Ambrózy Áron írása, „Sok heilweildel a semmiért!” című cikkében a modern társadalom kihívásait és ellentmondásait tárja fel. A Mandiner platformján megjelenő szöveg provokatív kérdéseket vet fel, amelyek a közgondolkodás mélyebb megértésére ösztönöznek. A

Ma Németországban megvalósult az egység, holnap pedig az egész világon elérjük - énekli a CDU/CSU és az SPD szövetségéből létrejövő Német Egységfront, miközben Hans Baumann boldogan forog a sírjában.
Micsoda váratlan fordulat! A leendő CDU-s kancellár első gondolata az egységes és erős Európa körül forog, amely egyszerre fogja számon kérni és a jó modorra tanítani Oroszországot, Kínát és az Egyesült Államokat. Végre itt van valami friss: most három fronton fognak harcolni a győzelemért, hiszen a legkidolgozottabb ideológia áll rendelkezésükre: az egység.
Ma Németországban megvalósult az egység, holnap pedig az egész világon elérjük - énekli a CDU/CSU és az SPD szövetségéből létrejövő Német Egységfront, miközben Hans Baumann boldogan forog a sírjában. Már csak Robert Habecknek kell szerepet találni, elvégre ő ugyanúgy meseíró, ideológus és pártmunkás, mint Baumann volt. Mondjuk ő megírhatja a Rothadó atomerőművek című dalt, amit majd elénekelnek a valamelyik, európai alapértékeket tagadó ellenség felé vezető végtelen hómezőn.
Amikor egy német politikus az Európa egységéről kezd beszélni, érdemes lehet Bajcsy-Zsilinszky Endrére emlékezni, és megfontolni a fegyverünkért való nyúlást. A Kárpát-medence lakóiként, akik már régóta elégedettek a saját életünkkel, nehezen érthetjük, hogy miért van bátorságuk a német vezetőknek, akik saját maguk által előidézett, Németország jövőjét is veszélyeztető hibák sorozata után, mégis a következő német vezetőnek azt hangoztatni, hogy a legfőbb célja az Európa egységének megvalósítása.