50 bányász életét vesztette a sújtólégrobbanás következtében – 83 évvel ezelőtt következett be a szörnyű tragédia.

Bányaszerencsétlenségre emlékezett a kis bányászváros. A tokodi Erzsébet-aknában történt bányatragédia máig fájó emlék. A sújtólégrobbanás egyik szemtanújának visszaemlékezését hoztuk nektek.

1942. július 31-én tragikus esemény történt a tokodi bánya Erzsébet aknájánál, ahol ötvenegyen vesztették életüket egy sújtólégrobbanás következtében. Az áldozatok közül 37 vájár emlékére 1942. augusztus első vasárnapján tartották meg az első temetést. Azóta ez a nap minden évben különös jelentőséggel bír, hiszen a helyi közösség a Szent Márton templomban gyűlik össze, hogy tiszteletüket tegyék az elhunytak iránt, megőrizzék emléküket, és kifejezzék szolidaritásukat a családjaikkal.

Bányaszerencsétlenség Tokodon: a túlélő szívszorító vallomása A tokodi bányaszerencsétlenség eseményei mindannyiunkat mélyen megráztak. Az átélt borzalmak és az elhunytak emléke örökre nyomot hagyott a közösség szívében. A túlélők történetei, mint egy fájdalmas, de felemelő tanúságtétel, felidézik a tragédia pillanatait és azokat az érzéseket, amelyeket az emberek átéltek a sötétségben. A túlélő szavaiban ott rejlik a remény és a küzdelem, ahogy mesél a barátok elvesztéséről, a félelemről, ami eluralkodott rajtuk, és a túlélésért folytatott harcról. Ezek a megrázó sorok arra emlékeztetnek bennünket, hogy az élet törékeny, és hogy a közösség ereje segíthet átvészelni a legnehezebb időket.

A tokodi bánya a XX. század első felében dinamikus fejlődésnek indult, amely során számos új fejlesztést valósítottak meg az Erzsébet-aknán, és új telepeket nyitottak meg. Ugyanakkor, ahogy a bányászati tevékenységek bővültek, egyre több helyen jelentkezett a metángáz felhalmozódása, más néven sújtólég, ahogy azt a Tokod Anno című írás is részletezi a bánya történetében.

1942. július 31-én olyan hatalmas mennyiségű gáz gyűlt össze, hogy egy apró szikra elegendő volt ahhoz, hogy berobbantsa a bányászokkal zsúfolt aknát...

A tragikus robbanás következtében, valamint a kórházi események során összesen 51 ember vesztette életét. A katasztrófa részleteiről Horváth Károly, egykori bányász, aki megélte a történéseket, osztotta meg emlékeit a Tokod Annón. Károly 1939 és 1942 között tevékenykedett az Erzsébet aknánál, ám a robbanás után édesapja megtiltotta, hogy visszatérjen. Az urasági beosztottként dolgozó férfi a lejtaknáknál, gépek mellett segédkezett a csillék felhúzásában, amikor a tragédia bekövetkezett.

Két óra a végzet szorításában

A menekülés során két órát rejtőzködtek a vágat mélyén, ahol a bejáratot kabátokkal torlaszolták el. A légvezetéket elvágták, hogy biztosítsák a friss levegő áramlását.