Az emberi viselkedés evolúciója egy lenyűgöző és összetett folyamat, amely mélyen gyökerezik az emberi faj történetének különböző szakaszaiban. Az évmilliók során kialakult viselkedési minták nem csupán biológiai örökségünkből fakadnak, hanem a társadalmi

Teljes teltház és összesen 500 regisztrált néző előtt a spiritualitás, a nyelv, a hiedelmek és a képzelet evolúcióban betöltött szerepéről beszélt Csányi Vilmos etológus, biológus az "ELTE Sikerek" rendezvénysorozat 27. előadásán az Aula Magnában.

A résztvevőket Pataky Csilla, az ELTE Alumni Központ vezetője köszöntötte, majd Borhy László rektor, az Alumni Alapítvány elnöke mutatta be a professzor pályafutásának fontosabb mérföldköveit, az ELTE-s tanulmányoktól kezdve az Etológia tanszék megalapításán és az első sikeres publikációkon át a tudományos ismeretterjesztő és szépirodalmi művek megjelentetéséig és a Széchenyi-díjig.

Bevezetésképpen Csányi Vilmos figyelmeztette közönségét, hogy a laudáció által sugallt kép ne vezesse őket tévútra: a kutatói pálya nem csupán a sikerek sorozataként értelmezhető. Felidézte, hogyan néztek rá szkeptikusan az ELTE biológusai, amikor vegyész végzettséggel érkezett a tudományos közegbe, és említette a hazai és nemzetközi tudományos körök aggályait is, amelyek a halakkal és később a kutyákkal folytatott etológiai kutatásait övezték.

A 2000-es évek elején egy jelentős fordulat vette kezdetét a kutyák és emberi kapcsolat vizsgálatában. Topál József és fiatal kutatói csapata egy figyelemre méltó kutatás során arra a megállapításra jutott, hogy a kutyák képesek felfogni, amikor valaki tanítani szeretné őket, hasonlóan a gyermekekhez. Ezzel szemben a farkasok nem mutattak ilyen jellegű érzékenységet. A lelkes csapat elhatározta, hogy felfedezéseiket a Science folyóiratnak juttatják el, ami váratlan fordulatot hozott: a folyóirat egy munkatársat küldött Budapestre, hogy személyesen ellenőrizze a kutatás hitelességét. A világ egyik legelismertebb tudományos kiadványa végül 2009 augusztusában nemcsak hogy változtatás nélkül publikálta a közleményt, hanem egy négy oldalas kiegészítő anyagban is elismerte az Etológia Tanszék munkáját, kezdve azzal a figyelemfelkeltő felütéssel, hogy

Budapesten életre keltették az etológia tudományágának egy új irányzatát, amely a kognitív etológiát jelenti.

A Science folyóiratban megjelent cikk jelentős mérföldkőként szolgált a további kutatások és publikációk számára. 2009 szeptemberében az Advances in the Study of Behavior című lapban látta napvilágot az a tanulmány, amely a tanszék munkásságát foglalta össze. Előadásában Csányi Vilmos kifejezte háláját azoknak a szerzőknek, akik a kezdeti nehézségek ellenére kitartottak mellette, és mára már mindannyian a tudományos közösség elismert alakjaivá váltak. "Topál József, Miklósi Ádám, Gácsi Márta, Dóka Antal, Pongrácz Péter, Kubinyi Enikő és Virányi Zsófia támogatása és segítsége nélkül nem lehetnék itt önök előtt" - emelte ki szavaiban.

A Science 2009. augusztus 28-i cikke

Csányi adatszintetizáló humánetológiai kutatásai során a Niko Tinbergen által kidolgozott elméletet alapul véve arra a következtetésre jutott, hogy az élőlények működésének teljes megértéséhez nem csupán a pillanatnyi viselkedés vizsgálata elegendő. Fontos, hogy figyelembe vegyük azt az evolúciós folyamatot is, amelynek során a jelenlegi állapot kialakult. Ez a holisztikus megközelítés lehetővé teszi, hogy mélyebb betekintést nyerjünk az élőlények viselkedésének hátterébe és fejlődéstörténetébe.

