A francia titkosszolgálat egy friss jelentése alapján a Muszlim Testvériség azt tervezi, hogy Franciaországban bevezesse a saríát.
A francia titkosszolgálatok Bruno Retailleau belügyminiszternek készített, A Muszlim Testvériség és a politikai iszlám Franciaországban című jelentése szerint az iszlamisták többek között a saría, azaz az iszlám törvénykezés bevezetésén dolgoznak Franciaországban - írta meg a Le Figaro. Retailleau korábban bejelentette, hogy szerdán Emmanuel Macron francia elnök vezetésével a védelmi tanács fogja megvitatni a jelentést.
A 73 oldalas jelentés szerint az egyiptomi Hasszan el-Banna által 1928-ban alapított szervezet hittérítési tevékenységének "egyetlen célja van: hogy egy létrehozandó, a saríán nyugvó állam felépítéséhez toborozzon embereket", ennek érdekében pedig - a jelentésben részletesen leírt - hálózatokat igyekszik kialakítani országszerte.
A szerzők a jelentés elkészítéséhez Franciaország és Európa több részébe ellátogattak 2024-ben, és többek között 45 francia tudóssal, illetve muszlim vezetőkkel is találkoztak.
A jelentés alapján Franciaországban a testvériségnek egy "figyelemre méltó infrastruktúrája" létezik: 55 megyében összesen 139 olyan imatermet azonosítottak, ahol a szervezet tevékenykedik, illetve további 68 helyszínt is felfedeztek, amely "szoros kapcsolatban áll" a szervezettel.
Ez a Franciaországban működő 2800 muszlim imahely 7 százaléka, a becsléseik szerint a szervezethez tartozó vagy ahhoz közel álló mecsetekben péntekenként - azaz a hagyományos iszlám közösségi ima idején - átlagosan 91 ezer hívő fordulhat meg.
Noha a Muszlim Testvériség jelenleg hivatalosan csupán 53 egyesületet irányít, az összegyűjtött adatok szerint a mozgalomhoz valójában körülbelül 280 csoport kapcsolódik. Ezek a csoportok a vallási élet különböző aspektusain dolgoznak, például jótékonysági szervezetek formájában.
A közösségi média világát érintve a dokumentum hangsúlyozza, hogy a "prédikálás 2.0" jelensége révén egyre növekvő számú "influenszer" jelenik meg, akik az iszlamista ideológiát próbálják eljuttatni a fiatal, franciául beszélő európaiakhoz.
A jelentés alapján a Muszlim Testvériség folyamatosan keresi a legitimációt, és ennek érdekében különféle szervezeteket és hálózatokat alakít ki. Az 1980-as évektől kezdődően a mozgalom az egykori UOIF (Franciaországi Iszlám Szervezetek Szövetsége) keretein belül próbálta megvalósítani céljait. Ezek a struktúrák, a dokumentum szerint, úgynevezett "kettős szervezetek", amelyek hivatalos felépítése mögött egy titkos, a tagok által ismert iszlám vezetőségi tanács rejtőzik. Ez a tanács felelős a szervezet valódi stratégiájának kidolgozásáért és irányításáért.
A kettős diskurzus kérdéskörében Chakib Ben Makhlouf, aki az Európai Iszlám Szervezetek Szövetségének jelenlegi elnöke, valamint az Európai Muszlimok Tanácsának korábbi vezetője, kifejezi azt a nézetet, hogy az európai jogi keretek lehetőséget adnak arra, hogy "pozitív fényben tüntessük fel a tisztességes muszlim modellt, akit az iszlám terjesztésének példaként emlegetnek, anélkül, hogy hangsúlyoznánk (...) azt a tényt, hogy ezzel a Nyugat iszlamizálása felé haladunk." Az ő szavai rávilágítanak arra, hogy a diskurzus formálása során ügyelni kell a benne rejlő ellentmondásokra és a társadalmi hatásokra.
A testvériség a jelentés szerint az egyes mecsetek köré épít ki bonyolult hálózatokat, amik a Korán oktatásán keresztül egészen a sportegyesületig terjednek, illetve iszlám társkereséssel és közösségi boltok üzemeltetésével is foglalkoznak, de a munkavállaláshoz is segítséget nyújtanak. Emellett igyekeznek gondot fordítani a humanitárius tevékenységre és az iszlamofóbia elleni küzdelmet hangoztatják.
A hálózatok főként a szegényebb, muszlim közösség által dominált városrészekben, valamint a fontos várospolitikai zónákban tevékenykednek. Ezek a kezdeményezések a lakosság szükségleteire reflektálnak, vezetőik pedig tapasztalt aktivisták, akik elkötelezetten dolgoznak a hálózat sikeressége érdekében. Ennek érdekében igyekeznek jó kapcsolatokat kialakítani a helyi hatóságokkal, hogy együttműködésük gyümölcsöző legyen.
A testvériség kiemelten fontosnak tartja azt is, hogy válaszokat kínáljon a fiatal muszlimok identitáskeresési problémáira, elemzők szerint pedig az ideológiai megoldásokhoz a szalafista eszmék mellett a hagyományos szunnita iszlám jogiskolákból (elsősorban a máliki irányzatból) is átemelnek tanokat.
A jelentés hangsúlyozza, hogy a testvériség eszméje körülbelül 70 évvel ezelőtt kezdett teret nyerni Európában, különösen Franciaországban. Ennek hátterében az 1950-es években elindult migrációs folyamatok álltak, amelyek lehetővé tették az első, a testvériséget népszerűsítő szervezetek megalakulását Nagy-Britanniában, Németországban és Svájcban. Ezt követően Belgium és Franciaország is csatlakozott a testvériség eszméjének terjesztéséhez.
A testvériség retorikájának és aktív szerepvállalásának kulcsfontosságú elemét képezi a dokumentumban megfogalmazott izraeli-palesztin konfliktussal kapcsolatos felszólalás. Ez a megnyilvánulás különösen hangsúlyozza, hogy „Franciaországban az antiszemitizmus még mindig jelen van a mozgalom tagjainak diskurzusában”. Szakértők véleménye szerint a gázai háború kirobbanása óta a mecsetekben fokozódott az anticionista tevékenység, amelynek keretében számos „anticionista prédikátort” is meghívtak, hogy előadásaikkal hozzájáruljanak a diskurzushoz.
A jelentés kitér a testvériség közel-keleti támogatóira is, kiemelve Katart és Törökországot, hozzátéve, hogy ezzel szemben Szaúd-Arábiában és az Egyesült Arab Emírségekben igyekeznek ellehetetleníteni a mozgalmat. A szerzők kiemelik, hogy Ankara erőteljes támogatást biztosított az iszlamisták olyan kampányainak, mint például a francia termékek bojkottja Macron egy 2020-ban elmondott, az iszlám szeparatizmus veszélyeire figyelmeztető beszéde után. (MTI)
