"Az írás folyamata talán egy cseppnyi őrültséget igényel. Én magam pedig igazán elragadtatottan őrült vagyok!"
Pap Vera-Ágnes: Janne Teller "A Semmi" című regénye igazi szenzációt keltett, amikor megjelent. Én személy szerint egy véletlen folytán találkoztam a könyvvel – egy könyvesbolt polcain bukkantam rá, ahol a borítója és a címe azonnal felkeltette az érdeklődésemet. A történet mélysége és az alapkérdések, amelyeket feszeget, azonnal magával ragadott. Azóta is emlékszem arra az érzésre, amikor először belemerültem a lapjaiba, és felfedeztem a szerző egyedülálló stílusát és gondolatébresztő üzeneteit.
Weyer Szilvia: Dániában 2000-ben jelent meg a Semmi, nekem tíz évvel később akadt a kezembe. Intet az eredeti címe: mindig is szerettem ezt a dán szót, ami kiválóan mutatott az egérszürke borítón. A külseje azért is jutott eszembe, mert - micsoda véletlen - pont ilyen borítóról ír a Büszke vagy rám, Joanna? című aktuális regényében: "Azt hiszem, egészen különleges arrogancia vagy naivitás kell ahhoz, hogy valaki ilyen jellegtelen szürke színt válasszon, amit szinte észre sem lehet venni a polcokon a rengeteg piros, sárga és aranyozott gerincű könyv között. Mintha ez a regény érdekesebb volna, vagy több mondanivalója lenne." De ilyesmin már csak azért sem kellett gondolkoznom, mert a könyv híre megelőzte az olvasmányélményt. A Semmi nemhogy híres, de hírhedt regény lett Dániában. Te értetted az akkori felháborodást? A nihilista regény, ami megrontja az ifjúságot?
P. V.-Á.: Azt hiszem, az ügy kulcsa az, ami a skandináv irodalomban visszatérő téma: a társadalmi felelősség kérdése. A könyv megjelenésekor sokat cikkeztek arról, hogy a Semmi önpusztításra bátorítja a fiatalokat. Ez persze nem így van, ahogy ez azóta kiderült. Teller maga azt mondta egy interjúban, hogy a kamaszoknak efféle gondolataik igenis vannak, és az egyetlen módja annak, hogy ezzel megbirkózzanak, ha ezt kitárgyaljuk. Még azt is hozzátette, hogy szerinte ezek az egzisztenciális kérdések a felnőtteket rosszabbul érintik. A Semmi egyáltalán ifjúsági regény? Teller általában felnőtteknek ír.
W. Sz. nem tervezte, hogy fiataloknak írjon, de a Semmi című mű a pedagógiai célokat szem előtt tartó kiadó megbízásából született. Teller kezdetben elutasította a felkérést, ám később Pierre Anthon hangja kezdett motoszkálni a fejében: "Semminek sincs értelme. Ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá." Teller végül arra a következtetésre jutott, hogy ha a hang megvan, a célcsoport már nem számít. Az első magyar nyelven megjelent regényétől most ugorjunk el a legújabb művéhez, a Büszke vagy rám, Joanna?-hoz, amelynek fordítása szinte fél évet vett igénybe.