A tudományos közmegegyezés alapján az emberi faj őse az Australopithecus, amely körülbelül 4 millió éven át élt gyűjtögető életmódot folytatva. Kétmillió évvel ezelőtt azonban jelentős változás történt: az addig 400 köbcentiméteres agyméret néhány százezer év alatt megduplázódott, ami lehetővé tette a felegyenesedett ember, azaz a Homo erectus megjelenését. E fejlődés nem csupán az agy térfogatának növekedését jelentette, hanem egy új, bonyolultabb gondolkodási és társadalmi struktúrák kialakulását is, amelyek megalapozták a későbbi emberi civilizációt.

A homo erectus, az emberi evolúció egyik jelentős állomása, különleges szerepet játszott a fajunk fejlődésében. Ez a korai emberfaj, amely körülbelül 1,9 millió évvel ezelőtt jelent meg, számos jellemzőjével kiemelkedik a múlt emberei közül. Fejlettebb agyméretével, tüzet használó képességével és a szerszámkészítés terén elért előrelépéseivel a homo erectus már egy lépéssel közelebb állt a modern emberhez. Életmódja, társadalmi struktúrája és alkalmazkodóképessége új dimenziókat nyitott a prehistorikus közösségek életében, és alapot teremtett a későbbi emberi fajok számára. Az őseink ezen képviselője tehát nem csupán egy evolúciós láncszem, hanem egyfajta híd volt a múlt és a jövő között, amely nélkülözhetetlen az emberi történelem megértésében.

Az agyméret növekedése az állatvilágban napjainkban is megfigyelhető zsákmányrablás következménye lehetett.

Ahhoz, hogy a csoport tagjai valóban hatékonyan működhessenek együtt, elengedhetetlen volt, hogy magas szintű kiegészítő együttműködést alakítsanak ki. Ez azt jelentette, hogy képesek voltak autonóm vezetőként elfogadni egyik társukat, valamint, ha a zsákmányrablás során valaki megsérült, a többiek a jövőben megosztották vele a zsákmányt, ezzel segítve életben maradását. Ezzel szemben a magányos ragadozók, mint például a kardfogú tigris, más stratégiát követtek. Amikor szembesültek azzal, hogy más fajok megpróbálják elrabolni az általuk elejtett prédát, inkább lemondtak a zsákmányról, mintsem hogy kockáztassák a sérülést. Egy esetleges sérülés ugyanis csökkentette volna vadászati képességüket, ami végső soron a pusztulásukhoz vezetett.

A zsákmányrablás tehát a homo erectus életében jelentős átalakulásokat hozott a közösségi kapcsolatokban. Ez a folyamat hozzájárult egy új érzelmi dimenzió kialakulásához, amelyben megjelent a "mi is része vagyunk az univerzumnak" érzése, egyfajta valláson túli spiritualitás. Ezen kívül a homo erectus már felismerte a kölcsönös gyermekgondozás fontosságát is, ami különösen érdekes, hiszen ma már csak az ember és a kutya képes elfogadni egy új szülőt, ha a biológiai szülővel valami váratlan történik.

A kutya és az ember közötti viselkedésbeli párhuzamok között említhetjük az absztrakciós képességet, a referenciális kommunikációt, a szociális kötődést, az utánzás vagy mintakövetés hajlamát, a tanulásra való nyitottságot, valamint a szabályok betartásának képességét is. Egy alaposan kiképzett kutya akár 90-100 különböző kifejezést is képes felfogni. Az Etológia Tanszék által végzett MRI-vizsgálatok során kiderült, hogy a kutyák nem csupán az intonációt képesek érzékelni, hanem a szavakat és a bennük rejlő hangokat is értik.

