A Gaia űrszonda befejezte a Tejút galaxisának részletes feltérképezését.
Befejezi küldetésének égboltfelmérési szakaszát az Európai Űrügynökség (ESA) Tejút-térképezője, a Gaia január 15-én. Az űrtávcső 2014 óta végez méréseket, az általa gyűjtött adatok alapján készülhetett el a Tejútrendszer eddigi legpontosabb térképe.
A Gaia űrtávcső az utolsó évtized során lenyűgöző, több mint hárombillió megfigyelést rögzített, amelyek csaknem kétmilliárd csillagra és egyéb kozmikus objektumokra vonatkoznak. Ezzel a tudományos eszközzel forradalmasult a galaxisunk és kozmikus környezetünk megértése – áll a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont január 15-i sajtónyilatkozatában.
Az űrtávcsövet 2013. december 19-én bocsátották fel, és naponta körülbelül tíz gramm hideg gáz biztosítja a szonda forgását. Mivel az üzemanyagtartály kezd kiürülni, néhány utolsó technológiai teszt után március végén a Gaiát "nyugdíjazzák", és olyan pályára küldik a Nap körül, ahol elkerülhetik a többi űrszondával való ütközést vagy zavaró interferenciát. Ezzel azonban még nem ér véget a küldetése.
Két hatalmas adatközlés még várat magára, előbb 2026-ban, majd pedig az évtized végén.
"A mai nappal véget érnek a tudományos megfigyelések, és ezt a hihetetlen küldetést ünnepeljük, amely minden várakozásunkat felülmúlta, és az eredetileg tervezett élettartam majdnem kétszereséig tartott" - idézi a közlemény Carole Mundellt, az ESA tudományos igazgatóját, aki szerint
A Gaia küldetése során, amely már több mint egy évtizede zajlik, számos alkalommal rögzítette minden egyes csillag helyzetét és fényességének ingadozásait. Ezen mérések alapján a kutatók képesek voltak meghatározni közel kétmilliárd kozmikus fényforrás távolságát, mozgási mintázatait, kémiai összetételét, valamint számos egyéb jellemzőjét.
"Ez lehetővé tette a Gaia fő céljának megvalósítását, vagyis a Tejútrendszer legnagyobb, legpontosabb térképének elkészítését, amely úgy mutatja meg nekünk saját galaxisunkat, ahogy eddig más módon nem sikerült. Így most a legjobb képünk van arról is, hogy hogyan néz ki galaxisunk egy külső szemlélő számára" - emelték ki a közleményben.
"A Gaia projekt forradalmasította a Tejútrendszerről alkotott képünket, hiszen a friss térképek drámai eltéréseket mutatnak a korábbiakhoz képest. Még a legalapvetőbb fogalmakat is újraértékelték, mint például a galaxisunk középpontjának küllője körüli forgás, a korong alakváltozása, a spirálkarok részletes felépítése, valamint a csillagközi por eloszlása a Nap környezetében" - emeli ki a közleményben Stefan Payne-Wardenaar, a Max Planck Csillagászati Intézet kutatója Németországban.
A Tejútrendszer távoli részeinek képe azonban most is hiányos adatokon alapuló becslés marad, amit a Gaia következő adatközlései alapján lehet majd tovább pontosítani.
A Gaia a galaxis csillagain többször is végigpásztázott, más objektumokat is észlelt, a Naprendszerben keringő kisbolygóktól kezdve a Tejútrendszeren kívüli galaxisokig és kvazárokig, a szupernagy tömegű fekete lyukak által táplált galaxisok fényes és aktív központjáig.
A Gaia űrszonda mérései révén a kutatók sikeresen pontosan meghatározták több mint 150 ezer aszteroida pályáját. Ezen adatok felhasználásával létrehozták a legnagyobb háromdimenziós térképet, amely körülbelül 1,3 millió kvazárt tartalmaz. Érdekesség, hogy a legtávolabbi kvazár már akkor fényesen ragyogott, amikor az Univerzum mindössze 1,5 milliárd éves volt.
A beszámoló alapján a Gaia tudományos és technikai csapatai már aktívan dolgoznak a 2026-ra ütemezett negyedik adatközlés előkészítésén. Ez a friss adatközlés a küldetés első öt és fél évének méréseire építkezik majd. Az új eredmények révén jelentős bővülés várható a kettőscsillagok katalógusában, amely eddig a legnagyobb ilyen jellegű gyűjtemény. Továbbá, a Gaia által felfedezett exobolygók száma is növekedni fog, új perspektívákat nyitva a csillagászat terén.
A projekt keretein belül számos európai ország, köztük Magyarország kutatói is aktívan hozzájárulnak az adatok feldolgozásához. Ez a sokszínű együttműködés a kilencvenes évekbe vezethető vissza, amikor a Gaia ősének tekintett Hipparcos műhold megkezdte működését.
"Már a Hipparcos működése idején sejteni lehetett, hogy az űrből végzett asztrometria milyen jelentős mérföldkő a csillagászat történetében. Ezt a várakozást a Gaia tökéletesen igazolta. A tudományos eredmények mellett pedig rendkívül felemelő érzés a részvétel egy ilyen horderejű nemzetközi együttműködésben" - idézik Szabados Lászlót, a HUN-REN CSFK Csillagászati Intézetének tudományos tanácsadóját, aki az első magyar tag volt a Gaia-konzorciumban.
Az évek előrehaladtával a magyar részvétel előbb három-négy, majd közel tíz főre nőtt, az Európai Űrügynökség PECS és PRODEX programjából, illetve a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivataltól elnyert támogatásoknak köszönhetően.
A magyar kutatók első jelentős hozzájárulása a misszióhoz a cefeida pulzáló változócsillagok azonosításához szükséges eljárások kidolgozása volt. Ezt követően a kutatások kiterjedtek a fiatal csillagok fényváltozásainak részletes vizsgálatára, valamint a váratlan jelenségeket követő Gaia tudományos riasztások figyelemmel kísérésére is.
