A vagyonát adóparadicsomban titokban megőrző egykori jegybankelnök ismét a figyelem középpontjába került.
Az utóbbi hetekben heves politikai diskurzus bontakozott ki az Állami Számvevőszék legfrissebb, a Magyar Nemzeti Bank működésével kapcsolatos jelentései körül. A vitában kiemelkedő szereplőként tűnik fel Matolcsy György jegybankelnök elődje, Simor András, akinek hivatali időszakában még a kormányoldal is nyíltan követelte lemondását.
Simor jegybankelnöki időszakát rengeteg kritikai érte, legnagyobb botránya azonban kétségkívül az offshore-ügy volt. Elöljáróban érdemes felidézni, hogy Simor Andrást Gyurcsány Ferenc javaslatára 2007 elején nevezték ki a Magyar Nemzeti Bank élére, ahol hat évet töltött. Erre az időszakra esett a devizahitelezés csúcspontja, majd a 2008-as pénzügyi válság és Nemzetközi Valutaalap (IMF) óriáshitele, ami hatalomban tartotta a Gyurcsány-Bajnai-kabinetet. Mindezt a 2010-es kormányváltás után a gazdaság rendbetétele, az IMF hazaküldése és a devizahitelek kártételeinek felszámolása követte.
Az offshore-botrány 2009 nyarán, a pénzügyi válság sűrűjében robbant ki. Simor vagyonnyilatkozata szerint 2007-ben összesen 923 millió forintot tartott befektetési alapokban, ám egy évvel később ez a szám drámai módon 67 millió forintra csökkent. Ez azt jelenti, hogy egy esztendő alatt 856 millió forint tűnt el, és senki sem tudta, hová lett a pénz. Még a balliberális sajtó is felfigyelt arra, hogy Simor a vagyonnyilatkozatában eltitkolhatott vagy eltüntethetett jelentős összegeket. Hamarosan kiderült, hogy a pénz egy ciprusi céghez, a Trevisol Management Services Ltd.-hez került. A HVG írása szerint a Trevisol 1999-ben alakult meg, mint klasszikus offshore vállalkozás, kihasználva a 4,25%-os adókulcs előnyeit. Ciprus EU-tagsága után ezek a cégek, így a Trevisol is, új besorolás alá kerültek, és továbbra is működtek. Végül Simor kénytelen volt korrigálni a vagyonnyilatkozatát, amelyből kiderült, hogy a korábban befektetési jegyekben tárolt több mint nyolcszázmillió forint valóban a ciprusi céghez került.
A Fidesz Simort offshore-lovagnak nevezte, ami akkora felháborodást váltott ki, hogy még az MSZP akkori frakcióigazgatója, Tóbiás József is a lemondását követelte. A szocialista politikus hangsúlyozta: Simor "nem teljesítette a morális elvárásokat, amelyeket egy gazdasági válság idején a baloldal elvár a felelős pozícióban lévőktől".
Simor a botrány idején azzal védekezett, hogy azért nem írta bele vagyonnyilatkozatába a pénzmozgást, mert a dokumentum nem kérdezett rá. Emellett azt fejtegette, hogy cége nem offshore-társaság, mert Ciprus 2004 óta uniós tag, az EU pedig nem tűr ilyen céges működést.
Elvileg talán nem lenne probléma, de a valóság 2009 környékén egészen más képet mutatott. Az offshore tevékenység lényege, hogy az adóterhek rendkívül alacsonyak, vagy akár teljesen hiányoznak, miközben a cégtulajdonosok könnyen elrejthetik kilétüket. Ciprus, az uniós csatlakozása előtt, offshore területként működött, és a botrány idején nyilatkozó szakértők véleménye szerint 2009-re sem sok minden változott a helyzeten. Akkoriban a Cipruson bejegyzett cégekről, valamint az ottani pénzügyi tranzakciókról az államok hatóságai gyakran csak nehezen jutottak érdemi információkhoz. Gyakori volt, hogy a szigetország hatóságai inkább visszakérdeztek, ami hosszú levelezésekhez vezetett. Ez nem volt véletlen, hiszen akkoriban az úgynevezett adóturizmus Ciprus bruttó hazai termékének körülbelül egyharmadát tette ki. Ez azt jelenti, hogy az ország bevételeinek jelentős része a külföldiek által ott alapított és fenntartott cégekből származott.
Simor most a Magyar Nemzeti Bank hitelességéért felelős, ám érdemes visszatekinteni egy korábbi jelentésre, amely az Állami Számvevőszék által készült, Simor távozásának időszakában. A dokumentumban – számos más megállapítás mellett – arra hívták fel a figyelmet, hogy a Simor által irányított jegybank két éven át túllépte hatáskörét, és a megfelelő felhatalmazás nélkül, a hitelintézeti törvény előírásait megszegve, üzleti titkoknak minősülő adatokat szolgáltatott a hét legnagyobb kereskedelmi bankról a Nemzetközi Valutaalap részére. Az érintett adatok száma majdnem kilencszáz elektronikus levélre rúgott.
Az utóbbi napok eseményeihez kapcsolódóan a Simor család egyik fiának, Simor Dánielnek a neve is felmerült a Magyar Nemzeti Bank körüli nyilvános diskurzusban. A külföldi finanszírozású Telex újságírója egy győri lakossági fórumot követően, a parkoló területén próbálkozott egy interjú készítésével, ám ezt erőszakos módon tette. Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője többször is kifejezte, hogy nem kíván nyilatkozni a Telexnek, ennek ellenére Simor Dániel továbbra is a nyomában volt; egy alkalommal pedig, miközben sétált, még neki is ütközött.
Kocsis ekkor kijelentette: egyrészt a Telexet külföldről finanszírozott propagandalapnak tekinti, másrészt pedig Simor Dániellel nem hajlandó jegybanki ügyekről diskurálni, figyelembe véve, hogy apja, a korábbi MNB-elnök jelentős vagyont vitt ki Ciprusra. Ezt követően a Telex felháborodott hangvételű cikket tett közzé, míg Simor András is reagált a közösségi médiában.
Ezeket a tényezőket figyelembe véve érdemes röviden megemlíteni Simor Dánielt és a Telexet is. Simor András fia már jó ideje dolgozik a balliberális hírportálnál, és országos hírnevének legfőbb forrása talán az a különös eset, amikor 2023-ban, az őszi ülésszak első napján, cipőjét levéve elbóbiskolt a Parlament egyik kényelmes padján, amiért átmenetileg kitiltották az épületből.
A Telex körüli viták kapcsán érdemes megemlíteni a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnökének legutóbbi videóüzenetét. Lánczi Tamás itt új megvilágításba helyezte a 444, a Telex és az Átlátszó működését, amikor kijelentette: „a bevételeik, amelyek több százmillió vagy akár milliárd forintot is elérhetnek, túlnyomórészt amerikai kormányzati forrásokból, illetve az Európai Bizottságtól származnak”. Továbbá rámutatott, hogy ezek nem mások, mint külföldi tőkéből finanszírozott propagandatermékek. Ezen a vonalon a Tényellenőr oknyomozó portál is alapos kutatást végzett, és felfedte, hogy a Telex mögött álló Van Másik Zártkörűen Működő Részvénytársaság a nemzetközi pályázatok révén több mint százmillió forintot szerzett.
