A történelem során több tragikus atomkatasztrófa sújtotta az emberiséget, melyek közül hat kiemelkedően pusztító hatással bírt. A legismertebb események között található a csernobili katasztrófa, amely 1986-ban történt, és örökre megváltoztatta a nukleári

Az 1950-es években kezdődött el az atomenergia alkalmazásának korszaka, és napjainkban körülbelül 440 atomerőmű működik világszerte. Ezek a létesítmények a globális villamosenergia-fogyasztás körülbelül 10%-át biztosítják. Az atomenergia a fosszilis tüzelőanyagokkal ellentétben viszonylag stabil és környezetbarát alternatívát kínálhat. Ugyanakkor, ha a helyzet kedvezőtlen fordulatot vesz, a következmények rendkívül súlyosak lehetnek.

Összegyűjtöttük a történelem öt legmegrázóbb nukleáris balesetét – felfedve, hogy miként következtek be, milyen lépésekkel próbálták meg megfékezni a következményeket (vagy éppen ellenkezőleg, nem sikerült), és mi zajlott a katasztrófák után.

A második világháború utáni időszakban a Szovjetunió számos titkos létesítményt hozott létre, sok esetben sürgősséggel és nem éppen a legjobb minőségben, hogy megerősítse nukleáris arzenálját. Ezen építkezések célja a katonai hatalom növelése volt, és sokszor a körülmények is csak fokozni tudták a sietséget és a silány kivitelezést.

Egy különleges esemény történt az oroszországi Ozyorsk városában, ahol a Majak nukleáris üzemanyag-feldolgozó létesítmény súlyos atomkatasztrófává változott. A tragédia kiváltó oka egy hulladéktároló tartály hűtőrendszerének meghibásodása volt, amely következtében a benne tárolt, kiszáradt radioaktív anyag túlmelegedett, és végül robbanást okozott.

Halálos radioaktív részecskék szennyezték be a levegőt Ozyorsk és környéke felett, terjedésük révén körülbelül 777 négyzetkilométeres területet érintettek. Egy teljes hét telt el, mire a 10 000 fős lakosságot evakuálták az érintett övezetből; a titokzatos üzem körüli rejtélyek miatt a lakók semmilyen magyarázatot nem kaptak a hirtelen és végleges kitelepítésük okáról. Ekkorra azonban már egyre több különös betegség ütötte fel a fejét, köztük olyan rémisztő esetek, amikor az emberek bőre szó szerint levált testrészeikről.

A Majak-incidens kapcsán gyakran emlegetik a közeli Kyshtym városát, hiszen Ozyorsk, a baleset helyszíne, akkor még nem volt feltüntetve egyetlen hivatalos térképen sem.

Nagy-Britannia virágzó atomfegyver-programja érdekében az első Windscale néven ismert atomreaktort az 1940-es évek végén létesítették az ország északnyugati táján, amely speciális plutónium és egyéb anyagok előállítására volt hivatott.

1957. október 10-én egy impozáns létesítmény falai között a szokásos karbantartási munkák zajlottak, amikor a dolgozók figyelmesek lettek a hőmérséklet szokatlan emelkedésére. A további vizsgálatok során kiderült, hogy a reaktor uránnal töltött grafitmagja lángra kapott. Az erőmű üzemeltetői, felismerve a helyzet komolyságát, életüket kockáztatva megkezdték a hűtési intézkedések bevezetését: ventilátorokat üzemeltek be, szén-dioxiddal és vízzel igyekeztek megfékezni a terjedő tüzet. A lángok végül október 12-én elaludtak, de addigra már egy radioaktív felhő terjedt el az Egyesült Királyságban és Európa más részein, komoly aggodalmakat keltve a környező területeken.

Bár evakuálás nem történt, a hatóságok nagyjából egy hónapra megtiltották a tej értékesítését az érintett területről. A tudósok becslése szerint hosszú távon a Windscale tűzvész radioaktív csapadéka mintegy 240 rákos megbetegedést okozhatott.

Az Egyesült Államok történetében a legmegrázóbb nukleáris incidens a Pennsylvania állambeli Harrisburg közelében található Three Mile Island-i erőműben zajlott le. Ez a modern létesítmény a legújabb technológiai vívmányokkal büszkélkedett, és az energiaválság idején a hatékonyságáról és megfizethetőségéről szerzett hírnevével tűnt ki. Azonban a váratlan események sorozata nyomán a biztonságos üzemeltetés fogalma egy csapásra megkérdőjeleződött.

Amikor az egyik reaktorban az egyik nyomásszelep nem zárt be, a sugárzással szennyezett hűtővíz a szomszédos épületekbe szivárgott. A vezérlőhelyiségek kezelői kritikus hibákat követtek el, miközben a válság megfékezésével küzdöttek, így kora reggelre a mag több mint 4000 fokra melegedett fel - mindössze 1000 fokkal az olvadásig.

Amikor a radioaktív gőzök elindultak az erőmű irányából, a hírek gyorsan eljutottak a külvilág fülébe; néhány napon belül a sugárzási szint olyan mértékben emelkedett, hogy már négy megyét érintett. Richard Thornburgh, Pennsylvania állam kormányzója sürgős intézkedést hozott: elrendelte a várandós nők és kisgyermekek azonnali evakuálását a veszélyeztetett területről.

