A magyarok büszkék és eltökéltek, mindig készen állnak arra, hogy megvívják a saját csatáikat. Az elszántságuk és a kitartásuk példaértékű, hiszen nem riadnak vissza a kihívásoktól.

A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/magyarorszag/dacosak-a-magyarok-vallaljak-a-harcot-932357/

A szilveszteri ünneplés egy brutális eseménysorozattal zárta le az évet a nyugati nagyvárosokban. Vajon a titkosszolgálatok az elmúlt évtized során nem tanultak semmit a történtekből?

- Megint nagyot hibáztak, rosszul végzik a dolgukat. Ez lenne az egyszerű válasz a kérdésére. Ennél azonban sokkal komolyabb helyzet alakult ki 2024-re. Az elmúlt évtizedben több nyugati állam is milliószámra engedte be az illegális migránsokat mindenfajta szűrés és ellenőrzés nélkül, és nem vette komolyan a szemmel is látható tényt, miszerint a jövevények döntő többsége fiatal, katonakorú, esetleg hadviselt, harci tapasztalatokat szerzett fiatal férfi. Ezek számtalanul tesztelték az európai rendfenntartó erőket és titkosszolgálatokat, és ma már azt hiszi ez a tömeg, hogy bármit megtehet. Látni kell, hogy Németországban több száz fiatal hasonló eszközökkel és igazán durva módon támadott meg hasonló célpontokat. Ne mesélje nekem senki, hogy ez nem tudatos, alaposan megtervezett, átfogó akció volt!

- Ami történt, azt nevezhetjük-e a német kormányzati válság metaforájának? És akkor vegyük ide a francia kabinet és Macron elnök látványos összeomlását is!

- Amit most a Nyugat két egykor legerősebb országában látunk, az maga az állami struktúra és a hozzá kötődő politikai elit bukása. Legyen világos előttünk, hogy Németországban, de Franciaországban is szinte mindegy volt, hogy melyik párt szerzi meg a kormányzati hatalmat, alapvető céljaik azonosak voltak. Csakhogy 2024-ben jelentősen megerősödtek establishmenten kívüli erők, ami komoly meglepetést, majdhogynem pánikot keltett Brüsszelben is.

Gondol-e az AfD és Marine Le Pen pártjának növekvő befolyására?

Természetesen! Íme egy egyedibb megfogalmazás: - Igen, az elit szánalmasan kisstílű játszmái révén igyekezett megakadályozni, hogy ezek a lehetőségek akár csak véletlenül is a kormányzati hatalom közelébe kerüljenek. Ez a küzdelem azonban rendkívül súlyos következményekkel jár az adott országok gazdaságára és társadalmára nézve, és csupán átmeneti sikert eredményezhet.

Donald Trump érkezése újra felkavarja a politikai vizeket, miközben Elon Musk, Trump jobbkezének tekintett figura, nyíltan szimpatizál az AfD-vel. Ez a helyzet különös figyelmet érdemel, hiszen olyan jeleket küldhet Európának, amelyek a populista politikai mozgalmak térnyerését és a hagyományos politikai struktúrák megingását sejtetik. Európa számára ez figyelmeztetés lehet arra, hogy a politikai táj folyamatosan változik, és a szélsőséges nézetek egyre nagyobb teret nyernek. A nyugati demokráciák számára fontos kérdés, hogy hogyan reagálnak ezekre a kihívásokra, és milyen lépéseket tesznek a társadalmi kohézió megőrzése érdekében. Az ilyen szövetségek és szimpátiák nem csupán politikai, hanem gazdasági és társadalmi következményekkel is járhatnak, amelyek hosszú távon formálhatják Európa jövőjét.

- Először is más hangot ütnek meg az amerikaiak. Musk bejelentette például, hogy ha nem az AfD győz a közelgő németországi választáson, akkor az ország összeomlik. Mindjárt fel is csattant a nyugati elit, mondván, milyen jogon avatkozik be Elon Musk a német belpolitikába. Kemény nyilatkozatháború kezdődött. Úgy tűnik, mintha a német politikai elit nem nézne a naptárra, hiszen közel van már január 20., vagy súlyos zavarában nem talál megoldást az új amerikai kihívásra.

- Ha már a biztonsági szolgálatokról és a belbiztonsági erőkről beszéltünk, milyen állapotban vannak az európai hadseregek? Amelyek időnként eljátszanak a gondolattal, hogy megjelennek az orosz fronton...

