Az olasz családok gyakran jogi lépéseket tesznek, hogy elbúcsúzzanak a negyvenes éveikben járó gyerekeiktől, míg a svédek körében már a húszas éveik elején járó fiatalok is inkább saját lábukra állnak, még ha ez néha nehézségekkel is jár.

2023-ban egy olasz nő pert nyert a két, 40, illetve 42 éves fiával szemben, akik nem voltak hajlandók elhagyni a mamahotelt. A mediterrán országokban és Kelet-Európában is igen jellemző, hogy a fiatal felnőttek meglehetősen sokáig élvezik a szülői ház nyújtotta előnyöket: sokszor semmilyen formában nem járulnak hozzá a háztartás költségeihez, miközben egy fedél alatt laknak a szüleikkel a gyerekkori szobájukban.

Vannak helyek, ahol az életforma kényszerű választás: a megfelelő munkalehetőségek hiánya és a magas lakhatási költségek miatt az emberek nem igazán tudnak más alternatívát találni. Másutt viszont a kényelem az, ami a döntéseket meghatározza. Ezzel szemben az észak-európai országokban a fiatalok sokkal korábban, már 18-20 éves korukban elindulnak a felnőtt élet felé. Ők hajlandók akár nehezebb körülmények között élni néhány évig, hogy elérhessék az önállóságot, még ha ez azzal jár is, hogy meg kell válniuk a megszokott otthoni kényelmtől.

A Betűtészta 6. epizódjában Murinkó Líviával, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet tudományos főmunkatársával folytattunk izgalmas eszmecserét a mamahotel jelenségéről. Különböző nézőpontokat vizsgáltunk meg, beleértve a szülők és gyermekeik közötti feszültségeket, valamint azt is, hogy vajon az idősebb vagy a fiatalabb generáció él-e jobban ezzel a helyzettel.

Bár sok fiatal a középiskolai évek során kollégiumba költözik, ezt nem szabad összetéveszteni a valódi felnőtté válással. A határvonal nem csupán a szennyes ruhák mosása vagy a vasárnapi ebéd dobozolása, hanem inkább az önálló megélhetés és boldogulás képességén múlik. Nehéz azonban pontosan megmondani, mikor érzi valaki, hogy végleg levált a szüleitől, és a kutatóknak is kihívás ezt a jelenséget elemezni. Sok fiatal huszonéves korára már szeretne felnőttként megjelenni, még akkor is, ha albérletük költségeit a szüleik állják, vagy ha az anyagi helyzetük nem teszi lehetővé, hogy önálló életet kezdjenek.

Murinkó véleménye szerint a családtámogatási rendszer nem kínál megoldást a fennálló problémákra. A CSOK bevezetésével valóban tapasztalható volt egy kis növekedés a házasságkötések számában, azonban a helyzet nem hasonlítható a 70-es és 80-as évekhez. A fiatalok ma már nem sietnek családot alapítani, miután elhagyták szüleiket. Sokkal inkább arra törekednek, hogy stabil egzisztenciát teremtsenek és karrierjükre fókuszáljanak, mielőtt gyermeket vállalnának.

Külföldön a bérlakásrendszer részben válasz a lakhatási kihívásokra, hiszen így a fiataloknak nem kell olyan piacon próbálkozniuk, ahol az átlagos jövedelem alig elegendő egy városi albérlet kényelmes fenntartásához. Ugyanakkor Dél-Európában a mamahotel inkább a kényelem szimbóluma, nem csupán a szűkös anyagi keretek okozta kényszermegoldás.