Március 31-ére az üzem munkatársai sikeresen kezelték a felmerült problémákat, ezzel elkerülve az összeomlás kockázatát. Bár hivatalosan nem jelentettek halálesetet vagy sérülést, folyamatosan zajlik a diskurzus a Three Mile Island-en kibocsátott sugárzás lehetséges hatásairól, különös figyelemmel a rák és a csecsemőhalandóság emelkedésére a környéken. Az incidens komoly kérdéseket vetett fel az amerikai közvélemény atomenergiába vetett bizalmával kapcsolatban, és hosszú távon aláásta annak megítélését.

Az Egyesült Államok legnagyobb földalatti uránbányájából hatalmas mennyiségű, több ezer tonna radioaktív hulladék szabadult fel egy megrepedt zagygát következtében. Ez a szennyezés az új-mexikói Puerco-folyó északi ágába került, és egy olyan súlyos eseményhez kapcsolódik, amely valószínűleg jóval több sugárzást juttatott a környezetbe, mint a Four Mile Island-i baleset, amely négy hónappal korábban történt, ám a média jóval kevesebb figyelmet szentelt neki.

A United Nuclear Corporation 'Church Rock' létesítményéből származó radioaktív hulladék súlyosan szennyezte a Navajo közösség által használt földeket és vizeket. Két víztartó réteg is érintetté vált, és a szennyezés a folyásirányban lefelé haladva közel 130 kilométeren át mérgezte meg a folyót és a környező területeket.

Ennek dacára az állami hivatalnokok lekezelően kezelték az ügyet, amely főként egy vidéki, túlnyomórészt amerikai indiánok lakta, ritkán népesített területet érintett. Amikor a Navajo Törzsi Tanács táviratban fordult Új-Mexikó kormányzójához, kérve a rendkívüli állapot kihirdetését, a kérésük elutasításra került.

Körülbelül 105 kilométerre északra Kijevtől, Ukrajna fővárosától, található a csernobili erőmű, amely az 1970-es évek végén kezdte meg működését. Ez az atomerőmű a világ egyik legnagyobb és legidősebb létesítményei közé tartozott, jelentős szerepet játszva a nukleáris energia fejlődésében.

1986 áprilisában egy hibásan végrehajtott biztonsági teszt következtében a létesítmény egyik reaktorában xenon keletkezett, ami végül robbanások sorozatához vezetett. Ennek következtében a reaktor 1000 tonnás acél tetője leszakadt. A radioaktív anyagok halálos felhője gyülekezett a közeli Pripjaty városa felett, amelyet csupán 36 órával a katasztrófa után evakuáltak, mielőtt a szennyeződés Európa nagy részére is eljutott volna.

A válság első napjaiban Csernobil tragikus eseményei máris súlyos következményekkel jártak: 32 ember életét vesztette, és számos további személy szenvedett el súlyos égési sérüléseket a sugárzás következtében. A légkörbe kerülő radioaktív anyagok szintje több mint ötszöröse volt annak, amit Hirosimában és Nagaszakiban tapasztaltunk az atombombák által. Ennek következményeként hatalmas területek, több millió hektárnyi erdő és termőföld vált szennyezetté, aminek hatásai a jövő generációira is kihatnak.

A katasztrófa áldozatainak pontos számát máig homály fedi, ám a szakértők szerint ezrek veszítették életüket, és több mint 70 ezer ember szenvedett el súlyos mérgezést. 2000-ben az utolsó működő csernobili reaktorok is leálltak, ezzel hivatalosan is véget ért az erőmű működése.

2011. március 11-én egy óriási, tenger alatti földrengés rázta meg Japánt, amely a legnagyobb volt, amit valaha is mértek az ország történetében. A Richter-skála 9,1-es értékű rengése a Tōhoku régió északkeleti partjainál történt, és hatalmas cunamit generált. Ez a természeti katasztrófa különösen súlyosan érintette a Fukusima Daiichi atomerőművet, komoly következményeket okozva a környező területeken.

A vészhelyzet idején a három atomreaktor az erőműben mind sikeresen leállt, ám a tartalék áram- és hűtőrendszerek sajnos meghibásodtak. Ennek következtében a fűtőelem-rudak mindhárom reaktorban részben megolvadtak.

Az 1-es és 3-as reaktorok létesítményei március 12-én és 14-én súlyos robbanásoknak voltak tanúi, ami arra kényszerítette a hatóságokat, hogy 20 kilométeres körzetben azonnal megkezdjék a lakosság evakuálását. Később, március 15-én, a 2-es reaktor épületében bekövetkezett újabb detonáció még intenzívebb sugárzási szintet eredményezett, tovább súlyosbítva a helyzetet.

A kormány végül úgy döntött, hogy evakuálja az erőmű 30 kilométeres körzetében élő összes lakost. Az esemény kezdetben nem tűnt halálosnak, de a földrengés és a következő cunami pusztítása következtében sajnos 18 000 ember életét vesztette.