A fegyverzetük jelentős részét átadták Ukrajnának, ami rávilágít a nyugati hadseregek gyengeségeire. Ezen kívül, a mögöttük álló hadiipari struktúra is gyenge, nem képes saját gyártású fegyverek és lőszerek előállítására. Az elmúlt évek ideológiai változásai – mint az LMBTQ-, gender- és woke mozgalmak – mély hatással voltak a fiatalokra, akik egyre inkább elfordulnak a katonai pályától és a szolgálattól. A hazafias érzés, a család védelme és a katonai élet iránti motiváció hiányzik; sokan nem érzik magukat készen arra, hogy vállalják a katonaélet kihívásait. Amikor az orosz-ukrán konfliktus kitört, hirtelen megindult egy leszerelési hullám a német fegyveres erőkben. Kiderült, hogy sok katona csupán munkahelyként tekintett a hadseregre, és nem is gondolt arra, hogy valaha harcolniuk kellene. Hiába próbálják a katonai vezetők növelni az újoncok számát, a jelentkezők száma drasztikusan csökken. A hazaszeretet és a család védelme mára szinte tabuvá vált a nyugati kultúrában. Nem meglepő tehát, hogy a nyugat-európai katonai vezetők egyre gyakrabban nyilatkoznak arról, hogy egy esetleges támadás esetén legfeljebb három, de legfeljebb hat hónapig tudnák megvédeni magukat.

Úgy tűnik, hogy 2024-re a lengyel vezetés, a helyzet súlyosságát felismerve, arra a döntésre jutott, hogy előre lépnek, mint a kontinens egyik vezető védelmi ereje, amely katonai szempontból is jelentős. Jelenleg a katonai költségvetésük már közel öt százalékon áll, ami egyértelműen jelzi ambícióikat és elkötelezettségüket.

- Regionális középhatalomként tekintenek magukra; amint felfejlesztették a haderejüket, egyenesen a németek helyébe akarnak lépni. Ebben a Biden-adminisztráció is jelentősen támogatta Varsót, és hogy olajozottabban menjenek a dolgok, hatalomba segítette a liberális Donald Tuskot.

Hogyan alakulhat a lengyel politikai helyzet Trump elnöksége alatt? Milyen irányba mozdulhat el a lengyel kormány álláspontja, figyelembe véve a nemzetközi politikai dinamikákat és az amerikai-lengyel kapcsolatok fejlődését?

- Semmiképpen. Nézzünk a térképre, és látni fogjuk, hogy az amerikai hadsereg számára mennyire fontos bázis Lengyelország geopolitikai szempontból. Az amerikaiak jelentős fejlesztéseket hajtottak végre lengyel földön, az ország továbbra is az USA legderekabb stratégiai partnere lesz.

Több alkalommal is kifejezte, hogy a kurszki ukrán hadművelet során nyugati katonák is részt vettek. Ez pedig hozzájárult ahhoz, hogy az ukrán offenzíva kezdetben meglehetősen sikeresnek bizonyult. Miért van ez így?

- Nem formális, tehát amerikai vagy brit egységekről beszélünk, hanem olyan nemzetközi brigádokról vagy annak álcázott alakulatokról, zsoldoskülönítményekről, amelyek már a háború kezdete óta színen vannak. Közel tízezer egyébként jól kiképzett és jól felszerelt katonáról és tapasztalt parancsnokaikról. Ezek az alakulatok törtek be Kurszkba ukrán elit egységekkel együtt. Persze nem úszták meg veszteségek nélkül az összecsapásokat, az elmúlt időszakban több elesett nyugati katonáról adott tájékoztatást az orosz vezetés. Joe Biden azt állította, hogy nem tudott minderről. Vicces. Többek között azért is tervezték meg a kurszki támadást, hogy ne Biden hivatali ideje alatt omoljon össze Ukrajna a donbaszi fronton.

- Igen, az orosz oldalon pedig megjelentek az észak-koreai katonák. Nem úgy fest ez az egész, mint egy mini-világháború?

Ami az orosz katonai helyzetet illeti, nem érhet minket különösebb meglepetés. Érdemes figyelembe venni, hogy Oroszország már korábban is toborzott harcosokat a közép-ázsiai térség egykori szovjet tagállamaiból. Ezek az egyének folyékonyan beszélnek oroszul, orosz fegyverekkel dolgozták ki a harci tudásukat, és vonzó zsoldot kínálnak számukra, így jelenleg is jelentős számban csatlakoznak az orosz erőkhöz. Az észak-koreai egységek megjelenése egyfajta új szintet képvisel, de ennek a politikai és katonai aspektusait még tisztázni kell. Sok a kérdőjel és a félreértés, a dezinformáció pedig még inkább bonyolítja a helyzetet.

Zelenszkij hol nyitott a tárgyalásokra, hol pedig elzárkózik tőlük; úgy tűnik, mintha ő és az ukrán elit nem igazán szeretnék lezárni a háborút. A pletykák szerint ez azért van, mert így jobban tudják hasznosítani a beérkező támogatásokat. Valóban igaz az, hogy az ukrán vezetés Kijevnek szánt nyugati segélyek egy részét saját zsebébe teszi?

