi árnövekedést prognosztizáltak.

A dezinflációs folyamatot leginkább a nemzetközi árupiaci termékek stabil árfolyama segítette, de a tartós árhatásokat mutató maginfláció is 2 százalék alá süllyedt - öt év után először.

Az áremelkedés ütemének csökkenésében a viszonylag erős peso kiemelkedő szerepet játszott, amely 2025 első negyedévében az import növekedéséhez és a behozott áruk, valamint szolgáltatások árcsökkenéséhez vezetett (2,3 százalék). Az infláció mérséklődését a szigorú monetáris politika is támogatta, mivel a jegybank az optimista adatok ellenére sem hajtott végre kamatcsökkentést az utóbbi hónapokban.

A korábbi évek árstabilitása mögött azonban komoly következmények húzódnak meg. Az export nem tudta utolérni a folyamatosan növekvő behozatalt, ami kedvezőtlen kereskedelmi mérleget eredményezett. Az idei kereskedelmi hiány, még a legóvatosabb előrejelzések szerint is, túllépheti a 8 milliárd dollárt, és ennek finanszírozása komoly nyomást gyakorol a kormányzatra.

Bár az infláció eddig a gazdaságpolitika számára kedvezően alakult, a peso árfolyamáról ugyanez már nem mondható el. Az IMF-fel kötött megállapodással párhuzamosan az argentin kormány áprilisban feloldotta a peso csúszó leértékelést (crawling peg) alkalmazó árfolyampolitikáját és lehetővé tette, hogy az árfolyam egy irányított sávon (jelenleg 972-1439 peso/USD) belül szabadon mozoghasson.

A devizapiaci korlátozások eltörlése nem váltotta ki azonnal a várt peso-gyengülést: bár kezdetben tapasztaltunk egy ugrást az árfolyamban, később az stabilan az 1150-1200-as tartományban helyezkedett el, és a június végi időszakig a felső határt sem lépte át.

Az árfolyamot a jegybank mellett a kormányzat célzott intézkedései egyaránt erősítették.

Az infláció kordában tartása mellett a szigorú monetáris politika a peso árfolyamának stabilizálását is elősegítette, a régiós országokhoz képest magas kamatok ugyanis vonzóvá tették az argentin eszközöket.

A szomszédos országokhoz viszonyítva viszonylag magas kamatszintek teremtettek lehetőséget az úgynevezett carry trade stratégiára. Ez a befektetési megközelítés abban rejlik, hogy külföldi devizában felvett hiteleket a forintba fektetjük, így kihasználva a két deviza közötti kamatkülönbséget. A magas kamatok hatása a devizapiacon is jól látható, hiszen az argentin eszközök iránti fokozódó kereslet következtében a hazai valuta erősödésnek indul.

Az árfolyam stabilizálódása kormányzati intézkedések hatását is tükrözte, Milei ugyanis az export támogatásán és a külföldi befektetői bizalom javításán keresztül növelni tudta a dollár kínálatát, erősítve ezzel a hazai fizetőeszközt. Úgy tűnik azonban, hogy június végén megtört valami: az árfolyam hirtelen gyengülni kezdett, a jelenlegi 1260-as szint pedig azt mutatja, hogy

A peso az utóbbi kicsivel több mint két hétben 5 százalékot veszített az értékéből.

Mindez a kiváló szójatermés ellenére valósult meg, amely összesen 1,6 milliárd dollárnyi exportbevételt és devizatartalékot biztosított az argentin gazdaság szereplőinek.

A gyengülés mögött számos, egymástól független ok húzódik meg. A tavaszi peso erősödése arra ösztönözte az argentinokat, hogy külföldi utazásokra induljanak, ami jelentős deviza vásárláshoz vezetett. Az év első négy hónapjában a külföldre utazók száma 8,4 millióval nőtt, ami 68 százalékos emelkedést jelent a 2024-es adatokhoz képest.

A peso gyengülésének fő oka azonban a befektetői hangulat változása volt.

