**A Hermina úti pisztolylövések és a rendíthetetlen kőoroszlán – A Tisza István-emlékmű története** A Hermina úton, ahol a történelem és a modern világ határvonalán lépkedünk, egy különös történet bontakozik ki a szemünk előtt. A Tisza István-emlékmű nem

2014 óta, a Parlament közvetlen közelében, újra megcsodálható a monumentális szoboregyüttes, amely gróf Tisza István emlékét őrzi. De mi történt ezzel a jelentős alkotással a felállítása óta eltelt nyolc évtizedben? Fedezd fel a kompozíció izgalmas és sokszor viharos történetét!

Az Országház 1902-es megnyitása óta a Kossuth Lajos tér a nemzet főtereként van jelen. E tér északi részén található a gróf Tisza István miniszterelnök emlékére emelt monumentális szobor, amelyet 1934. április 22-én ünnepélyesen avattak fel.

A 17 méter magas emlékmű központi része mesterséges mészkőből készült, melyet Foerk Ernő építész álmodott meg. A bronzból és kőből készült szobrok Zala György és Orbán Antal keze munkáját dicsérik. Az emlékmű szívében Tisza István impozáns, 5 méter magas bronzszobra magasodik, míg jobbra A katona búcsúja című alkotás helyezkedik el. Balra a Magyar bőség szobra áll, majd következik a Munka, végül pedig a Magvető névre hallgató kompozíció, mindegyik a magyar kultúra és történelem gazdagságát hirdeti.

Az első ábrázolás egy harcba készülő katona szívhez szóló pillanatát örökíti meg, amint egy kisgyermeket karjaiban tartó nőt ölel át. A másik kompozíció négy alakot mutat be, akik valószínűleg a föld aratásával foglalkoznak, megjelenítve a kemény munka szellemét. Az emlékmű csúcsán egy impozáns kőoroszlán trónol, aki harci kiáltással küzd a nyakára tekeredő kígyóval, ezzel szimbolizálva a bátorságot és az ellenállást.

Az emlékmű célja, hogy tiszteletet adjon gróf Tisza Istvánnak, aki egykor Magyarország miniszterelnöke volt. Tisza István sorsa szorosan összefonódott az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse, Ferenc Ferdinánd meggyilkolása után kitörő I. világháborúval. A háború következményeként politikai helyzete egyre inkább megnehezedett, és számos kihívással kellett szembenéznie.

A háború, amely eddig soha nem tapasztalt szenvedéseket hozott magával, és már 1918 őszén is nyilvánvaló vereséget okozott hazánknak, a magyar lakosság jelentős része, valamint az antant propagandistái egyaránt Tiszát tekintették a fő felelősnek. A lemondott miniszterelnök, a fokozódó veszélyek ellenére, nem hagyta el a fővárost, kitartva a helyén.

1918. október 31-én családja körében tartózkodott a Hermina úti villájában, amikor figyelmeztették a veszélyre, az inasa pedig azt tanácsolta neki, hogy a ház hátsó szárnyának ablakán át meneküljön el. Tisza így felelt:

Nem ugrom én sehova, ahogy éltem, úgy fogok meghalni.

Nemsokára nyolc katona hatolt be a villába, és több lövéssel végeztek vele. Egyikük azzal vádolta meg, hogy

Miattad szenvedtem évekig a lövészárok mélyén.

A háborút követően, 1919 őszén, amikor a Monarchia külügyi iratai már kutathatóvá váltak, kiderült, hogy Tisza István részt vett 1914 nyarán a merényletet követő tárgyalásokon, és ő ellenezte legtovább, hogy ezt az eseményt a Szerbiával való leszámolásra használják fel.

Mindazonáltal 1918 októberéig nem állt módjában, hogy ezt az információt nyilvánosságra hozza, mivel úgy vélte, hogy ezzel nemcsak a saját politikai imázsát veszélyeztetné, hanem a Monarchia háborús helyzetét is megingatná.

Ősszel kiírták azt a pályázatot, amelyen két neves szobrászművész, Zala György és Orbán Antal pályaművei versenyeztek. Az emlékművet végül 1934 tavaszán avatták fel, ünnepélyes keretek között. A II. világháború következtében a szoborcsoport súlyosan megsérült, és 1945 tavaszán Tisza István szobrát ledöntötték, majd az anyagát beolvasztották. Az emlékmű végső sorsa 1948-ban pecsételődött meg, amikor teljesen lebontották.

A monumentális kőoroszlán eredetileg a XII. kerületben, a Honvédsírok emlékműve részeként állt, ám később darabokra törték, hogy a szobrászok között szétosszák az értékes nyersanyagot. Csíkszentmihályi Róbert, a Kossuth-díjas művész, azonban évtizedek óta megőrizte az oroszlán fejét a saját kertjében, mert nem akarta tönkretenni az alkotását, amely egykor a kollégája keze munkáját dicsérte. A Magvető Esztergomba került, míg A katona búcsúja először egy laktanya udvarán kapott helyet, később pedig Kecelre került.

Az Országgyűlés 2011 nyarán döntötte el a Kossuth Lajos tér és a Parlament tágabb környezetének megújítását a Steindl Imre Program keretében. Tisza István szobrát korabeli fényképek alapján Elek Imre alkotta újra.

Az emelvény elkészülte után a kőoroszlán pontos másolata is megérkezett, és örömmel értesülhettünk arról, hogy a Magvető és A katona búcsúja szobrok is visszanyerték méltó helyüket. Tisza István emlékművének rekonstrukciójára 2014. június 9-én került sor, amikor is ünnepélyes keretek között avatták fel újra a Kossuth Lajos téren.