A kutyák jellemzői a háziasítás folyamán fokozatosan az emberi igényekhez és elvárásokhoz igazodtak.

Bár az agyuk mérete mindössze 50 gramm (szemben az ember 1400 grammos agyával), a legfejlettebb fajták (jellemzően a border collie-k és német juhászok) egyes egyedei ma már 2-300 tárgy nevét tudják megjegyezni, sőt, képesek a számukra eddig ismeretlen tárgyakat és az azokra utaló szavakat a fejükben összekapcsolni, ezzel kognitív képességeiket tekintve gyakorlatilag egy 3 éves gyermek szintjén állnak. Nyilván nem fognak filozófiai értekezéseket folytatni, azonban a fejlődés előrehaladtával náluk is megjelenhet egyfajta beszédszerű kommunikáció - mondta Csányi Vilmos.

A homo erectus által kialakított közösségek, amelyek a kölcsönös szeretet és a vezetőválasztás elve mentén működtek, gazdag belső kommunikációs hálózatot fejlesztettek ki. Ez a kommunikációs rendszer nemcsak a nyelvek kialakulásához járult hozzá, hanem alapvető szerepet játszott az információk és hiedelmek átadásában is. A nyelv nem pusztán egy eszköz, hanem a közösség összetartozásának, érzelmi stabilitásának és identitásának alapját képezi. Ezek a közösségek képesek voltak megosztani és megvitatni a boldogulásukhoz szükséges ötleteket és koncepciókat, amelyeket a nyelvhasználat tett lehetővé. Emellett a hiedelmekre való nyitottság elősegítette a kommunikátorok szerepének kibővülését, lehetőséget adva arra, hogy a közösség tagjai egymás gondolatait és érzéseit mélyebben megértsék és átadják. Így a nyelv nem csupán szavak összessége, hanem egy olyan élő entitás, amely folyamatosan formálja és gazdagítja a közösséget.

A közös hiedelmek szövevényes hálója hozta létre az absztrakt közösségek világát. Míg a halászó-vadászó csoportok tagjai személyesen ismerték egymást, a modern társadalmak, melyek több millió embert foglalnak magukba (mint például országok és nemzetek), sokszor nem rendelkeznek ilyen közvetlen kapcsolatokkal. Ennek ellenére a közös jellemzők, mint például a nyelvhasználat, elegendőek ahhoz, hogy az emberek közösségként tekintsenek egymásra, még ha sosem találkoznak is személyesen.

A mai modern világ, az absztrakt társadalmak révén, az információátadás új formáinak – mint a számítógép, telefon és internet – hatására szédítő sebességgel átalakul. Csányi Vilmos megállapítása szerint azonban ez a folyamatos változás számos, a jelenkorban is megoldatlan kihívást rejt magában.

A megnövekedett népesség kimeríti a Föld természeti kincseit.

Az emberi civilizáció élelmezésének alapját képező mezőgazdaság helyzete a katasztrófák, a kórokozók és a klímaváltozás következtében egyre inkább instabillá vált. A technológia által felerősített propaganda hatására pedig szinte lehetetlenné vált a téves vagy nem működő elgondolások és hiedelmek kiszűrése. A megtermelt élelmiszerek jelentős része már nem csupán az önellátást szolgálja, hanem inkább az emberek vágyainak kielégítésére koncentrál. Emellett a javak elosztása a társadalmi verseny következtében egyre inkább egyenlőtlenné válik, ami tovább bonyolítja a helyzetet.

Csányi Vilmos szerint az ember genetikailag úgy fejlődött, hogy térben csak a közvetlen környezetét, időben pedig néhány hónapos intervallumot tud figyelembe venni. Ami azonban nem megy genetikával, az menni fog a kultúrával - hangsúlyozta, majd figyelmeztetett: a bolygó sorsa mostanában dől el.

Az előadás teljes egészében visszanézhető az ELTE Youtube-csatornáján.