A peso iránti bizalom láthatóan megingott, mivel a költségvetéshez kapcsolódó kockázatok fokozódtak, és a választások közeledte is fokozza a bizonytalanságot. A szenátus a múlt héten jóváhagyott egy szociális és nyugdíjreformot, amely a GDP 2,5%-át érinti, és ez alááshatja Milei költségvetési fegyelemre tett ígéreteit. Noha az elnök már jelezte, hogy megvétózza ezt a törvényt, a költségvetési helyzet körüli aggodalmak arra ösztönözték a nemzetközi befektetőket, hogy lépjenek, így például a JP Morgan már el is kezdte pesoban denominált eszközeinek értékesítését.

A pesónak a végső impulzust a lakosság szolgáltatta, amely a választások közeledtével fokozatosan elkezdte vagyonát stabil, értékálló dollárra cserélni.

Argentínában a dollár régóta stabil menedéket jelent a gazdasági bizonytalanságok idején, így nem meglepő, hogy a választások közeledtével egyre többen fordulnak a dollár vásárlásához.

Az argentin pénznem leértékelése komoly kihívások elé állítja a központi bankot, mivel...

Mindez fokozza az importköltségeket, továbbá felerősíti az árnyomást, és egyben gátat vet a várakozások stabilizálásának is.

Jelenleg a nyílt piaci beavatkozás és a monetáris politikai szigorítás egyaránt komoly kihívásokkal néz szembe. A peso dollárra való erősítése drasztikusan csökkentené a jegybank már amúgy is alacsony devizatartalékait, amely veszélybe sodorná a következő évben esedékes külföldi adósság részletek kifizetését. Monetáris szempontból pedig alig maradt lehetőség az ösztönzésre, mivel a kamatok emelése a fogyasztás és a befektetések visszafogásához vezetne, ami végső soron a GDP-növekedést is fékezheti.

Ahogy Eduardo Levy Yeyati, a Torcuato di Tella professzora nyilatkozott,

Milei most egy komoly kihívással néz szembe: az infláció mérséklése, a gazdasági növekedés serkentése és a devizapiac stabilizálása mind olyan célok, amelyek egymással ellentmondásban állnak. Eddig a politikai szempontból prioritást élvező inflációellenes intézkedésekre helyezte a hangsúlyt, de mostanra a többi gazdasági terület is sürgető beavatkozást igényel.

Az argentin gazdaság helyzete több szempontból is válságosra fordult, és a felmerülő problémák, valamint a lehetséges megoldások jelentős hatással lehetnek az októberi választások kimenetelére. Az erős peso által generált import jelentős mértékben csökkentette az exportra orientált vállalatok, valamint a kis- és középvállalkozások versenyképességét. A negatív kereskedelmi mérleg finanszírozása szintén komoly kihívást jelent. Ezen kívül a külföldi tőkebeáramlás hiánya is aggasztó, és elemzők véleménye szerint a nem energetikai és bányászati beruházások beindulása csak a devizapiaci korlátok teljes eltörlése és egy munkajogi reform után válik valóságossá. Továbbá, a munkaerőpiac helyzete is riasztó, amit a munkanélküliségi ráta 3 éves csúcsra emelkedése (7,9 százalék) is tükröz.

A munkanélküliség a lakosságot is egyre inkább foglalkoztatja, az AtlasIntel legfrissebb felmérése szerint pedig mára a legégetőbb problémává vált, az inflációt is megelőzve.

Az egyre nyilvánvalóbb gondok ellenére Milei egyelőre képes volt szinten tartani társadalmi támogatottságát, mely egy júniusi felmérés alapján 44 százalékon állt, éppen az elutasítók arányával megegyezően. A támogatói bázis megőrzése a következő hónapok kulcskérdése lesz, az októberi választásokon ugyanis eldől, hogy támogató parlament vagy a múlt heti nyugdíjreformhoz hasonló konfliktusok jönnek-e Milei elnökségének második felében.

Bár technikailag van esély arra, hogy az elnök sikeres választási eredménye után képes lesz növelni a devizatartalékot és vonzani a külföldi tőkét, az elemzők figyelmeztetnek, hogy a kockázatok továbbra is jelentősek. A szakértők hangsúlyozzák, hogy a gazdaság rendkívül sérülékeny helyzetben van, és az alacsony devizatartalék egy olyan ország esetében, mint Argentína, ahol a dollár dominál, elengedhetetlenül szükséges. A közelmúlt eseményei alapján a bizonytalanság valószínűleg még sokáig velünk marad.