Az amerikai vélemények szerint a támogatások körülbelül 30%-a eltűnik a korrupció sötét világában. Zelenszkij sem mentes a gyanúktól, hiszen a háború alatt jelentős vagyont halmozott fel, és elegáns villákat vásárolt a világ különböző pontjain. Felesége egy-egy londoni ékszerüzletben akár másfél millió dollárt is költ, ami még inkább fokozza a gyanakvást az átláthatósággal kapcsolatban.

- Friss információk szerint ő az eddigi ukrán elnökök közül a legnagyobb mértékben sikkasztott a Szovjetunió felbomlása óta.

Zelenszkij számára a háború folytatása nem csupán politikai kérdés, hanem egyfajta biztosíték is a hatalom megtartására, hiszen amíg a konfliktus tart, addig elkerülheti a számonkéréseket és a felelősségrevonást. Az ukrán társadalom egyre fáradtabb a harcokban, és sokan felelőssé teszik az elnököt, amiért nem tárgyalt a helyzet megoldásáról, hanem inkább a háború mellett döntött, figyelmen kívül hagyva a minszki megállapodásokat. Zelenszkij ráadásul a veszteségekről szóló adatokkal is manipulál, amikor 43 ezer főt említ; a valóságban azonban a számok valószínűleg meghaladják az 500 ezer főt, beleértve azokat is, akik súlyos sebesüléseket szenvedtek el, és már sosem térhetnek vissza a harctérre. Az ő jövőjük is kérdéses, hiszen a háború után vajon lesz-e olyan munkahely, ahol alkalmazhatják őket? Ha valóban csak 43 ezer ukrán katonát veszítettek volna, akkor nem lenne szükség drasztikus sorozási intézkedésekre, és nem lenne indokolt a katonai szolgálat alsó korhatárának 18 évre való csökkentése, amit az Egyesült Államok is sürget. Az önkéntesen jelentkező, kezdetben lelkes fiatalok már régóta nem bírják a harcok terheit, sokan közülük elestek, mások pedig súlyosan megsebesültek a városi harcok során. Ukrajna számára egyre nehezebb pótolni őket, és a háború folytatásának következményei egyre súlyosabbak.

Donald Trump megjelenése a színen új dimenziót adhat a béketárgyalásoknak. Vajon valóban várhatóak nehéz és bonyolult tárgyalások?

- A várva várt béketárgyalások már a világ újrafelosztásáról, a nagyhatalmi régiók körülrajzolásáról szólnak majd. Világos, hogy Kínát nem lehet ebből kihagyni, kérdés, hogy Peking milyen igényekkel jelentkezik. De a regionális középhatalmak is szót fognak kérni, mert szeretnék növelni a befolyásukat. Törökországra, Szaúd-Arábiára, Iránra, Brazíliára gondolok elsősorban. Ezek az országok már nem akarják elfogadni a fejük fölött zajló nagyhatalmi osztozkodást.

Sokan a Mikulás jóságos és derűs alakját látják Donald Trumpban. De valójában mi fogja lekötni a figyelmét a közelgő fegyverszüneti és béketárgyalások során, amikor visszatér a hivatalába? Milyen stratégiákkal és megközelítésekkel próbálja majd formálni a nemzetközi kapcsolatokat?

Az elnöksége alatt Donald Trump ismételten arra fog törekedni, amiről kampányában folyamatosan beszélt: Amerika nagyságának visszaállítására. Az első ciklusának sikeres tapasztalataira alapozva, üzleti megközelítéssel kíván hozzájárulni a béketeremtéshez. Emlékezzünk csak a Közel-Keleten végrehajtott Ábrahám-megállapodásokra, amelyek révén Szaúd-Arábia és Izrael között teremtett közeledést, figyelembe véve, hogy mindkét fél számára előnyös megoldásokat kínáljon. Most is hasonló stratégiát alkalmaz majd, és olyan megállapodásokat javasol, amelyekben az Egyesült Államok gazdasági, katonai és politikai érdekei hangsúlyosan jelen lesznek. Ne számítsunk arra, hogy egy kedves Mikulás bácsi csupán ajándékokat osztogat; sokkal inkább kemény tárgyalásokra és határozott lépésekre számíthatunk.

- Hogyan befolyásolja majd az európai politikát mindaz, ami Szíriában történt? Miként maradhattak ott végül is az orosz katonai bázisok?

Úgy vélem, hogy Damaszkuszban egyáltalán nem valami varázslatos esemény történt, hanem inkább az új nagyhatalmi játszmák első lépcsőfokáról van szó. Csak így tudom értelmezni Aszad rezsimjének összeomlását, amit húsz évnyi eredménytelen próbálkozás után végül sikerült megvalósítani. Figyelemre méltó, hogy az hatalomra jutott egykori iszlamista csoportok megálltak a tartúszi orosz tengeri bázis közelében. Az oroszok pedig, miután ledobtak néhány bombát, látványosan leállították Aszad támogatását, és kivonták őt a térségből.

