Bányászvárost hozott létre, majd egy magyar újság megalapításával gazdagította a médiát, végül pedig visszatért, hogy szembeszálljon a nyilasokkal.
Facebook-csoportból lett szerzői közösség írja az amerikai és Amerikát megjárt magyarok kollektív történelemkönyvének második kötetét.
Pásztor Sabrina Kim, az Óhazából az Újvilágba című könyvsorozat második kötetének egyik szerzője, a Narancs.hu kérdésére válaszolva elmesélte, hogy szülei 1956-ban hagyták el Magyarországot, és több mint negyven évet töltöttek az Egyesült Államokban. A saját tapasztalataikról írt, amelyek Magyarországon, Ausztriában, majd az Egyesült Államokban alakultak, és arról, hogyan teremtettek sikeres életet maguknak és neki, aki már Chicagóban született. Sabrina nemrég tért vissza Magyarországra, követve édesanyját, aki három éve jött haza Budapestre, és jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa. Beszélt arról is, hogy saját bikulturális identitásáról írt, és arról, mennyire csodálatos, de egyben kihívásokkal teli is, hogy két olyan világban él, amelyek sok párhuzamot mutatnak. Megosztotta tapasztalatait a nyelvtanulásról - ő a magyart, míg szülei az angolt sajátították el - és arról, hogy hogyan próbált beilleszkedni Magyarországon, miközben erős amerikai identitással rendelkezett. Hangsúlyozta, hogy fontos a magyar diaszpóra kulturális jelenségként való értelmezése, hiszen ez volt az első "menekültmozgalom", amelyet az ENSZ elismert. Ebből a szempontból lényeges a veszteség és a megtalálás mélyebb megértése. Különösen érdekes számára, hogy a közösség, amely nem Magyarország határain belül létezik, miként őrzi vagy engedi el hagyományait. A könyv arra ösztönöz, hogy elgondolkodjunk azon, mit jelent több dimenzióban részesévé válni egy kultúrának.
A készülő kötet, az ő munkájával együtt, több mint ötven izgalmas történetet tár elénk.
A könyv előzménye, hogy tavaly február 8-án a Facebookon a sajóvadnai Szabon János a dédszülei eljegyzésének évfordulóján közzétett egy visszaemlékezést. A dédapa megjárta Amerikát. Bejegyzését olvasta a tatai Bakos Réka, akinek dédapja szintén szerencsét próbált az Újvilágban. János és Réka még februárban Facebook-csoportot hozott létre, hátha másnak is vannak ilyen családi emlékei. Két nap alatt hatszázan csatlakoztak.
Ez, látszott, jelentős részben annak köszönhető, hogy egyre többen érdeklődnek családjuk múltja iránt, és az internet révén könnyebb a kutatás. Az Óhazából az Újvilágba - Hungarian Roots & American Dreams csoportnak már 1100 tagja van. A közzétett családtörténetek könyvbe kívánkoztak. Az első kötet magyar és angol nyelven tavaly jelent meg Bakos Réka és Fenyvesi Anna szerkesztésében.
"A készülő kötetben olyan család története is szerepel, amely a kilencvenes évek elején ment ki, mert a férj a Világbanknál kapott állást" - mondja Fenyvesi Anna nyelvész, a Szegedi Tudományegyetem Angol-Amerikai Intézetének oktatója, a kötet egyik szerkesztője. - "Először ideiglenesnek tekintették az ottani életüket, aztán megszületett a második és harmadik gyerek, és most ott tartanak, hogy hazajárnak, de már nem költöznek vissza. A férj ott ment nyugdíjba, már több minden köti őket oda, mint ide. Ez a mostani összeállítás jobban lefedi a magyar emigráció teljes körét. Követi a második világháború után kivándorolt, jellemzően felső osztálybeli emberek, vezető értelmiségiek sorsát is. Egyik szerzőnk édesapja tizennyolc évesen, a Dunántúlról, az orosz hadsereg elől menekülve lóháton jutott el Münchenig, ott élt menekülttáborban öt évig, mielőtt elindulhatott Amerikába. Több szó esik Balogh Balázs tanulmánya révén is azokról a helyekről, ahol sok magyar élt együtt. A nagyvárosok, mint Chicago és Cleveland mellett bemutatunk kevéssé ismert településeket, amilyen a Kentucky államban található Himlerville, amely magyar bányásztelepülésként jött létre a Mátraverebélyről kivándorolt zsidó származású Himler Márton révén. Ő 1907-ben egy fillér nélkül érkezett meg Amerikába, 1919-ben már bányát vásárolt. A települést valószínűleg az amerikai postaszolgálat nevezte el róla, mert ő volt az első lakója."