Tehát úgy tűnik, hogy Aszadot és rendszerét szándékosan hagyták megbukni, mert cserébe valami lényegesebb, nagyobb haszonnal kecsegtető célokra számítanak?

Természetesen! Íme egy egyedibb megfogalmazás: - Valóban, nyilvánvaló, hogy komoly háttéralkuk köttetnek, amelyek eddig rejtve maradtak előttünk. Közben viszont azt is tudjuk, hogy Moszkva ambíciója Líbiában új katonai bázis létrehozása. Amíg az ukrán konfliktus zajlik, Moszkva nem fogja feladni ezt a kifinomult, mégis terjeszkedő politikai irányvonalat, és a nagypolitikába való visszatérésének újszerű önmeghatározásáról sem mond le.

A 2024-es év tanulságai között kiemelkedő, hogy a brüsszeli vezetés súlyosan lemaradt a fontos eseményekről. Játékból kiábrándult helyzetbe került, miközben a magyar elnökség éppen azt próbálta hangsúlyozni, hogy aktívan részt kellene venni a politikai és gazdasági folyamatokban, és komolyan kellene venni Európa jövőjét. Vajon meddig maradhat még Von der Leyen és csapata a hatalom közelében?

A mostani diskurzusunk nem csupán a 2024-es évre korlátozódik; valójában már legalább másfél évtizede tapasztalhatjuk az uniós intézmények bénultságát és önrombolását. Nyilvánvalóvá vált, hogy a német ipar összeomlása, a súlyos politikai válságok létrejötte, valamint bizonyos nyugati nagyvárosok szilveszteri polgárháborús állapotai mind-mind figyelmeztető jelek. A magyar elnökség Trump szavainak szellemében hirdette meg, hogy tegyük naggyá Európát. A nyugati vezetők nem sokat haboztak, és rábólintottak erre a felhívásra, mintha készen állnának az együttműködésre. Ugyanakkor azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi brüsszeli elit valóban képes lesz-e cselekvésre a feladat megvalósításában, joggal merülhetnek fel kétségeink.

- Az az érzése az uniós polgárnak, hogy Brüsszel morális értelemben mélypontra került. Beültettek egy terroristát az EP-be, konkrét korrupciós vádakkal illetett személyek forgolódnak az Európai Bizottságban és a hozzá kapcsolódó adminisztrációban, méghozzá egyre nagyobb számban és Magyarországot mocskolva. Ez már a teljes szétesés jele?

Valóban, 2024 a brüsszeli politikai válság csúcspontjának számított. Bármi is történhet még, a helyzet már most is aggasztó. Különösen figyelemre méltó, hogy Ursula von der Leyen, a brüsszeli vezetés legfőbb arca, egy korrupciós ügy kapcsán gyanúsan lassan halad a nyomozással, sőt, úgy tűnik, hogy a vizsgálat teljesen megfeneklett. Bőséges idő állt rendelkezésére a bizonyítékok eltüntetésére. Egy másik aggasztó tendencia is kirajzolódik: a balliberális és a magukat keresztény-konzervatívnak mondó erők között szoros szövetség formálódik. Különösen az EPP és Manfred Weber ügyetlen lépései emelkednek ki, amelyek jól tükrözik Nyugat-Európa politikai táját. Ennek a szövetségnek az elsődleges célja, hogy távol tartsa a hatalomtól a nemzeti orientációjú politikai szereplőket, és ha lehetősége nyílik rá, teljes mértékben elmozdítsa őket a politikai színről.

- Milyen kilátásai vannak a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet igazgatójának a magyar függetlenség megőrzésére ebben a kaotikus helyzetben? Hiszen a nemzeti táboron belül is akadnak, akik kétségeiket fejezik ki, hogy az ország képes lesz-e ellenállni a rá nehezedő nyomásnak...

- Látom, hogy 2025-ben komoly külső és belső támadásokkal kell szembenéznünk, minden téren. Ami ma a magyar belpolitikában történik és amit művelnek valakik a forinttal, az összefügg. Számíthatunk arra is, hogy külföldi erők támogatásával már az első negyedévben utcára viszi egyre agresszívabb kampányát az ellenzék. Sokat jelentene nekünk, ha legalább a tűzszünetig jutnának a szomszédunkban harcoló felek. Mindezzel együtt sem vagyok pesszimista. A nyugati politikusok nem ismerik a magyarok mentalitását. Nem ismerik azt a dacot, ami egy ponton igencsak fel tud kerekedni ebben a sokat tűrő népben, és akkor a sarkára áll, felvállalva a legkeményebb harcot is.